Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

A Töredelmes vallomással tértem vissza ismét Vámos Miklós könyveihez, és IDE KATTINTVA elolvashatjátok, hogy miként vélekedtem róla. Ha nem lenne kedvetek a kattintáshoz, elárulom, kedvenceim közé is bekerült a könyv. 

Nagyon örültem, amikor megláttam, hogy új könyv érkezik hamarosan. Vámos Miklóson kívül Beethoven miatt. Kíváncsi voltam, hogyan kapcsolódik Beethoven a könyvhöz, tulajdonképpen nem is nagyon olvastam el a fülszöveget, de azt gondoltam, hogy valamiféle tisztelgés Beethoven előtt, valamilyen zenei jellegű írás lesz, hiszen tudható, hogy Vámos Miklós nem áll messze a zenétől. 

A könyv 9 év története, 9 fejezetben elbeszélve.

 "Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik. Voltaképp szimfonikus regény keletkezett, zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak." /Vámos Miklós/

A történet két Iván, Kispéter és Nagy barátságának története, melynek kezdete Nagy Iván Beethoven imádata és elhatározása volt, miszerint filmet készít a zenéről. Egy olyan zenefilmet, amelynek Beethoven zenéje lesz az alapja, a kísérője. A zene hatására alakítja, írja majd történetét, azt remélte, hogy ezáltal egyedit alkothat. 

Kispéter Iván hangmérnök éppen ünnepeltként tartózkodott a Basszuskulcs nevű kiskocsmában, ahová Nagy Iván egy alkalmi társasággal sodródott, ám isteni jelként fogadta Kispéter Iván (későbbiekben Ivcsi) felbukkanását. Egy hangmérnök, felvértezve tudással, a legjobb segítség, Nagy Iván első pillanatban érezte a barátságot, a kapcsolódást kettőjük között. 

El is indult az első felvonása, szimfóniája kapcsolatuknak, mert Nagy Iván nevéhez méltóan nagyra tört, már mind a kilenc szimfóniát magának, azaz a filmjének akarta. Ezen a kilenc szimfónián  át követhetjük végig barátságukat, majd közös vállalkozásukat, melyben mint párkapcsolati mediátorok működnek, azaz békítő beszélgetéseket ajánlottak, jogi útmutatással, mert Nagy Ivánnak némi jogi végzettsége is volt.

Beethoven a legjobb társ volt ehhez az emberi zakkantsághoz, amit a két Iván művelt. Párkapcsolati tanácsadók, akik elváltak vagy éppen társtalanul élnek. Már kimondva is reménytelen vállalkozás, de Ivcsi és Iván okoznak nekünk meglepetéseket. 

Kettőjük barátságának lehetünk tanúi, kalandjaiknak, szerelmeiknek, hétköznapjaiknak, kudarcaiknak, sikereiknek. Na mondjuk, az nem nagyon volt nekik, de közben ott harsognak a szimfóniák, amelyben megtalálták a közös hangot, a harmóniát, barátságuk gyökerét, mely eltéphetetlennek tűnt.  Jöttek nők is a történetbe, melyek reményt adtak a két Ivánnak, életük felpezsdülni látszott, a négyesfogat remekül működött, általában. 

Egy kicsit abszurd, egy kicsit ironikus, vagy nem kicsit abszurd és nem kicsit ironikus (ezt még nem tudtam eldönteni) történetet olvastam, ami nekem egy nagyon jó élményt nyújtott, miközben próbáltam átérezni az Ivánok gondolatait, (annak ellenére, hogy férfiből vannak, úgy érzem sokszor sikerült), megérteni tetteiket (éppen azért, mert férfiak, néha sikerült) és nézőpontjukból látni a világot. (Értem, értem, de....), követtem őket hétköznapjaikban, csalódásaikban, örömeikben, életük váratlan fordulataiban. 

Néhol paródiának éreztem, néhol pedig nagyon komolyan vettem. Sokszor lepett meg, és meg is említeném, hogy mivel, meg is kérdezném Vámos Miklóstól, hogy miért, de akkor elspoilerezném a történetet. Amúgy azt hiszem, azt is értem. Nekem nagyon betalált ez a történet. Még akkor is, ha Ivánok voltak a főszereplők. Mert az Ivánokban és a mellettük felbukkanó nőkben felismerhetjük magunkat, egy-egy tulajdonságunkat, problémáinkat, a bennünk is kavargó gondolatokat. 

Amit még mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a Beethovenről kapott nagyon sok érdekes információ volt. "Legközelebb majd sikerül" - mondogatta Beethoven is a zenészeinek, mi is ezt mondogatjuk magunknak, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük. 

Vámos Miklósnak szerintem sikerült Beethovennel és az Ivánokkal egy nagyszerű történetet alkotni, amelyben volt minden, ami az életben. Siker, kudarc, álmok, remények, próbálkozások, barátság, szeretet, hétköznapok és emelkedettebb pillanatok. Csend, melyben mindent hallani, tragédia, fölkavaró érzelmek. Kérdések. Beatles és Örömóda. Beethoven és je-je-je. 

Nem tudom írtam-e már? Szerettem ezt a könyvet.

Ezt muszáj belinkelnem, jelenlegi kedvencem:

Ezen a fotón pedig a bécsi Stephansdom látható, amely mellett az egyik női szereplő Lilike lakása van. Éppen a könyv olvasása előtt jártam ott és készítettem a képet.

Néhány kedvenc idézet:

"LEGKÖZELEBB MAJD SIKERÜL… vonatkozhat ez az egész életedre? 

Lesz egy következő? Ami jobban sikerülhet? S nem kell sírva elfutnod? 

Hívők szerint feltámadunk, ezoterikusok szerint újjászületünk. 

Ezt már csak el kéne hinni. Let it be."

*****

"Olvasta valahol, talán egy versben, hogy a zene olyan, mintha az élet 

bocsánatot kérne azért, amilyen egyébként a hétköznapokban."

*****

Oda kellett volna rohanni a lakásához, térdre ereszkedni, úgy kérni bocsánatot. 

Bár… Leonard Cohen szerint egy férfi soha nem kaphat vissza egy nőt, 

ha térdepelve könyörög neki. 

Na, most komolyan, slágerekből meríted a bölcsességet? ember!

*****

Beethoven a HATODIK-at a természet feltétlen szeretetéről 

komponálta. […] Ezzel csöng egybe az a történet, 

hogy amikor nyári szállást keresett Badenben, 

megkérdezte a bérbeadót: 

„És hol vannak a fák?” 

Azt a választ kapta, hogy fák sajnos nincsenek. 

„Akkor nem kell a lakás. A fákat jobban szeretem az embereknél.”

*****

A férfiaknak kevesebb a hiányérzetük, de a nők számára a házasság olyan, 

mint a kötelező minimum. Akkor is akarják, ha tudják, nem sokra mennek vele.