Játszik a család: Déjá vu

Bence

A Deja vu egy igazi partijáték. Rövid, pörgős, izgalmas, megmozgatja a memóriánkat és némi gyorsaságra is szükségünk lehet. 

A játék tartalmaz 36 különböző tárgyat formázó és ábrázoló lapkát, valamint 36 kártyát, amelyeken ilyen-olyan elrendezésben a játékban szereplő 36 tárgy szerepel. Van olyan kártya, amelyik három tárgyat is tartalmaz, van amelyik csak egyet vagy kettőt, de a lényeg, hogy mindegy tárgy összesen két kártyán szerepel a pakliban.

A játék kezdetén középre helyezzük a paklit, majd pedig véletlenszerűen köré rendezzük a tárgyakat. Ezután egyszerű a feladatunk, minden játékos sorban felfordít egy kártyát a pakliból, majd az amellett kialakított dobópaklira helyezi azt, képpel felfelé nézve, hogy mindenki jól láthassa. Ha úgy gondoljuk, hogy egy tárgyat már másodszorra látunk akkor minél gyorsabban megpróbáljuk megkeresni és elvenni a tárgyat középről. 

Egyszerűnek hangzik és néha az is, de itt közbeszólhat maguknak a tárgyaknak a kialakítása, melyek nagyon okosan lettek kitalálva. Egyes tárgyaknak a  formája, másoknak a színe, esetleg a textúrája nagyon hasonló, ez kiváló eszköz arra, hogy a játékosok alaposan összekavarodjanak, hogy vajon látták-e már az adott tárgyat. 

A kártyák ráadásul viszonylag gyors egymásutánban kerülnek felfordításra, így az embernek csak halványan dereng, hogy én ezt mintha láttam volna.

A helyesen felhúzott tárgyakat lehelyezzük magunk elé, ezek a kör végén egy-egy pontot érnek. Ha azonban véletlenül olyat húzunk ami még nem volt kétszer felfordítva, akkor automatikusan kiesünk a körből és elveszítjük minden pontunkat, amit a körben szereztünk. 

A kör addig tart, amíg minden kártyát fel nem fordítottunk, ha ez megtörtént, megszámoljuk a pontjainkat és új kört kezdünk. A játék összesen három körből áll és az nyer, akinek a harmadik kör végén a legtöbb pontja van. 

Többféle stratégiát is választhatunk ebben a játékban, van aki megfontoltabban halad és nem húz fel egy tárgyat, csak akkor, ha száz százalékig biztos benne, hogy már másodszorra látja, így ugyan kevesebb pontot gyűjt, de minimálisra csökkenti az esélyét annak, hogy kiessen. Van aki inkább akkor is felvesz egy tárgyat, ha nem teljesen biztos benne, hogy látta már, így ugyan több pontot gyűjt, de nagyobb a valószínűsége, hogy előbb-utóbb rosszat húz és kiesik.

Egyébként én általában nem annyira kedvelem, ha egy játék kieséses, de ebben a játékban, a rövidsége és pörgőssége miatt ez nem zavaró.

Ez megintcsak egy nagyon szórakoztató és izgalmas játék, szerintem erre is igaz, hogy ugyanúgy élvezhetik a gyerekek és felnőttek is, sőt az is előfordulhat, hogy a gyerekeknek jobban megy, mint a felnőtteknek.

Titusz

Hogy nekem mennyiszer volt már déja vu-m a való életben! Rengetegszer. De a játékban kifejezetten ritkán. Az a durva hogy vannak dolgok, amikre tök jól emlékszem, viszont ebben a játékban kifejezetten rossz vagyok. De ezt most csendben betudjuk annak, hogy megzavarók a tárgyak. 

Volt olyan, hogy annyira nevettünk, hogy az asztalon rázkódtam a nevetéstől, miközben már levegőt se kaptam. Pörgős játék, amiben még egyszer se nyertem. De az ilyenek miatt mint például, piros-fehér mellény helyett, piros-fehér pólót húztam fel. Na mindegy. Van szerencsére egy olyan játék amiben még egyszer se vesztettem. Ez az Atlantica, aminek az értékelése mellé járni fog egy kis meglepetés. Nem kézzel fogható, de attól még meglepetés.

Bea

Annak ellenére, hogy nem emlékszem, nyertem-e már ebben a játékban, nagy kedvencem. Lehet, már írtam erről, hogy én magam sem tudom, miért szeretem a pörgős, gyors reakcióidőt kívánó játékokat, mikor amúgy a versengést sosem szerettem. Sem az iskolában, sem felnőtt koromban, ezeket a játékokat mégis kifejezetten élvezem. 

Talán  azért, mert szórakoztat az a felfordulás, káosz és vidámság, amit ezek a játékok a családom körében okoznak. Zsófi például nagy hangon, nagy hévvel játszik, és gyorsan felkapkodja a lapokat. Persze, a gyorsaságból adódik, hogy nem mindig helyesen, ilyenkor kiesik, és nekiáll a játékszabályzaton vitatkozni. :D :D Sőt, még arra is képes, hogy Bencével átolvastassa mégegyszer, hogy biztos, hogy kiesik-e ilyenkor, aki rontott. Mivel gyors játék, így nem sokáig kell várakozniuk a kiesetteknek sem, hogy ismét játékba kerüljenek, de mi játszottunk már olyan változatot is, hogy nem esik ki senki, hanem a végén mínusz pontokat érnek a rossz húzások. Így végig mindenki játékban marad. 

A kiesős változatban viszont az a jó, hogy a kiesett játékos fordíthatja fel a lapokat, és a még küzdelemben lévők így teljes figyelmüket annak tudják szentelni, hogy jön-e a deja vu, vagy sem, és már kereshetik is a lapocskát, hogy leggyorsabban kaparinthassák a markukba. Zsófi ilyenkor egy-egy sátáni kacajt is elereszt. :D

Szeretem ezt a játékot, nagyon szép a design is, az külön tetszik, hogy a lapok sem szabályos alakúak, hanem igazodnak a tárgyak formájához. 

A játékot megvásárolhatjátok a Piatnik.hu weboldalán.