Bence
A Luxor egy több szempontból is nagyon érdekes társasjáték. Már az elején fontos leszögezni, hogy ez egy szórakoztató, a vége felé kifejezetten izgalmas, igazi családi játék. A feladatunk, hogy Luxor piramisában egyre beljebb haladva, minél több kincset és ezáltal pontot gyűjtsünk össze. Ez az egyiptomi téma már az elején erős alaphangulatot kölcsönöz a játéknak.
Azt írtam, nagyon érdekes játék, ezt többek között az alapmechanizmusára értettem, mely egy nagyon tipikus, klasszikus társasjáték-mechanizmus, vagyis az, hogy haladj előre a megadott mezőkön és juss el a célig. A Luxor azonban sok mindenben különbözik a klasszikus dobókockás társasoktól.
Először is, itt kártyák segítségével haladhatunk előre. Ezeken a kártyákon különböző számokat láthatunk, ezek határozzák meg, hogy mennyit léphetünk. A kezünkben lévő öt kártya közül mindig a két szélsőt választhatjuk, a felhasznált kártyát aztán eldobjuk, a pakliból újat húzunk, amit berakunk a megmaradt négy kártyánk közé. Mindig a két szélső kártya közül választhatunk, így mindig tudjuk, mik lesznek a következő lépéslehetőségeink, tehát jó előre kitervelhetünk mindent.
A másik érdekes vonás, hogy összesen öt bábut kell irányítanunk. Először csak kettővel kezdünk, aztán ahogy lépkedünk előre a táblán, elhaladunk a meghatározott pontokon lehelyezett bábuink mellett. Ilyenkor ezeket a startmezőre helyezzük, innentől kezdve ezekkel is léphetünk.
Amint azt korábban is írtam a feladatunk, hogy a piramisban előrehaladva minél többet szerezzünk meg az egyes mezőkre fektetett kincslapkákból. Ezt úgy tehetjük meg, hogy egész egyszerűen rálépünk a kincslapkákra a kalandorainkkal. Egyes kincslapkák megszerzéséhez elegendő egy kalandorral rájuk lépni, a legtöbbhöz azonban legalább kettő vagy három kalandor szükséges. Ezeket ugyan több időbe telik megszerezni, viszont sokkal több ponttal kecsegtetnek. Jól ki kell tehát gondolnunk, hogy a kezünkben lévő lapok segítségével hogyan sakkozzuk ki a megfelelő pozíciókat a bábuink számára. Láthatjuk tehát, hogy itt sokkal inkább a pontszerzés a lényeg, mint az hogy beérjünk a célba, ez sokkal inkább afféle időmérője a játéknak.
A kincslapkákon kívül egyéb mezőkre is léphetünk, ahol mindenféle tárgyakat szerezhetünk, amelyek mind hasznosak lehetnek a számunkra. Szerezhetünk így például szkarabeuszokat, ezekért pontokat kapunk, vagy például kulcsokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz hogy bejussunk a kriptába és megszerezzük az itt található két szarkofágot. Ha mindkét szarkofágot megszerzi valaki (vagy valakik ), akkor véget ér a játék, és kezdődik a végső pontozás, amely nagy meglepetéseket okozhat. Ilyenkor sok mindent pontozunk, az összegyűjtött szkarabeuszokat, a kincslapkaszetteket, de még az egyes bábuink pozícióit is.
Szerintem ez egy nagyon élvezetes és szórakoztató játék, a szabályait nagyon egyszerű megtanulni, talán van egy-két apróbb részlet, néhány kártya, amiknek a tisztázásához eleinte érdemes a kezünk ügyében tartani a szabálykönyvet, ami egyébként nagyon érthető és világos, sok példát is tartalmaz.
Az is nagyon jó ebben a játékban, hogy többféle út is vezethet a győzelemhez. Választhatunk olyan stratégiát, amelyben a bábuinkat egymás közelében tartjuk, így ugyan lassabban haladunk, de könnyebb megszerezni a kincseket, vagy dönthetünk úgy is, hogy inkább kevesebb bábunkat mozgatjuk, ezekkel viszont sokkal hamarabb elérhetjük a célt. A játék vége nagyon érdekes tud lenni, hiszen ilyenkor derülnek ki még különböző rejtett és egyéb pontok, nagyon szoros eredmények születhetnek ezáltal. Én mondjuk talán jobban szeretem ha pontosan tudom, hogy kinek hány pontja van, mert így egy kicsit jobban tudok figyelni rá, hogy mennyire vagyok lemaradva, mennyire kell belehúznom, de persze ez egyáltalán nem zavaró a játékban.
Röviden összefoglalva tehát, ez tényleg egy igazi családi játék, melynek nagy előnye, hogy ugyanúgy élvezhetik a gyerekek és a felnőttek is.
Titusz
Amikor megkaptuk a Luxort, én egy egyiptomi piramist ábrázoló pólót viseltem. Aki emlékszik az Insta storyra, az hallhatott egy hümmögést amikor a kamera az Anúbisz szoborra tévedt. Na az én voltam. De a játékról. Érdekes játék. Én kitaláltam ennek egy olyan változatát, (mármint, hogy a játéknak) ami egy dzsungelben játszódik. Egy inka piramisban vannak a hódítók, és a kincslapkák inka változatát kellene gyűjtögetni. Szarkofágok helyett pedig kincshalmok lennének. A dzsungel mélyén. Lehetne ez a címe. Vagy Amazónia. Szóval egyszer sem sikerült még nyernem benne, de lehet hogy én más játékban vagyok jó. Egyébként ez a kalandoros téma nem rossz.
Bea
Mindig új lelkesedéssel ülök le a Luxorhoz, mert azt gondolom, hogy na, most új stratégiával játszom, és az verhetetlen lesz. Sajnos hamar tapasztalom, hogy a többiek is változtatnak a játékstratégiáikon, és ugyancsak össze kell kapnom magam, ha a nyomukban akarok maradni.
Mint Bence már leírta, többféle elgondolást követhetünk a játék alatt, de ami mindig újabb és újabb reményt ad a nyerésre, az az, hogy a pontot érő kincslapkák minden egyes alkalommal máshogy kerülnek a táblára, mint az előző játékban, tehát a Luxornál is elmondhatjuk, hogy nincsen két egyforma játékmenet.
Annak ellenére, hogy igyekszik minden játékos másféle elvet követni és alkalmazkodni a mindig más játéktáblához, ha figyelünk, kiismerhetjük a többiek taktikáját.
Titusz a bátran előre törtető, akinek legfőbb célja kulcsok szerzése és a sírkamra első látogatójaként megszerezni a sok pontot érő szarkofágot, ezáltal viszont nem mindig taktikázik és nem gyűjt útja során olyan sok kincset.
Bence az óvatos, nagyon taktikus és a lépéseit nagyon átgondoló játékos, aki bár igyekszik megfelelő ütemben haladni a cél, azaz a sírkamra felé, azért útközben nagyon sok kincset begyűjt és a játékosait is igyekszik a sok pontot érő pozíciókban hagyni, így legutóbb is az történt, hogy a végső elszámolásnál ő lett a nyertes, pedig látszatra Tituszt gondoltuk annak.
Apa egy igazi kalandor, aki ha kell kockáztat, ha kell, vásárol, ha kell taktikázik, én pedig igyekszem mindenkitől ellesni ezt-azt.
Ha jól emlékszem, ebben a játékban én még nem nyertem, de egy tegnapi Catanozásban elegánsan leköröztem a három fiút. Juhéééé, éljenek a jól gazdálkodó és szerencsés anyák!! :D A kincskeresésben is nyerek egyszer, az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése