Az elmúlt években ilyen-olyan okokból többször megfordultam orvosi rendelőkben és kórházakban, saját és családtagjaim bőrén tapasztaltam meg a mai magyar egészségügy helyzetét és működését.
Ezért érdekelt különösen ez a könyv. Kíváncsi voltam, hogy el tud-e jobban borzasztani, mint a valóság, tudok-e meg újat belőle, és tudom-e hasznosítani ezeket az információkat. A válaszom igen és nem egyszerre.
Ismerős volt sok minden a könyvben leírtakból és újat is tudott mondani. Biztos sokan megtapasztalták már a végtelen várakozást, akár saját maguk miatt, akár egy családtagjukat kísérve hosszú órákig ültek egy szakrendelő előtt, és hol az orvos ment ki a rendelőből, mert fel kellett mennie az osztályra, hol más betegek mentek be soron kívül, és itt szó szerint kell érteni a többes számot, mert nem egy emberről van szó, aki valamiért bejutott, amint odaérkezett, hanem sorozatosan érkező betegekről. Akik vagy az orvos magánbetegei, vagy ismerősei, vagy egészségügyi dolgozók, vagy valami nagykutyák.
A szerző orvos, jogász, egészségügyi szakmenedzser, egészségügyi és szabályozási szakjogász. Két év után az orvosi hivatás helyett a közigazgatást választotta, mindvégig szorosan az egészségügy mellett maradva. Hitelesen, részletesen és őszintén mutatja be az egészségügy helyzetét, több szempontból megvilágítva.
Nem újdonság, hogy a magyar emberek egy része szeret orvosi rendelőkben üldögélni, megtárgyalni aktuális betegségüket, részletezni alaposan, hogy mely kórházak mely osztályait járták be az elmúlt hónapokban, milyen műtéteket hajtottak végre rajtuk és hogy előző reggel milyen volt a székletük. Természetesen tisztelet a kivételnek, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy szeretnek betegek is lenni, de ha már úgy esett, akkor viszont úgy érzik, hogy alaposan ki kell tárgyalni valamikori vagy éppen aktuális betegségük mibenlétét és aprólékos részleteteit. Legyenek éppen a háziorvos várótermében, a kórházi várótermekben, de buszon, boltokban és szinte bárhol belefuthatunk ilyen párbeszédedekbe.
Valóban felháborító, ha az ember egyes szakrendelésekre csak 9 hónap múlva kap időpontot, ha van pénze bőséggel, akkor elmehet drága magánrendelésekre és magánklinikákra, ha nincs, akkor marad a várakozás. Ha szerencséje van, akkor megéri az időpontot. Ha megéri és még mindig szerencséje van, akkor egy olyan orvossal találkozik, aki segít a baján, ha nincs szerencséje, akkor esetleg még az is megtörténhetik vele, hogy az orvos nemhogy nem segít rajta, de még meg is alázza, viselkedésével, szóbeli kommunikácójával. Nem tudom, hogy mennyire gyakori az ilyen helyzet, de az biztos, hogy előfordul.
Kovácsy Zsombor segít eligazodni az egészségügy rendszerében, beszél könyvében betegjogok érvényesítéséről, a betegjogi képviselő munkájáról, a betegek jogairól, orvosok jogairól és helyzetéről, az ápolónők túlterheltségéről és lelkiismeretességéről, megvilágít hibákat és hiányokat, közérthetően fogalmaz meg jogszabályokat.
Ha valaki többet szeretne tudni az egészségügy működésének mechanizmusáról, lehetőségekről és jogokról, orvosokról, kórházakról, műtétekről, hálapénzről, műhibaperekről, gyógyszerekről és minden más egészségüggyel kapcsolatos információra kíváncsi, ez a könyv alkalmas az ilyen ismeretek megszerzésére, hiszen ezzel a céllal íródott.
Azt azonban leszűrhetjük végkövetkeztetés gyanánt, hogy a magyar egészségügyön szinte már csak a csoda segíthet a dolgok jelenlegi állása szerint. Szeretném mindenképpen megemlíteni azokat az ápolókat, ápolónőket, akik nehézségeik és lehetetlen helyzetük ellenére lelkiismeretesen, tisztességgel és emberséggel teszik a dolgukat, ők azok, akiknek sokat köszönhetünk, és minden bizonnyal az orvosok között is találunk jónéhány lelkiismeretes, felelősségteljes, szakmáját magas szinten művelő szakembert.
Bea
"A könyv azoknak szól, akik már betegek, és azoknak, akik a jövőben lesznek azok."
*****
"Nincs nagy választék, az orvos veszélyeztetett faj Magyarországon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése