Játszik a család: Carta Impera Victoria, azaz CIV

Ma családunk 3 tagjának véleményét olvashatjátok el erről a társasjátékról, nagy örömünkre úgy néz ki, hogy a Játszik a család rovatunkkal is rendszeresen tudunk majd jelentkezni.

Bence:

A Carta Impera Victoria, vagyis röviden CIV egy nagyszerű stratégiai kártyajáték. A játék során kártyáinkat pakolgatva arra törekszünk, hogy a mi civilizációnk legyen  a legfejlettebb, ezt ráadásul 104 darab kártyával tesszük, ami római számokkal írva pont CIV.

A kártyákon szép, sajátos hangulatú illusztrációk láthatóak, melyek hat különböző területhez, a katonasághoz, a gazdasághoz, a valláshoz, a tudományhoz, a kultúrához és az utópiához tartoznak.

A játékdoboz kisméretű, mindennek megvan a helye,
akár utazás esetén is könnyen találunk neki helyet a bőröndben.

A játék során kártyákat húzgálunk fel a pakliból, majd az általunk választott kártyákat kijátsszuk és lerakjuk magunk elé, ezzel fejlesztve saját civilizációnkat az adott területen. A célunk természetesen az, hogy minél több kártyát gyűjtsünk az egyes területekből, ugyanis hét azonos kártyával (két játékos esetén nyolccal) hegemóniát érünk el, vagyis  automatikusan megynyerjük a játékot. Ha a pakli elfogyna, mielőtt bárki is megszerezhetné a szükséges mennyiséget, akkor pontozással dől el a győztes kiléte, ebben az estben is az a döntő, hogy kinek hány kártyája van a különböző területeken.

A játékosok folyamatosan próbálják akadályozni egymást, miközben ők maguk próbálnak előnyre szert tenni, és itt jönnek be a képbe a kártyák különböző hatásai.

Ha egy területen összegyűjtöttünk bizonyos mennyiségű kártyát, akkor használhatjuk a terület hatásait. Ezek minden terület esetében másak, de mindegyik hasznunkra válhat, ha a megfelelő pillanatban játsszuk ki azokat. És ez jelenti a játékban az igazi csavart. Ez az ami gondolkodásra késztet, itt hozzuk meg a stratégiai döntéseket, hogy melyik hatásokat használjuk, ezeket ráadásul kombinálhatjuk is, így tényleg rengeteg lehetőség rejlik a játékban.

Mi próbáltuk ketten és négyen is, mindkétféleképpen nagyon izgalmas és pörgős volt. Ami érdekes, hogy egészen más lesz így a játék. Két játékos esetén kicsit nehezebb megakadályozni, hogy ellenfelünk összegyűjtse a nyolc kártyát.

Három vagy négy játékossal előfordulhat olyan helyzet, amelyben egyes játékosok időlegesen szövetségesei lesznek egymásnak, együttesen akadályozva a többiektől éppen elhúzó játékost.

A játékban van némi szerepe a szerencsének is , hiszen véletlenszerűen húzunk a pakliból, de mégis mindig van mit csinálnunk, amivel közelebb juthatunk a célunkhoz, akkor is ha esetleg nem kedvez számunkra a lapjárás.

A szabályok eleinte kissé bonyolultnak tűntek, aztán egy-két menet után rájöttem, hogy egyáltalán nem nehezek, inkább a különböző hatások azok, amiknek kell némi idő a megtanulásához, mert, bár a segédlettáblákra oda vannak írva, de az ember jobban átlátja a lehetőségeket, ha fejből tudja a hatásokat.

A játék rengetegszer újrajátszható, mivel nincs két ugyanolyan játszma, így szinte megunhatatlan, de legalábbis nagyon sokáig szórakoztató marad.

Apa:

Amikor először játszottunk, akkor elkezdtem keresni a táblát. Úgy hozzászoktam az előző játékoknál, hogy elsőre fel sem tűnt, hogy ez egy kártyajáték. Igen, a legmagasabb összegű #bambaságipótlékot kapom. Havi kétszer. :D

Elsőre valóban kicsit bonyolultabbnak tűnik a játék, de 2-3 kör után már minden világos. Amint átlátjuk, hogy a kártyák képességeivel miket tudunk elérni, a játék egy csapásra nagyon izgalmassá válhat, főleg ha 4-en játszunk. Itt megjegyezném, hogy a játék még nyomokban sem hasonlít a szerepjátékokra. (Hmmm.. ezt miért is találta szükségesnek megjegyezni?? - a szerk. megjegyzése :D) 

Öröm volt látni azt a családi összefogást, amikor már csak 2 lapra jártam a második győzelmemtől. Sikerült is benne megakadályozniuk, olyannyira, hogy közben nem vettük észre, hogy másvalakinek meg kigyűltek közben a lapjai és megnyerte a kört. Nálunk a legfiatalabb játékos 13 éves. (Ő Titusz - a szerk. megjegyzése) Átlátja és nagyon kedveli. Szóval ettől a kortól bátran tudom ajánlani mindenkinek. Nem egy kifejezett #partijáték, mint pl. az Activity. Ettől függetlenül remek szórakozást nyújthat, bárkinek, de főleg a stratégiai játékok kedvelőinek.

Bea:

Teljesen egyszerűnek tűnik a játék, gyűjtögetjük a kártyákat, és igyekszünk egyféle kártyából összegyűjteni a győzelemhez elegendő darabot. Amikor úgy érezzük, hogy  már csak másodpercek választanak el a győzelemtől, egyszercsak életbe lépnek a hatások. Innen már a kártyák lepakolgatásán túl egy kis agymunka és stratégia is szükségeltetik, de még nekem is sikerült megértenem és boldogan alkalmaznom ezeket a hatásokat. Már amikor nem felejtkeztem el róluk, és nem arra koncentráltam, hogy összegyűjtsem a 7 darab kártyát.

Először megijedtem, mert a fiúk azt mondták, hogy nagyon nehéz. Na gondoltam, ha ennek a két agytrösztnek sem sikerült felfognia, akkor én labdába sem rúghatok ebben a játékban. De este, amikor a szokásos bevásárlásunkat intéztük boldogan hívtak fel, hogy mióta elmentünk, azóta a CIV-vel játszanak, és annyira jó, hogy nem bírják abbahagyni. Elsőre kicsit nehézkes volt a leírás alapján a játék, de némi próbajáték után már nagyon ment nekik. Nemhiába bevált gyakorlat nálunk, hogy a fiúk ketten játszanak egy-két próbajátékot és sokkal érthetőbben tudják nekünk is elmagyarázni.

Szórakoztató családi kártyajáték, amihez nemcsak szerencse, hanem ész is kell. No és az összefogás sem jön rosszul időnként.

A játékot megrendelhetitek az alábbi linkre kattintva:

CIV - CARTA IMPERA VICTORIA