Dr. Seuss: A Grincs

Én személyesen is ismerek egy grincset, bár ő csak a karácsonyi zenét nem bírta. Sok évig a családja csak akkor hallgatta a klasszikus karácsonyi zenéket, amikor ő nem volt otthon. Csak hogy ne lássák furcsa fintorát. De másra nem fintorgott, alapjában véve szereti a karácsonyt. Így inkább ő csak egy grincs vonásokkal rendelkező ember, akinek talán a távoli ősei között akadt egy grincs.

Örömhír viszont, hogy, mint ahogyan a Grincs is, a grincs vonásokkal rendelkező emberek is képesek változni. Ez a bizonyos illető ebben az évben már több hete hallgatja a karácsonyi zenét, mert szeretete akkora, hogy a többiek, a családja érdekében képes volt erre a változtatásra. Ki tudja? Következő évben talán már ő maga is fogja mondani, hogy "Helló, nem kapcsolunk be valamilyen karácsonyi zenét?" 

Félve vallom be, hogy háromgyermekes (ebből kettő már túl a nagykorúságon) családanyává kellett válnom ahhoz, hogy közelebbről megismerkedjek a Grincs történetével. Tudtam, hogy ki vagy mi ő, de különösebben nem érdekelt egy ilyen alak, aki nem szereti a karácsonyt, sőt még másoktól is el akarja lopni. Nem láttam a Jim Carrey-féle filmet és nem olvastam róla, tulajdonképpen csak annyit tudtam, hogy egy gonosz, zöld szőrös valami, vagy valaki.

Dr. Seuss 1957-ben írt könyve azonban még ma is nagyon időszerű, mert grincsek tulajdonképpen mindig is lesznek köztünk, karácsony is mindig lesz, és bennünk is mindig ott lesz az izgalom, hogy jól sikerüljön. A Grincs is valami ilyesmire vágyott, de mivel valamiért nem adatott meg neki, ezért utálta a karácsonyt. 

"Miért? Ne is kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért. 

Lehet, persze, hogy valami csípte a feje csücskét.

Vagy az, hogy a cipője szorította a bütykét.

De ha érdekel titeket, én mit gondolok, íme:

A dolog azért volt így, mert két számmal kisebb volt a szíve!"

A történet egyszerű, mivel utálta a karácsonyt, ezért azt akarta, hogy mások se leljék benne örömüket, ezért elhatározta, hogy  Kikfalva lakóinak tönkreteszi az ünnepét. Hogy ne legyen öröm, játék, móka és kacagás, legfőképpen ne legyen LÁRMA! Ne legyen lakoma és sok finom falat, és illatok. Ne illatozzanak a házak, se pudingtól, se sült hústól. Mert ezt ő mind UTÁLTA! 

Csengő-bongó harangok, ének és szeretet, karácsonyi dalok, együttlét, ettől mind undorodott, ezért csak egyet tehetett. Álruhát öltött és magát mikulásnak, kutyáját rénszarvasnak álcázva elindult, hogy ördögi tervét végrehajtsa. 

Már-már sikerült is neki, de akkor megtörtént a CSODA, a grincs megérezte a karácsony igazi valóját, a szeretet erejét, és rádöbbent, hogy az igazi karácsonyt nem az ajándékok jelentik, nem az, amit a boltban megvehetünk. Az Igazi Karácsony más, a fenyőágak és a közös mézessütés, karácsonyi sütés-főzés között rejtőzik. A beszélgetésekben, a pillantásokban, a simogatásokban, az együttlétben. A szeretetben, az együttlétben, a nevetésben.

Szóval valami ilyesmire jött rá a Grincs, még mielőtt nagyon elérzékenyülnék egy egyszerű gyerekkönyvről írt értékelés közben. 

Szerintem ez egy kihagyhatatlan karácsonyi könyv. Kedves, szívet melengető, egy nagyon szép üzenetet közvetít felénk. Remélem, sikerül hagyománnyá tenni a családomban a karácsonyi felolvasását.

Bea

"A Grincs gonoszul ámult, keze-lába grincsbe rándult.

- Hát van ilyen, van ilyen, VAN ILYEN?

Nincs szép csomagocska, fa, semmi sem: mégis van KARÁCSONY?"

*****

"A KARÁCSONY mégsem annyi, amit a boltban kapni, 

És ajándékot kapni? Valami több a KARÁCSONY,

Ezek szerint... Barátom! Tanultam valamit megint?"