Egy kismajom, egy bohóc és világmegváltás

Ebben a bejegyzésben két könyvet szeretnék megmutatni, és első gondolatként azt kezdtem el írni, hogy két könyv, két különböző korosztály. Ám rögtön el is gondolkodtam azon, hogy tényleg így van-e és mi határozza meg, hogy hány éves korig olvasunk gyerekeinknek meséket.

Azt hiszem, hogy tulajdonképpen semmi nem határozza meg, csakis kizárólag gyermekeink érdeklődési köre, tehát azon felül, hogy nyilvánvalóan változik a mesék, történetek témája és stílusa gyermekeink növekedésével, még teljesen természetes lehet, hogy 9 és 10 éves korban is felolvasunk olyan meséket, amelyeket már akár 5 éves korukban is olvastunk nekik.

Életkorból adódóan mást érezhet és érthet meg egy meséből 4-5 évesen és teljesen máshogy érezheti és értelmezheti 8-9-10 évesen. Mindamellett, hogy valószínűleg ekkor már önmagában is olvasgat, szerintem fontos a közös, hangos felolvasás, mert más élményeket adhatnak így a mesék. Soha nem felejtem el, amikor már a nagyok nagyobbak voltak, de Titusz még kicsi, Apa pedig már kissé unta az Anna, Peti, Gergő könyvek olvasását, és egyszer csak elkezdte különböző stílusban előadni őket. Volt gipsy, (dikk, mán, te Peti, micsinálsz itt) és volt rockandroll stílus (várj most bébi, megáll a villamos, majd mindjárt áttáncolunk) és még számtalan más stílus, amit mindannyian nagy nosztalgiával emlegetünk, mert visítva röhögtünk közben.

Ezzel a kitérővel azt hiszem azt akartam írni, hogy bármilyen életkorban olvassunk hangosan a gyerekeinknek, egészen addig, amíg ez örömöt okoz. És akkor most rá is térek a bejegyzésem témáira.

Marék Veronika: A bohóc és a kismajom

Marék Veronika neve sokunk számára Kippkoppot, Boribont és a Kockásfülű nyulat juttatja eszünkbe, de nagyon sok mese szóródott szét ide-oda, bújt meg gyermekújságokban. Ezek a mesék kerültek összegyűjtésre  és kiadásra, amelyekből olyan sok lett, hogy egy több részes sorozatra lehet számítani. Ennek a sorozatnak az első kötete A bohóc és a kismajom címet kapta, és Pásztohy Panka aranyos, kedves és gyönyörű illusztrációi kísérik.

A címadó mese nagyon szívmelengető, kalandos és szeretetteli történet, amelyben győz a jó és pórul jár a gonosz. A bohócon és a kismajmon kívül nagyon érdekes szereplőket ismerhetünk meg, mint Rombolli cirkuszigazgató és egy bizonyos fekete kontyos nő, akik a sötét oldalt képviselik, a kötéltáncos kislány, a dühös oroszlán, aki nem is dühös és a hajóskapitány személyében pedig a jók képviseltetik magukat.

Olvashatunk még Cuppogóról, a legkisebb süniről, aki egy elromlott mosógép okozta események következtében elveszett, olvashatunk valakiről, aki mogorva és goromba volt, de kiderül majd róla, hogy nem is az, megismerhetünk egy kismackót, aki nem hallgatott a szüleire és mégis elment éjszaka az erdőbe, olvashatunk Nyafiról a kisoroszlánról, részesei lehetünk Pi, a kispingvin nagy kalandjának, megtudhatjuk Harcsabajusz kapitány hogyan tett jót a magányos elefánttal és hogyan lett egy kismajomból matrózmajom.

Az embertorony meséje című történet nagyon különös és megható, de volt két legnagyobb kedvencem is a mesék között, ezek pedig az Egy tisztáson két kisróka, amelyben címéből adódóan két kisróka és az erdő állatai voltak a főszereplők, szerintem ez egy nagyon cuki, imádnivaló mese volt, a másik pedig a Kókuszdió-lakoma, amelyben kismajmok szerettek volna kókuszdiót enni, imádtam ezt is.

Jó szívvel ajánlom ezt a kedves könyvet, nekem nagyon tetszett, és ezt sem kötném semmiféle korhatárhoz, kis- és nagyobb gyerekek egyaránt szeretni fogják.

Gévai Csilla: Amíg megváltjuk a világot

A Most én olvasok sorozatról már írtam korábban is, a gyerekek életkorból adódó olvasási szintjének megfelelően vannak ezek a könyvek szerkesztve, könnyen olvasható szavak, és megfelelő hosszúságú mondatok, a szinteknek megfelelően akár többszörösen összetett mondatok, néha egy-két idegen szó beszúrásával.

Ez a kötet 4-es szintű volt, és az ajánlott korosztály a 6-9 éves gyerekek, az ő olvasási tudásuknak megfelelően készült a történet. Egyszerre tanít és szórakoztat ez a könyv, témája a környezetvédelem gyermekszemmel, kalandosan,  meglehetősen motiválóan ír arról, hogy mennyi mindent tehetnek a gyerekek is  a saját környezetükért, és hogyan menthetik meg a Földet is akár. Kicsit talán helyenként szájbarágósnak is érezhetjük, de a saját fiaimon tapasztalom, hogy vannak dolgok, amiket bizony szájbarágósan kell ismételnem, hogy megcsinálják.

Itt nem a környezetvédelemre gondolok, mert egyenesen bosszantja őket, ha azt látják, hogy valaki ledob a földre akár egy cigarettacsikket, akár egy rágóspapírt, vagy kidob az előttünk lévő autóból egy üdítősdobozt, ásványvizes üveget. No de itt most nem róluk van szó, hanem egy másik fiúról.

A történet főhőse Doma, aki Álmos nevű barátjával meg szeretné menteni a Földet, minden vágyuk, hogy környezetvédő szuperhősök legyenek. Iskolájuk ÖKOISKOLA, amely rengeteg figyelmet fordít a környezetvédelemre, virágok és fák ültetésére, szelektív hulladékgyűjtésre és rendszeresen összeszedik a környezetükben található szemetet is. Egy iskolai hetet követhetünk végig ebben a történetben, amelyben a környezetvédelemé a főszerep, aranyos, informatív könyv, egyszerre szórakoztat és ismeretet terjeszt.

Bea