Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Édesvízi mediterrán 4.

A trilógia első három részét nem olvastam, de úgy éreztem, hogy mikor máskor olvassak el egy nyári című és balatoni helyszínen játszódó történetet, ha nem a kánikula kellős közepén. 

A Balaton nekem idegen terep, nem sokszor jártam arra, de amikor igen, mindig megcsodáltam szépségét, és fogadalmat tettem, hogy ide majd el kell jönnünk egyszer több napra is, de valahogy ez még sosem jött össze, és mivel nem gyakran járunk arra, ezért mindig a feledés homályába vész  ez a fogadalmam.

Az olvasás kezdetekor kicsit tartottam attól, hogy egy negyedik részt olvasok, és nem fogok sok mindent érteni az előzőek ismerete nélkül, de nem így volt. Azt is mondhatnám, hogy megkíméltem magam a felújítás gondjaitól és a beilleszkedés okozta kínos pillanatoktól, itt már adott volt egy helyzet. 

Az alaphelyzet szerint a kanadai-magyar Oaks házaspár megörököl Balatonszépén egy szőlőbirtokot és a trilógia tulajdonképpen az örökölt épület és szőlőbirtok rendbetételéről szól, a nehézségekről, a szépségekről, arról, hogyan jutottak arra az elhatározásra, hogy ott maradnak és felújítják a Fenséges Romnak elnevezett épületet, és vágnak bele a borászkodásba, nem hagyják veszendőbe menni a birtok szőlőültetvényét. 

Nekem Frances Mayes Napsütötte Toscana könyve jutott eszembe, és a Végtelen nyár is hasonló érzéseket ébresztett. Gyönyörű birtok, egy jól működő család, házaspár kisbabával, egy idős szülő, és egy másik idős nem vérszerinti családtag. Így működtek ők családként, hatalmas figura volt a két öreg, ők voltak a kedvenc szereplőim.

Nekem bejött az író humora, tetszett, hogy derűs, megmosolyogtató hangulatban teltek a végtelen nyár napjai, annak ellenére, hogy a történet fő motívuma éppen egy ellenségeskedés volt a szomszéd birtok új tulajdonosa és az Oaks család között. Az új tulajdonos kiirtotta a szőlőtőkéket és valamiféle camping-telep felépítését tervezte a család birtokának szomszédságába.

Éreztem a Balaton, bor, lelassult, nyugodt napok hangulatát, tetszettek a regény karakterei, és kíváncsian vártam, hogy megszületik-e az összefogás a falu nyugalmáért, Oaks-ékért vagy éppen a tervezett kerékpárút érdekében. 

Kicsit a végét gyorsnak éreztem, mintha már az író is megelégelte volna az építkező szomszéd ellenségeskedését és a problémákat, ezért gyorsan megoldotta a megoldandókat, hogy végre mindenki nyugodtan és boldogan élhessen. 

De ettől eltekintve egy kellemes, nyári olvasmány, és talán éppen a gyors megoldódás miatt a kedélyeket sem borzolja nagyon és nem hajt bennünket végtelen izgalmakba, hanem éppen azt nyújtja, amire nyári napokon szükségünk van. Nyugalmat, kikapcsolódást, egy könyvbéli utazást, nyaralást, kellemes hozzávalók társaságában.

Bea

"A törköly egy borvidéken olyan, mint kabáton a gomb. Miért is dobnák ki.

Ennek ellenére sokáig a megtűrt, kínos mostohatestvére vont a minőségi gyümölcspálinkáknak."

*****

"A kertben zsongott az élet, buzgón reszeltek a tücskök, suhogtak a madarak, a hegyoldalban vígan pöfékelt egy traktor, meg-meglibbentek a szélhárfák. "