Kakebo, avagy kiadástervező napló mindenkinek

Gazdálkodj okosan a világhódító japán módszerrel!

Nemrég olvastam, hogy a japán háziasszonyok nagy része titkos megtakarítási számlával rendelkezik. Arról nem szólt a cikk, hogy tulajdonképpen mire használják ezeket a titkos megtakarításokat, de azt gondolom, hogy a család és saját biztonságuk érdekében megnyugtató érzés, hogy ha bármi váratlan dolog történik, ami plusz anyagi terhet róna a családra, akkor ott a titkos tartalék. 

A japán kakebo szó szerint háztartási naplót jelent. A japánokat a világ legtakarékosabb népeként tartják számon, náluk a takarékoskodás, a megfontoltság életfilozófia, kakebo-t már gyerekek számára is készítenek, hogy már kicsi koruktól megtanulhassák hogyan gazdálkodhatnak majd a pénzzel.

Szerintem még azok is vezetnek havi költségvetést, akik nem tartoznak a grafománok, mindent lejegyzetelők, listakészítők körébe. Nálam alapdolog, hogy minden hónap elején összeírom a befizetnivalókat, a számlákat, a csekkeket, a rezsiköltségeket, autóbiztosításokat, tehát minden olyan dolgot, amit - nincs mese - be kell fizetni.

Belekalkulálom még a munkába járáshoz szükséges bérlet- és egyéb utazási költségeket, a maradékból gazdálkodunk. Nálunk én vagyok a "pénzügyminiszter", a férjemtől kaptam ezt a nem mindig könnyű titulust. Persze, ha nagyobb kiadásokról van szó, abban általában közösen döntünk, együtt tervezzük be egy adott hónapra, de a havonta jelentkező alapvető kiadásokat, bevásárlásokat én tervezem meg, és én döntök arról, hogy egy hirtelen felmerülő, váratlan dolog belefér-e a havi költségvetésbe.

A Kakebo ennek a költségvetésnek az elkészítésében segíthet, a listaírók és különböző rendszerek kedvelői szeretni fogják. Manapság szerintem még nagyobb jelentősége lenne kiadásainkat leírnunk, mert a mindennapos, természetessé vált  kártyahasználat következtében sokszor nincs is a pénztárcánkban ténylegesen készpénz, és én azt vettem észre, hogy a bankkártyáról sokkal hamarabb elkopik a pénz, mint a pénztárcámból. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy figyelemmel kövessük, feljegyezzük kiadásainkat. Mondom ezt úgy, hogy hónap végéig én sem tartok ki a papíron könyveléssel. Felírom a tervezett kiadásokat és befizetnivalókat, kipipálom, ha kész, és innen már nem vagyok fegyelmezett ebben a kérdésben.

Hani Motoko, az első japán újságírónő, 1904-ben találta ki a Kakebo rendszerét, a kiadástervező naplót. Valószínűleg már azelőtt is terveztek, számoltak az emberek, de Hani Motoko ezt egy pofás, világos, áttekinthető formába rendezte, ami azoknak is segíthet, akik elég alkalomszerűen vezetik a bevételeiket és kiadásaikat, mint pl. én.

A Kakebo segítségével átláthatóan és egyszerűen tervezhetjük meg kiadásainkat, fontossági sorrendeket állíthatunk fel, és ha mindent feljegyzünk, akkor könnyebben felhagyunk talán a felesleges költekezéssel, mert leírva jobban szembesülünk azzal, hogy mennyi szükségtelen dologra költünk.

Színkódok szerint csoportosítja a módszer a kiadásainkat, megkülönböztet alapvető szükségleteket fedező kiadásokat, másodlagos szükségleteket fedező kiadásokat, kultúrára és szabadidőre fordítható kiadásokat, valamint extra és váratlan kiadásokat. 

A Kakebo elvei alapján naponta következetesen vezetni kell a kiadásokat, valamint heti összegzőket is találunk, amelyek megkönnyíthetik a hó végi összegzéseket és a következő hónap terveit. Minden vásárlás aprólékos lejegyzésével és hó végi áttanulmányozásával kitűnhetnek olyan beszerzések, amelyekre indokolatlanul sokat költünk és nem biztos, hogy szükségünk van rá. 

Praktikus tanácsok és ötletek segíthetnek abban, hogy hónap végén örömmel könyveljük el megtakarításainkat, legyen az bármilyen kicsi összeg. A "Mindig írj listát, mielőtt vásároln mész" működhet, ha tartod is magad ehhez a listához. A listaírás nálam is megvan, igaz, nem mindig tudom szigorúan és következetesen betartani, de azért igyekszem. 

Vagy itt van a tíz másodperces trükk:

"Mielőtt a boltban beraknál a kosaradba egy terméket, amelyet eredetileg nem terveztél megvenni, állj meg 10 másodpercre, és tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért is tartod épp a kezedben. Ha ennyi idő alatt nem találsz rá jó magyarázatot, jobb, ha visszateszed az árut. Ezzel a technikával elejét veheted az ún. impulzusvásárlásoknak."

Ez egy nagyon jó ötlet amúgy, szoktam is alkalmazni. Nagyon sok mindent visszaraktam már ezzel a módszerrel. Az, hogy már a pénztár előtt jártamban általában mégis visszaszaladok érte, mert az motoszkál a fejemben, hogy ezt holnapra nagyon fogom bánni, az az én egyéni problémám. :D De megpróbálom majd a Kakebo elveit is alkalmazni ilyen esetekben. 

A 30 napos szabály viszont már többször is működött.

"Ahányszor csak kedved támad vásárolni valamit, és nem tudod pontosan, hogy az hasznos-e vagy sem, jegyezd fel, amit szeretnél, majd várj vele 30 napig, azután tedd fel magadnak a kérdést, hogy még mindig szükséges-e számodra az a vásárlás. A legtöbb esetben rájössz, hogy már nem is olyan fontos, viszont megtakarítottál valamennyit."

Egy dolog volt, ami nem tetszett a szememnek, mégpedig a shopingolás és street food kifejezések, mert bár tudom én, hogy ezek éppen annyira divatos és menő szavak, mint a fancy, a budget travel és társaik,  de azokat sem szeretem.

Ettől eltekintve véleményem szerint a könyv összeszedett, hasznos, okos segítség lehet a havi költségvetésünk megtervezésében és nyomon követésében. Persze azt még hozzá kell tennem, hogy magyar átlagfizetésekből nem könnyű takarékoskodni, de a Kakebo mindenképpen segíthet.

Bea