Donászi Franciska: Csókvírus

Most teljesen őszintén elmondom nektek, hogy miként jártam én Franciskával. Még tavasz környékén megkeresett, hogy elolvasnám-e a Kalandozásaim Budapesten című könyvét. Némi gondolkodás után igent mondtam, bár azt is megírtam neki, hogy nagyon sok betervezett olvasnivalóm van, ezért gyorsaságot nem tudok ígérni.

Írta, nem baj, és már küldte is az e-könyvet. Telt az idő, olvastam én, de mindig a nyomtatott könyvekhez nyúltam, és Franciska e-könyve türelmesen várt a telefonomon. Mígnem egy valahol várakozós pillanatomban elkezdtem olvasni... 

Sajnos azonban nem tudtam magaménak érezni akkor, pedig Franciska csak magáról és Budapestről írt, a stílusa élvezetes volt, de több helyen is azt éreztem, hogy távol áll tőlem egy ilyen élet, ilyen életfelfogás, többször felbosszantottam magam egy-egy gondolatán, és némi magamban lefolytatott durcogás után be is fejeztem a könyv olvasását. 

Gondoltam, majd egyszer megírom neki, hogy nem tudtam még végigolvasni a könyvét. Igen, a "még"-et is benne hagyom, mert az olyan kétesélyes. Még nem, de majd lehet.

De az ember a kellemetlen dolgokat szereti halogatni, hát még én. Így nem írtam. Mígnem egyszer Franciska megkérdezte, hogy sikerült-e elolvasnom a könyvet. Megírtam neki az igazat. Nem, nem sikerült. "Még" nélkül írtam meg, úgy voltam vele, hogy mégis inkább egyenes leszek.

És képzeljétek! Franciska olyan aranyos volt, hogy egy rossz szóval nem illetett, csak sajnálta picit a dolgot. Valamint elmondta, hogy ősszel megjelenik a novelláskötete, és szeretné, ha azt is elolvasnám. Helyesbítek, ha azt elolvasnám. Kicsit csodálkoztam.

Eljött az ősz, és ismét megindultak az e-mailek, hozzám pedig megérkezett a Csókvírus. Franciska jó szórakozást kívánt a könyvhöz. Ezúttal tényleg. Ekkor elkezdtem őt igazán megkedvelni.

A Csókvírus egy novelláskötet, melynek novellái évekkel ezelőtt születtek, de mindeddig az íróasztal fiókjában lapultak. Vagy a laptopján, de arra vártak, hogy valaki elolvassa őket. Franciska útjára engedte írásait, és ezzel az útra bocsátással együtt járt egy adag elfogadás, egy kis megnyugvás, öröm és felismerés. 

"Egy nap arra ébredtem, hogy mindjárt harminc éves leszek. Tisztában vagyok vele, hogy vannak ezzel így mások is. Sőt, vannak, akik elmúltak már harminc, de még mindig élnek. Mégsem értettem, velem ez hogyan történhetett meg?"

Mindenkit foglalkoztat az idő múlása, van, kit jobban, van kit nem annyira, de a napok múltával mindenkinek gyűlnek az emlékei, az elraktározni való olyan dolgai, amelyek ténylegesen nem foglalnak helyet, pedig úgy könnyebb lenne megőrizni őket. 

Kaleidoszkópszerű felvillanások egy fiatal nő életéből. Aki szerint egyedül élni jó. Egy válás után sokan gondoltuk így. Örültünk, hogy addig olvashatunk, amíg akarunk, addig dolgozunk, ameddig bírunk és senki nem tesz szemrehányást érte. Egy ágyban elfogyasztott pizza vacsorára, mellé csokik, reggel pedig alvás, ameddig jólesik. Ez a szabadság. És ez jó. Egy ideg. 

Ám ezekben a szabad pillanatokban egyre többször bújik elő a magány. A vágy, hogy a pizzádat megoszthasd valakivel, az ágyadat megoszthasd valakivel, hogy a napjaid elején elköszönhess valakitől és a nap végén hazavárj valakit. Aki megkérdezze, hogy telt a napod, aki főz neked egy kávét, aki elmorogja  napi gondjait, vagy vitatkozik veled, hogy miért szalonnaszagú a mikró, hogy így nem tud melegíteni egy nyamvadt tejet a nyamvadt kávéjához. 

Amikor ezek a dolgok hiányoznak, akkor az ember lánya társat keres. Párkereső oldalakon. Ha valaki utál randizni, mint Franciska, akkor néha azért van egy kis probléma ezzel, de a dolgok mindig megtörténnek valahogy. Szürke és színes napok követik egymást, és sosem tudjuk előre melyik lesz szürke és melyik színes, nem is biztos, hogy ezt rögtön látjuk, lehet már csak utólag mondjuk rá, hogy ez egy igazán szép, színes nap volt.

Így volt ezzel Franciska is, beavat bennünket életének pillanataiba, történéseibe, magányába és reményeibe, kalandjaiba, útkeresésébe és szerelmeibe. Amelyek akár a mieink is lehetnének. A történetek nem hosszúak, és maga a könyv sem az, azt is mondhatnám, hogy a Csókvírus hamar elmúlt, de nem gyenge vírus volt. Hatása még két héttel az olvasás után is tart, meglehetősen élveztem a szerző stílusát, a tartalmas, szarkasztikus humorral bíró írásait. 

Nagyon tetszett ez a kis kötet, remélem vannak még hasonlók, amelyek arra várnak, hogy előbújhassanak, én pedig hamarosan ismét nekifutok a Kalandozásaim Budapesten című könyvnek. Ezt megígértem magamnak.

A Csókvírus október  21-én jelenik meg e-könyv formátumban, megrendelhető  ITT. 

Azóta beszélni is hallottam Donászi Franciskát, ugyanis youtube csatornát indított. A vlog elsősorban  könyvekkel, írással foglalkozik, valamint életképek is felvillannak majd benne.  Továbbra is kedvelem őt. KATTINTS IDE, ha megnéznéd.

Franciska honlapja

Bea

"Amikor megkérdezik, mi történt velünk, azt szoktam mondani, hogy azért váltunk el, 

mert a férjem megcsalt, én pedig nem akartam neki megbocsátani. 

De az az igazság, hogy azért sokkal jobban haragudtam rá, 

amiért mindig rám szólt, hogy elalvás előtt miért olvasok?"

*****
"Olyan vagyok, mint a kisszobám falának napraforgó színe. Furcsa, de jó."

*****

"Azt tartja a mondás, ha nagy szarban vagy, nézz mereven előre és kussolj!"