Fredrik Backman: Egymás ellen

Björnstad 2.

"Én annyira örülök, hogy van egy ilyen író, mint Fredrik Backman, és a könyvei megjelennek magyarul, hála az Animus Kiadónak, mert egyszerűen zseniális szerző, fantasztikus tehetséggel mutatja meg az embernek, hogy mennyiféle érzelem rejtőzik a lelkében és a szívében, és azt is, hogy az élet milyen szép, a szeretet milyen nagy kincs, és a család mennyire fontos.

Szívet melengető, megrázó, megdöbbentő és reményteli történet. Fredrik Backman ismét bravúrosat alkotott, örökös tag lett a kedvenc íróim között. Igaz, már eddig is az volt. :)"

Mindezeket a első részről írtam, az előző értékelésemben. Ettől függetlenül teljesen igaz most, és erre a részre is. A Mi vagyunk a medvék-ben minden elromlott, ennek ellenére tele volt szeretettel, fojtogató érzelmekkel, drámával.

Ha az a könyv a kedvencem lett, akkor ez a kötet extragigamega kedvenc lett. Írtam már, hogy Backman egy zseni, ez a véleményem csak erősödött Björnstad második története után. Ha el tudjátok képzelni, hogy az első részben megírt érzelmeket, fájdalmakat, életeket, tragédiákat, kilátástalanságot, reményt felülmúlta, akkor valamennyire el tudjátok képzelni, hogy ez a könyv még jobb volt, mint az első kötet.

Határozottan állítom, hogy Backman maximálisan tudta fokozni a helyzetet, még mélyebbre nyúlt a szívünkbe, ha az előző rész eseményein sírtál, akkor ne is reménykedj, hogy most nem fogsz, ha elszomorított, akkor most is el fog, a lelkedben vájkál mélyen és megpiszkál minden sebet, amit magadban hordozol.

Viszontlátjuk az előző rész tragédiája után Björnstad lakóit, ez a történet arról szól, hogy mi történt azután. Hogy élték meg és hogy élték túl az érintettek. Hogy viselte Maya a megbélyegzettséget, a kirekesztettséget, hogyan élte túl a lelke és a szíve a tragédiát, hogyan próbálta megtalálni csakazértis önmagát, mi segítette a túlélésben, a feldolgozásban.

Miközben ő Ana barátnője támogatásával vívja lelki harcát, a szüleire vajon számíthat-e? Mi történik velük és mi történik 12 éves öccsével, Leóval, aki azt gondolja, hogy nem tudta megvédeni a nővérét. Hogy az ő dolga lett volna. Ő számíthat-e a szüleire, számíthat-e valakire?

És Ana, aki alkoholista apjával él? Mi történik Benjivel, aki elveszítette legjobb barátját? Mi lesz a csapat sorsa? Nagyon sok mi és miért, amire nemcsak a való életben lenne nehéz megtalálni az utat és a választ, Backman történetében sem könnyebb, nem könnyíti meg nekünk holmi happy endekkel és valószínűtlenül boldog pillanatokkal.

Hed és Björnstad pedig egymás ellen száll harcba. A hokiért, a város fejlődéséért, a kórházért, és egy politikus a saját érdekeinek megfelelően keveri a szálakat, ami ugyancsak tovább szítja az ellentéteket. 

Jéghoki is volt. Ebben a részben egy nagyon eredeti edzőt kapott a csapat, ami humort és újabb színt vitt a történetbe. Imádtam Elisabeth Zackell karakterét, aki csak hokiedző szeretett volna lenni.  A játékosok pedig azt szerették volna, hogy nekik is legyen borotvahab a cipőjükben edzés után. 

Bobo , Amat, Peter és Mira, David, Ramona, az Ovich nővérek, az öregurak a feleségeikkel, a fekete dzsekis férfiak.... Mind itt vannak. Felálltak a kezdő vonalra és elkezdték a játékot, hogy mi érzelmek skáláját élhessük át, mélyre zuhanhassunk, hogy onnan kiemelkedjünk, majd ismét lemerüljünk, hogy megtanuljunk küzdeni és túlélni, sírni és nevetni....

Emelem kalapom, fejet hajtok, mély tiszteletem fejezem ki minden lehetséges módon a szerző fantasztikus tehetsége előtt. Köszönöm Mr. Backman, ezúttal is zseniálisat alkotott.

Bea

"...az emberek szívesebben választják az egyszerű hazugságot a bonyolult igazsággal szemben, 
mert a hazugságnak van egy verhetetlen előnye: elég a tényekből annyit felhasználni hozzá, 
hogy mindenki elhiggye. Az igazságnak viszont tartalmaznia kell minden információt."

***

"Az élet néha borzasztóan, borzasztóan nehéz, 
alig lehet kibírni.  
Mégha ilyennek kell is lennie."

***

"A szerelmet lehetetlen megmérni, de ez nem gátol meg minket abban, 
hogy újra meg újra megpróbáljuk."

***

"...olyan család vagyunk, aki nem hátrál meg a harctól."

***

"Mint mikor valami meglibben a gyomor és a mellkas között, akár egy zászló, 
amit végül letép  a vihar, ilyen szerelembe esni valakivel. 
Mikor valaki ránk néz, vagy a napok az első csók után, 
mikor az egész még mindig a felfoghatatlan közös titok része. 
Hogy akarsz engem. Igazi veszélyt jelent ez a sérülékenység."

***

"A spontán reakcióink általában a legostobábbak."

***

"És felkel a nap. A következő napon is."