Játszik a család: Carcassonne Star Wars

Az első társasjátékos bejegyzésünk a Catan telepesei nevű társasjáték volt, amelyről IDE KATTINTVA bővebben is olvashattok. Új sorozatot indítunk útjára ezzel a második társasjátékos bejegyzéssel és mint a rovat címéből láthatjátok, családi körben fogjuk kipróbálni ezeket a játékokat, és írjuk meg tapasztalatainkat. Ötfős családunk tagjai: Anya (Bea), Apa, Zsófi (23), Bence (21) és Titusz (13). A mi csapatunk alkotja a fő magot a társasjátékok esetében, amely csapat időnként nagyszülőkkel is kiegészülhet majd, a helyzettől függően. Mindenképpen szeretnénk  a család több korosztályával kipróbálni, mert mindenkinek más és más okoz örömet, más okból élvezi ezeket a közös játékokat, és más célok vezérelhetik.


Carcassone Star Wars

A Carcassonne Star Wars, mint a neve is mutatja, egy-két kisebb szabálykivételtől eltekintve, a klasszikus Carcassonne játék, átültetve a Star Wars univerzumába.

A játék tartalmaz 76 db lapocskát, amelyek háromféle dolgot ábrázolhatnak: kereskedelmi útvonalat, aszteroidamezőt vagy pedig bolygót, esetleg ezek kombinációit.

A játék elején lehelyezzük a kezdőlapot, ezt onnan tudjuk megkülönböztetni, hogy más színű a hátulja. A fejjel lefelé fordított paklikban elrendezett többi lapot egyesével pakolják egymás mellé a játékosok, amolyan dominószerűen, vagyis minden oldal csak megfelelő ábrával érintkezhet. 

Ezzel a módszerrel elkezdünk kereskedelmi utakat, aszteroidamezőket, vagy bolygókat építeni, amelyeket egy-egy bábu lehelyezésével elfoglalhatunk. Ha ezek bármelyike teljesen megépül, akkor pontokat kapunk érte, melyeket a pontozótáblán jelölünk.

Bár mi még nem játszottunk az eredeti Carcassonne játékkal, de megállapítható, hogy eddig nagyjából ugyanannak tűnik a kettő. Az újítás, ami ebben a változatban megjelenik, az a harc, ami dobókockákkal történik a játékosok között, a különböző területek megszerzéséért. Ez egy nagyon érdekes eleme a társasjátéknak, és bár ritkán kerül rá sor, szerintem nagyon izgalmas tud lenni.

Elsőre talán kicsit bonyolultnak tűnnek a szabályai, nekem legalábbis annak tűntek, de valójában nagyon könnyen meg lehet tanulni, egyáltalán nem nehéz.

A szabályokból is  látható, hogy itt egy stratégiai játékról van szó, amelyben természetesen minél több pont gyűjtése a  cél. Előre meg kell fontolnunk, hogy milyen módon szeretnénk pontokat gyűjteni, a kevesebb pontot ígérő, de annál gyorsabban megépíthető kereskedelmi útvonalakat és kisebb aszteroidamezőket, vagy a lassabban megépíthető, de annál több ponttal kecsegtető bolygókat és nagyobb aszteroidamezőket foglaljuk el. 

Azért van némi szerepe a szerencsének is, hiszen nem biztos hogy pont a megfelelő pillanatban a számunkra megfelelő lap fog előkerülni, ugyanakkor jó stratégaként, mérlegelhetjük az egyes lapok előfordulásának  a valószínűségét, ezáltal hozva meg azokat  a döntéseket amelyek győzelemhez segíthetnek minket. A játék egyébként folyamatosan mozgásban van, nem telik az idő  várakozással vagy túl sok gondolkodással.

Egy másik dolog, amit fontos megemlíteni a Carcassonne-nal kapcsolatban, az az, hogy a játékosok együtt is működhetnek, vagy akár akadályozhatják is egymás előbbrehaladását.

Több olyan véleményt is hallottam ezzel a társasjátékkal kapcsolatban, hogy ez igazából nem Star Wars játék, hanem a Carcassonne eredeti szabályaira ráerőltetett Star Wars tematika.

Én nagy Star Wars rajongóként kijelenthetem, hogy szerintem ez nem igaz. Nyilván nem lehet összehasonlítani más nagyobb ívű Star Wars játékokkal, de az egy-egy kiválasztható karakternek, a kis matricákkal ellátott bábuknak és az egész galaxisépítésnek köszönhetően, hozza a kívánt hangulatot, pont annyira, amennyire az egy ilyen jellegű társasjátéktól elvárható.

Bea:

Bence után már semmi újat nem tudok elmondani, de azt mindenképpen szeretném, ha tudnátok, hogy Star Wars- rajongó fiúk szüleiként nem árt ugyan konyítani kicsit a filmek témájához, de ez a játék mindenféle Star Warsos előképzettség nélkül játszható, talán a csatáknál kell előszedni némi tudományt a különböző jelek miatt, de még ez sem biztos. És a fiúk mindent tudnak.

Azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy bátran üljenek le az anyukák is játszani, mert élvezni fogják a világűr összepakolását, miután megértették, hogy utakat nem lehet csak úgy Hűbele Balázs módjára építeni a világűrben, és az aszteroidamezőkre is oda kell figyelni.

Sőt, még azt is elárulom, hogy Apa egy kemény, munkás nap után csatlakozott hozzánk a játékban, és annyira fáradt volt, hogy míg a másik három játékos, azaz mi, azon agyaltunk, hogyan, hová és mit pakolásszunk, ő bőszen bóbiskolt, le-lehunyva a szemét, amikor sorra került, húzott és épített, majd újra bevágta a szunyát. Mindezt egy nem túl kényelmes konyhai széken ülve. :D És most figyeljetek! Ezzel a szundikálós stratégiával megnyerte a játékot! :D Mert ennek a játéknak az még a külön érdekessége, hogy előfordulhat, hogy látszólag nem állsz jól, nem fejezted be az útjaidat és a bolygóidat, de a végén a pontszámoláskor lehet mégis te nyersz és megfordul minden.

Jó dolog természetesen nyerni is, de ismételten megállapítom, hogy az együttlét és a játék öröme miatt érdemes elővenni a társasjátékokat és jókat nevetni és lazítani egy nap végén.