Törpék és madárijesztők

Ismét két gyerekkönyvről írok, mindkettő kedves, aranyos és vicces. Bátran olvassátok el őket gyerekeiteknek, ha szembetalálkoztok velük a könyvesboltokban vagy akár a könyvtárban.

Julia Donaldson: A madárijesztők esküvője

Már kinézetre is magával ragadó ez a könyv! Vastag keménylapos és strapabíró. Gyönyörű színes borító, állatok, mező, madárijesztők, traktor, ezzel engem meg is fogtak. :D 

Rajongok a traktorokért, legyen az igazi, vagy csak rajzolt. Nem tudom megmagyarázni miért, de imádom őket. 

Valószínűleg egy traktoros gyerekkönyv is nagyon bejönne nekem, de most visszatérek a madárijesztőkre. Azokat is imádom, mind a mai napig. Mert annyiféle van, hogy nem is csoda, ha a maguk világában egy madárijesztő fiú és egy madárijesztő lány egymásba szeret.

Nevezzük őket a nevükön, Rozs Réka és Zab Bence ez a két szerelmes, és Bence nem is sokat teketóriázott, egy szép napon megkérte Réka kezét. Réka igennel válaszolt és máris beindult az esküvőszervezés madárijesztő módra. Volt ott listaírás, ruhatervezés, esküvői csokor készítés, egészen addig, amíg a vőlegény az esküvő előtt el nem tűnt.

Mi persze tudjuk, hová tűnt és drukkolunk neki, hogy Réka hűséges és kitartó legyen és megvárja, míg Bence visszatalál hozzá. Az események nem mennek egyszerűen, mindig közbejön valami, hol egy másik udvarló, hol egy kis tűz, akárcsak a való életben.

Nagyon aranyos mese, vicces és rímes, gyönyörű illusztrációkkal, melyeken ráadásul rengeteg bámészkodnivaló és megbeszélnivaló van,  a remek rímfaragó fordító Papp Gábor Zsigmond pedig nagyszerű munkát végzett.

"Két madárijesztő, Rozs Réka s Zab Bence

Mindennap a madarakat ijesztette.

És mivel szerették egymást nagyon régen,

Bence egy nap így szólt: - Légy a feleségem!

Csodás esküvőnk lesz, olyan, amit senki

Soha az életben nem fog elfeledni."

*****

"Úgy látom, hogy remek páros tudnánk lenni!

Hajadat kivéve egész jól nézel ki!"

Horváth Ildi: Irány Észak!

Egy törpecsalád kalandjai

Melyik gyerek ne szeretné a törpéket, pláne ha egy egész család van belőlük. És még különösebb a helyzet, ha a nagyvárosban laknak, amit nem is gondolnánk róluk. 

Galád Géza, azaz Apustörp és családja egy kicsi lakásban nyomorognak a városban, amikor egy nagy értékű ingatlant örökölnek az Északi-sarkon.

Nem sokat gondolkodtak a dolgon, Apus felpakolta Anyust, a két gyereket Pirost és Menyust, a két nagyszülőt, Tatát és Nanát a Galamb Expressz következő járatára és már repültek is az Északi-fennsíkra. Hamar berendezkednek a megörökölt tágas lakásban, egykettőre háziállataik is lesznek, de azért éri őket egy-két meglepetés a történet végéig.  

Kalandos, érdekes történet, az illusztráció is a szerző érdeme, szerettem mindkettőt. Nem nélkülözi a humort sem, és a gyerekek már csak azért is szeretni fogják, mert hétköznapi eseményekről, egy család életéről, költözéséről olvashatunk, de nem hétköznapi lények és események is előfordulnak a történetben. Szimpatikus törpecsalád, szívesen olvasnék még róluk. 

"Benéztek minden zugba, felfedezték a sok érdekességet, amit évszázadok alatt Emil bácsi összegyűjtött. Volt itt többek között egy míves kalapácskészlet, gyémántfejtésre való, recepteskönyv kukaclisztallergiásoknak, önműködő horgolótű és felhúzható könyvlapozó."

*****

"Az előételek közül a kandírozott békapete volt a gyerekek kedvence. Menyus úgy összekente magát vele, hogy egy szépségversenyen még egy varangy is lekörözte volna.  A felnőttek a fagyöngymártásos szarkalábakat szopogatták nagy élvezettel. Az előételek után háromféle leves közül lehetett választani. A nagy kedvenc a sárgaluskás, pikkelyes kocsonya lett. Ezt Nana Emil bácsi egyik szakácskönyvéből túrta elő. A régi fennsíki receptet a bányába induló törpeférfiaknak főzték, hogy szerencsével járjanak."