Régi ismerősökként üdvözöltem a kuflikat, az első 5 részt rögtön a megjelenésük után elolvastam, és IDE, IDE és IDE KATTINTVA elolvashatjátok, hogy mennyire kedveltem meg őket.
Na jó, elárulom nagyon-nagyon. Úgy alakult, hogy a kuflik és én azóta nem találkoztunk össze, biztos fontos dolguk akadt. Na de most az történt, hogy sikerült még 5 kuflikönyvet végigolvasnom, és most is éppen annyira jól szórakoztam, mint amikor először találkoztam velük.
Sőt, nevessetek ki, de többször is eszembe jutott, hogy én bizony szívesen lennék néha sokszor kufli. Olyan gondtalanul élnek! Ám ha néha mégis felmerül valami probléma, akkor közös erővel, hatalmas nyugalommal megoldják. Útra kelnek mind a heten, benéznek ide-oda, magukkal visznek ezt-azt, segítenek mindenféle kis lényeknek, heverésznek, nevetgélnek, mulatoznak és nagyon érdekes dolgokat tapasztalnak.
Mondhatnám azt is, hogy ez most nagyon időszerű, hiszen mikor működik a legjobban a szélposta, mint ősszel, sőt a mai napon szerintem gőzerővel dolgozik, mindenféle szelek közlekednek a mi kertünkben is.
Kicsi szelek, amelyek csak a kicsi leveleket viszik el, de volt egy hatalmas nagyon nagy szél, amelyik a ruhaszárítómat is felborította, a frissen mosott ruhákkal, sőt volt egy erős, játékos kedvű is, amelyik, egy egész lepedőt dugott el a kertemben, keresgéltem vagy két percig is, hogy hová lett. Ugyanis zöldesbarna volt, teljesen beleolvadt a zöld rétbe, vagyis a zöld kertbe.
Kicsi szelek, amelyek csak a kicsi leveleket viszik el, de volt egy hatalmas nagyon nagy szél, amelyik a ruhaszárítómat is felborította, a frissen mosott ruhákkal, sőt volt egy erős, játékos kedvű is, amelyik, egy egész lepedőt dugott el a kertemben, keresgéltem vagy két percig is, hogy hová lett. Ugyanis zöldesbarna volt, teljesen beleolvadt a zöld rétbe, vagyis a zöld kertbe.
A kufliknak is meggyűlt a baja a széllel. Először az összes levelet lefújták a fáról, ők pedig jó kuflikhoz illően előkapták a zsebvarrókészletüket és visszavarrták az összes levelet. De ekkor jött egy másik szél és upsz, a levelek ismét útra keltek. A kufliknak adott gondolkodnivalót az ősz és a szél, de ez a probléma sem maradt megoldatlan.
A Bélabá távcsöve című másik mesében egy igazán érdekes szereplőt ismerhetünk meg, mégpedig csocsótányt, akinek mindene van, de főleg egy doboza tele mindenféle kütyükkel, zimettyűkkel. Tokmányok, peckek és flaknik között keresgélték azt a valamit, ami a távcsőhöz kellett. A régi típusú egyszerre-néző egy igazán különös találmány volt, talán csak a varázsgombák vehetik fel vele a versenyt. :D
Azért is szeretem a kuflikat, mert nem akadnak fenn semmin, a világ legtermészetesebb dolgának tartják, ha különös lényekkel találkoznak, mint például egy mohamanyival.
A kuflik és a mohamanyi című könyvben volt is példa erre:
A kuflik és a mohamanyi című könyvben volt is példa erre:
"Feltápászkodtak hát, és körbejárták a kupacot. Rá is bukkantak a mohamanyira, egy nagyra nőtt lófülfűcsomó alatt. Kicsi volt és egészen szürke.
- Még soha nem láttam szürke mohamanyit! - tapsikolt Pofánka.
- Szerintem még nem láttál semmilyet se - mondta Fityirc, és ebben igaza volt."
Imádom, hogy mindig megmondják egymásnak az igazságot, és sosem sértődik meg senki sem. A kuflikönyvek állandó szereplője a repülőgép, és az apró kis akármik, bogarak, kukacok és bármik, fantasztikusak, és mindig lehet számítani tőlük valami vicces bemondásra.
Mint ahogyan arra is, hogy minden részben felbukkan valami különös növény és egyéb képződmény, mint pl. az ormányosbokor, a gombóckövek és a tüskefű. Vagy éppen egy beszélő fatuskó.
"- Ki tudna itt segíteni? - vakarta a fejét Titusz.
- Én lehet, hogy tudok! - szólalt meg ekkor egy közelben heverő fatuskó.
- Te? - nézett rá Valér. - Hiszen a fatuskók nem is tudnak beszélni!
- Kivéve a beszélő fatuskókat - mondta a fatuskó. - Akkor most segítsek vagy sem?
- Megkérnénk - mondta Titusz."
Aki még nem találkozott kufliskönyvvel (van ilyen!!?? :D), annak elmondom, hogy minden könyvben két mese van, a mohamanyis kötet másik meséje a Gyűjtsél te is Fityircet!, amiből megtudjuk, hogy szinte bármit lehet gyűjteni, a lehetőségek száma végtelen, kufliknál meg pláne.
"- Nekem volt egy hatalmas vadsóskagyűjteményem! - dugta ki a fejét az ürege ajtaján Zödön. - Csak sajnos múlt kedden véletlenül megettem az egészet. ..
- Rémesen hízlal, ha ehető dolgot gyűjt az ember! - csatlakozott a beszélgetéshez Pofánka."
"Némely reggeleken nagyon szép az elhagyatott rét! Finoman borzolja a szél a harmatos füvet, színes lepkék kergetőznek az ébredező virágok körül. Meg más effélék. Na, ez a reggel nem ilyen reggel volt. Hogy pontosan milyen, abból sajnos nem látszott semmi sem..."
Természetesen a kuflik megoldják a láthatatlanság rejtélyét, a szokásosan vicces formájukat hozzák, és azok a csodálatosan agyament tárgyak, amelyeket használnak közben vagy éppen magukra aggatnak.... rengeteget nevettem.
"Tudok a réten mindenféle alapanyagról - nézett körül fejét vakarva a madár. - Akad itt kacatalapanyag, maszatalapanyag... Kis szerencsével még némi malacalapanyagot is találhatnátok. De kalapalapanyag... ilyenkor, tavasszal! Sokan keresik, így gyorsan eltűnik a rétről minden efféle."
Ez már a Hilda kalapja című történetből van, de biztosak lehetünk benne, hogy a mese végére megoldódik Hilda kalapgondja, nem is akárhogyan.
A Tengerre, kuflik! tengeri kalandokról is szólhatna, de a kufliknak csak egy tó jutott.
Viszont nagyon jó a képzelőerejük és vidám tengeri kalandokat élhetünk át velük ebben a részben, a Zsebseprű a szötymag ellen pedig néminemű takarításra utal.
Megtudhatjuk, hogy a kuflik szoktak takarítani!?
A világ első kuflizenekara ugyancsak jó szórakozást ígér már csak a címéből kiindulva is.
"- Szerintem akármi jó lehet hangszernek - mondta Bélabá. - Egyszer ismertem egy pézsmatulkot, aki világhírű fületlenbögre-virtuóz volt."
A hangszerkeresés egy cseppet sem unalmas kufliéknál, nem is eredménytelen, és a végén egy jó buli kerekedik belőle, mint mindig.
Úgyhogy azt hiszem teljesen érthető, hogy szívesen lennék kufli, örömmel léteznék néha sokszor az elhagyatott réten néhány jófej kufli társaságában.
Komolyan mondom, a kuflikat fel kéne írni felnőtteknek is receptre!
"- Néha az az érzésem, valaki kitalálja ide ezeket a furcsa lényeket
- ingatta a fejét Valér, miközben leszökdécseltek a kupac oldalán.
- Ki tudja! - mondta Fityirc. - Lehet, hogy minket is csak kitaláltak ide...
- Micsoda badarság, gyerekek! - nevetgélt Bélabá.
- Kitalált kuflik hogy szökdécselhetnének egy igazi réten?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése