Blogfaggató Donászi Franciskával

Néhány napja írtam Donászi Franciska új könyvéről, a Csókvírusról. IDE KATTINTVA elolvashatjátok. A könyv a napokban jelent meg. 

Már olvasás közben fogalmazódtak meg bennem kérdések, amiket szívesen feltettem volna Franciskának. Örömmel jelentem, hogy ezek a gondolatok nem maradtak gondolatok szerencsére, hanem el is juttattam őket az illetékeshez.  Franciska kedves és közvetlen,  nagyon örülök, hogy válaszolt a kérdéseimre, és remélem ti is örömötöket lelitek majd benne.

A Csókvírusról írt blogbejegyzésemben említettem, hogy a Kalandozásaim Budapesten című könyveddel nem jókor találtunk egymásra, mert egyszer csak bezártam a könyvet, és azt mondtam, hogy ezt bizony én el nem olvasom. Rossz érzés, amikor valakinek nem tetszik az írásod? Szerinted számít, hogy kit milyen hangulatában talál meg egy adott könyv?

• Ha írok valamit és senkinek nem tetszik, az rossz érzés, mert akkor valószínűleg rosszat írtam. De ha az arány megoszlik, akkor az rendben van. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, nekem nem is szándékom. Az írás, az olvasás egy rendkívül szubjektív műfaj. Van olyan stílus, olyan téma, ami az egyik embernek tetszik, a másikat meg egyáltalán nem érdekli. És igen, számít az is, hogy mennyi időd van az adott könyvet olvasni, milyen élethelyzetben vagy éppen, rá tudtál-e hangolódni vagy csak kutyafuttában belekaptál munkába menet. Vannak könyvek, amikre meg kell érni. És vannak olyan témák, amik lehet, hogy soha nem fognak érdekelni. 

Az írásaiddal szeretnél átadni valamit, vagy terápia (volt) magadnak, magadról, magaddal?  

• Nekem az írás mindig terápia. Azt hiszem, én elsősorban legtöbbször magamnak írok. Aztán később kiderül, hogy van közte olyan, ami mások számára is élvezhető. 

A Csókvírus című novella tulajdonképpen egy kórházba kerülésed története. Mennyire erős érzelmek és gondolatok uralják az embert, amikor veszélybe kerül az élete? Erősebbek az ilyenkor tett nagy elhatározások? Tettél itt egy ígéretet magadnak...

• Soha nem voltam az a tudatosan tervező típus. Valószínűleg azért, mert legtöbbször emocionálisan közelítek dolgokhoz, emberekhez. Az elhatározás arról, hogy változtatnom kell az életemen, nem egy tudatos döntés volt. Amikor ott feküdtem a félhomályban egyedül egy kórteremben és azon morfondíroztam, hogy mi lett volna, ha ez a történet nem végződik ennyire szerencsésen, megbánást éreztem. Ez az élmény velem maradt. Tudtam, hogy ha visszatekintek az eddigi életemre, nem akarok megbánást érezni. Különösen olyan dolgok miatt, amiket nem tettem meg. Ez az érzés nagyban befolyásolta aztán a későbbi döntéseimet. 

Tettél már máskor is olyan ígéretet, elhatározást, amit minden körülmények között meg szerettél volna, meg szeretnél valósítani? Sikerült megvalósítanod?

• Nem vagyok egy fogadkozós típus, de erről a kérdésről a férjemmel egymásnak tett fogadalmunk jutott eszembe. Nem a holtodiglan-holtomiglan. Mi azt az ígéretet tettük egymásnak, már jóval az esküvőnk előtt, hogy mindent megteszünk azért, hogy a kapcsolatunk tartalmas, szeretetteljes, élő maradjon. Ehhez az ígéretünkhöz eddig sikerült tartanunk magunkat, és feltett szándékunk kitartani még néhány évtizedig. Remélem, hogy menni fog.

A Csókvírus párkeresések és útkeresések története. Most férjeddel és kisfiaddal Finnországban élsz. Hogyan találtatok egymásra?  

• Teljesen banális módon egy péntek esti buliban találkoztunk. Egészen pontosan egy bár előtt, a Nagymező utcában. Akkor csak megnéztük egymást. Aztán egy hét múlva újra összefutottunk egy másik helyen, és azóta el sem engedtük egymás kezét. Ennek szeptemberben volt hét éve.

Milyen Finnországban anyukának, feleségnek és nőnek lenni? Hátráltatja az írást a nem anyanyelvi környezet?  

• Soha nem vágytam Finnországba. Egészen pontosan, majdnem biztos voltam benne, hogy akármerre sodorhat az élet, de északra tutira nem. Túl hideg és sötét lenne itt nekem. Ehhez képest Finnország egy új esélyt, egy új kezdetet hozott az életembe. A nyelvtanulással voltak gondjaim, de alapvetően semmi perc alatt beilleszkedtem. Nekem Finnország elsősorban a szabadságot, a lehetőségek végtelen sorát jelenti. Ez az a hely, ahol az lehetek, aki vagyok, és úgy érzem, hogy azzá válhatok, amivé csak szeretnék. Mi a hétköznapokat három nyelven éljük. A férjemmel angolul beszélek, a fiammal magyarul, míg a házon kívüli tennivalókat finnül intézem. A férjem is tanul magyarul, és szent meggyőződésem, hogy bár egyikőnk sem beszél hozzá ezen a nyelven, titokban a fiunk is tanul tőlünk angolul. Az elején nehéz volt a három nyelv között lavírozni, de mostanra egyre jobban megy. Engem ez a soknyelvű közeg inspirál, nem érzem azt, hogy bármilyen hátrányom származna belőle. 

Hogyan tanultál meg finnül? Nehéz vagy könnyű a finnek nyelve?

• Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, a magyar és a finn rokon nyelvek. Ez különösen a nyelvtanunk felépítésben érhető tetten. A két nyelv logikája hasonló, ezt nekem is könnyű volt megérteni. Viszont a szavak megtanulásával sokáig meggyűlt a bajom. Egyszerűen nem akartak belemászni a fülembe. A nyelvet először nyelvtanfolyamon tanultam. Idővel eljutottam arra a szintre, hogy most már jobban megértem, hogy mit beszélnek körülöttem az emberek és abból is rengeteg mindent felszedek. De azért még bőven van mit tanulni.

Finnországon belül hol éltek?

• Rovaniemiben, Lappföldön. Az északi sarkkörön, ahol a Télapó is lakik.

Hogy telik egy napotok?

• Mostanában sok minden változik az életünkben, úgyhogy a napjaink is változóak. A kisfiam augusztusban elkezdte a bölcsit, én pedig munkát keresek. Minden napunknak fix keretet ad, hogy reggel elmegyünk a bölcsibe, délután pedig hazahozom Misut. Ami közte történik, az eltérő. Legtöbbször itthon vagyok és igyekszem kihasználni a nemrégiben visszanyert szabadságomat. Augusztus óta sokat dolgoztam a Csókvírus megjelenésének előkészületein és a jövőre vonatkozó terveim előkészítésén. Aztán készülök a finn nyelvvizsgámra, ami novemberben lesz. Visszaülök az iskolapadba és nyelvvizsga-felkészítő tanfolyamra fogok járni. Miután hazaértünk a bölcsiből, általában játszunk kicsit, közben a férjem is hazaér, vacsora, esti rutin. Ha utána van még energiánk, akkor leülünk kettesben, megnézünk egy filmet vagy olvasunk. Most hogy már bejött az ősz és az esős idő, hétvégén sokszor beszorulunk a lakásba. Várom, hogy leessen végre a hó és lehessen szánkózni, nagyokat sétálni. 

Mondj három finn sajátosságot, amit furcsának találtál!

• Ez egyrészt azért nehéz kérdés, mert már öt éve élek itt, és megszoktam a finn hétköznapokat. Másrészt meg nekem nagyon könnyen ment a beilleszkedés, sokkal kevesebb dolgon akadtam fenn, mint egy átlagos külföldi. De ha most jobban belegondolok, akkor ilyenek jutnak eszembe, hogy feltűnt, hogy a finnek szinte mindenhez kenyeret esznek. De nem úgy, mint mi, hanem megkenik margarinnal vagy akár még felvágottat is tesznek rá. Ezt harapják mondjuk a leveshez. A hivatali ügyintézés sokkal gördülékenyebb, mint otthon. Eleinte mindenért be akartam menni az adott helyre, mire a férjem mondta, hogy felesleges. Online vagy telefonon keresztül szinte bármit el lehet intézni. Persze ezt könnyű volt megszokni. És furcsa volt az is, hogy a finnek sokkal kevésbé formálisak, mint mi otthon. Annak idején a férjem lejárt a házunkban lévő kisboltba kávét venni magának, hogy gyakorolja a magyart. „Jó reggelt kívánok, kérek szépen egy kávét. Tej nélkül, feketén. Igen, köszönöm, jól vagyok. Viszontlátásra!” stb. Ehhez képest én bemegyek a trafikba, önkiszolgáló. Kiöntöm magamnak a kávét, beleöntöm a tejet, odamegyek a kasszához, és ha egy büdös szót nem szólok, az is tök rendben van. Vagy ha felszállsz a helyi járatra és csak köszönsz, leteszed a pénzt, akkor a sofőr tudja, hogy jegyet akarsz venni és egyből a kezedbe nyomja. Ezeken a helyeken nem nagyon volt alkalmam a finnt gyakorolni.

Mondj három olyan dolgot, amit nagyon kedvelsz az országban!

• Na, ez meg azért nehéz, mert jóval több dolog van, mint három! Szeretem, hogy a természet közel van, része a mindennapoknak. Helsinkiben is sok a park, de itt Lappföldön meg végképp minden csodás. Szeretem a fákon kergetőző mókusokat, a fényeket, a friss levegőt. Szeretem a váltakozó évszakokat. Imádom a szaunát! Szeretem, a nyugalmat, a praktikusan megtervezett, kiszámítható hétköznapokat. 

Vannak-e mindenkori kedvenc könyveid? Íróid? Gyerekkori kedvenc könyved?

• Persze, rengeteg! A múltkor a vlogomon be is mutattam ezekből párat. A teljesség igénye nélkül: az egyik legkedvesebb gyerekkori és felnőttkori könyvem is egyben Szabó Magdától az Abigél. Szabó Magda az egyik legkedvesebb íróm is. Nagyon szeretem Molnár Ferenc drámáit és rajongója vagyok Agatha Christie könyveinek. Ezeket már milliószor olvastam. Ha költészet, akkor pedig Ady, Radnóti, Petri György és Hajnal Anna jut elsőként eszembe, a maiak közül pedig nagyon szeretem Varró Danit. 

Vannak-e további kész terveid, vágyad az írást illetően? Esetleg készül-e máris, dolgozol-e valamin?

Az idén két e-könyvem jelent meg magánkiadásban, a Kalandozásaim Budapesten és a Csókvírus. Rengeteget dolgoztam velük. Most szeretnék egy kicsit pihenni és élvezni az elvégzett munka gyümölcsét. Az év hátralévő részében már csak a vlogommal szeretnék foglalkozni és jó lenne, ha lenne időm újra a blogomra is írni. Már foglalkoztatott egy ideje a gondolat, hogy szeretnék angol nyelven is könyvet kiadni. Nemrégiben összetalálkoztam a neten Sütő Fannival, aki úgy tűnik, nagyszerűen érzi a stílusomat és jól át tudja ültetni angolra. Elkezdtünk dolgozni a Kalandozásaim Budapesten angol nyelvű kiadásán, ezt szeretném a jövő év elején megvalósítani. Utána pedig tervezem a Csókvírus angol nyelvű megjelentetését is. Ezzel párhuzamosan szeretnék Finnországban is elkezdeni publikálni, remélhetőleg egy magyar-finn fordító segítségével.

Ami az írást illeti, konkrét tervem még nincsen, csak elképzeléseim. Mindenképpen szeretnék írni Finnországról, az itteni életemről. De még nem tudom, hogy mit és milyen formában. Emellett azóta foglalkoztat a gondolat, mióta Lappföldre költöztünk, hogy szeretnék mesét írni. Ez a környezet nagyon inspiráló. Ahogy kinézek az ablakon vagy amíg sétálunk a bölcsibe reggelente, mindig figyelem a mókusokat, a madarakat. Elképzelem, ahogy egymással beszélgetnek, és majdnem biztos vagyok benne, hogy rejtőzködnek a fák között más lények is. Őket szeretném életre kelteni. Amint látod, tervem az van rengeteg. Az idő és a lehetőségek majd eldöntik, hogy mi fog megvalósulni ezekből.

Hogyan olvassa el a férjed az írásaidat? Lefordítod neki?

• Amikor írok valamit, amit igazán fontosnak tartok, akkor azt el szoktam mesélni neki. Van, amit megpróbáltam lefordítani, de az mégsem olyan, mint az eredeti. A Kalandozásaim Budapestennek elkészült egy angol nyelvű beleolvasója, amit a fordító készített, ezt végre a férjemnek is meg tudtam mutatni. 

Láttad már a sarki fényt?

• A sarki fényt láttam, de nem annyiszor, ahányszor szerettem volna. Amikor ideköltöztünk, egy emeletes házban béreltünk lakást, ott a teraszról láttuk a sarki fényt. Aztán kertes házba költöztünk és sajnos mindig olyan helyen laktunk, ahonnan a kertből nem látszik semmi a fényszennyezés miatt. Három éve az Inari tó közelében béreltünk egy kis házat karácsonykor a semmi közepén. Ott tudtunk gyönyörködni az északi fényben is. Mióta Misu megszületett, sajnos nem tudunk este északi fényre vadászni. Kicsit mindig fáj a szívem, amikor látom a facebookon, hogy milyen gyönyörű fények voltak nem is olyan messze tőlünk. De biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalmunk ezt bepótolni. :)

Nagyon szépen köszönöm Franciska az interjút, örülök nagyon, hogy megismerkedtünk és hogy elolvastam a Csókvírust.

Olvassátok el ti is!

Donászi Franciska weboldala

Facebook oldala

Youtube csatornája