"A régi vicc szerint az Óperenciás-tengeren, az Üveghegyen meg még azon is túl élt egy ember, aki reggel felébredt, és így kiáltott: "Hú, de baromi messze lakom én!" Ez az ember volnék én. Bárhol is ébredek, otthon vagyok."
Holch Gábor egy igazi világpolgár, akit vágyai és álmai repítettek kalandos utazásokra, majd olyan szerencsés és kitartó volt, hogy a munkájában is megvalósította az álmait, mely rengeteg utazással jár, ezáltal nagyon különleges, egzotikus helyekre juthatott el.
A szerző Kínában élő interkulturális vezetési tanácsadó és coach, aki a kelet-nyugati üzleti kapcsolatok szakértője, világéletében naplót írt és már korán kialakult benne a vágy idegen országok, idegen kultúrák megismerése iránt.
Könyvében leginkább mai otthonát, Sanghajt mutatja be, a kínai emberek élettempóját, a gondolkodásmódját, hétköznapjait, miközben betekintést láthatunk az ő munkájába és életébe is.
Holch Gábor gyermekkorának néhány évét szülei munkájának köszönhetően Bagdadban töltötte, ami nagy hatással volt rá. Talán emiatt a néhány teljesen más világban töltött év miatt alakult ki a szerzőben olthatatlan vonzódást más országok, más világok, legfőképpen a keleti országok iránt. Ázsia iránti vonzódása kamaszkorában kezdődött és azoknak az embereknek a csoportjába tartozik, akik valóra válthatták az álmukat. Munkáját nem egy irodában végezte, hanem az egész világ, legfőképpen Kína volt az irodája.
Még mielőtt Kínába utazott volna, valóra váltotta egy másik álmát is, Bosznia-Hercegovinában dolgozott az EBESZ demokratizációs tisztjeként. Ám érezte, hogy még várja a mesés kelet, ennek a vágyódásnak a megvalósításáról és a Kínában kialakult életéről, munkájáról, gondolatairól mesél nekünk Holch Gábor.
A könyvet szinte egyhuzamban olvastam végig, nagyon megkedveltem a szerző stílusát, könnyedén mesélt munkájáról, az elért eredményeiről, az ezzel járó utazások jó és rossz oldaláról. Az országokról, amerre járt, az emberekről, akiket megismert, cégekről, vállalatvezetőkről és egyszerű emberekről.
Olvastam nagyon érdekes dolgokat, vicces történeteket, és izgalmas útikalandokat, a szerző humorát nagyon bírtam, néhol ironikus, néhol egyszerűen csak nagyon vicces módon számolt be megmosolygató élményeiről és gondolatairól.
Bár Holch Gábor nagyon sokat mesél utazásairól, eszembe sem jut útikönyvnek nevezni ezt a könyvet, mert éppen olyan sokat megtudunk róla, gyermekkoráról, lázadó, nyughatatlan fiatalkoráról és jelenlegi életéről. Munkájáról is sokat olvashatunk, nagyon motiváló, ahogyan ír a rengeteg, munkájába és vágyai elérésébe fektetett energiáról, mintegy azt kifejezve, hogy ha valamit igazán nagyon szeretnénk, és teszünk is érte, akkor az teljesen természetes, hogy teljesül.
Véleményem szerint ez egy utazásokba és gondolatokba ágyazott önéletrajz szépirodalmi stílusban, amelyből nem csak a szerző múltját és jelenét ismerjük meg, hanem egy erős, céltudatos, határozott embert, akinek fantasztikus történetei vannak, én pedig nagyon örülök, hogy elmesélte nekünk őket.
Bea
"Hányan gondoltuk azt, hogy egy kocsi, lakás, emberi kapcsolat vagy kinevezés meghozza majd
a rég várt boldogságot, hogy azután rájöjjünk, ugyanazok vagyunk, mint előtte,
csak a körülményeken változtattunk."
*****
"Zsigereink a sokkot, a félelmet tárolják el a legkönnyebben,
a fejünkben lakozó emlékekazonban olyanok,
mint a nagymama világháborús adomái:
előbb-utóbb mindenből valami szép történet kerekedik ki.
Ezért keressük a múltban a megnyugvást,
amikor a jelenben nem leljük.
Gondolatban visszatérünk egy elégedettebb időszakba,
a fiatalságunkhoz vagy akár a gyerekkorba.
Milyen jó is volt akkor!"
*****
"Az íz és az illat zsigeri dolgok.
Nincs értelme megvitatni, hogy mondjuk a pacal finom vagy nem.
Van, aki szereti, és van, aki utálja,
az okot nagyon nehéz másoknak megmagyarázni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése