Cara Hunter: Egy közeli ismerős

Adam Fawley sorozat 1. 

Ha most azonnal ajánlanom kellene egy thrillert, ami letehetetlenül leköti a figyelmet, a feszültség minden oldallal nőttön-nő, ami végig izgalomban tart, és szinte biztos, hogy nagyon gyorsan elolvasod, akkor bátran ajánlanám ezt a könyvet.

Ami még nagyon jó hír, hogy egy sorozat első része, tehát mindig lehet várni a következőre, ami az első részből kiindulva szintén remek élmény ígéretével kecsegtet. 

Kathryn Hughes: A titok

Ide nekem Kathryn Hughes másik magyarul megjelent könyvét is! A titok annyira olvasmányos és hangulatos történet, hogy nehezen tudtam elszakadni tőle. Egy titkot nehéz megtartani, de még nehezebb kideríteni, felfedni, megtudni. Vannak olyan esetek, amikor a titkok nem maradhatnak többé titkok.

Mert emberi életeket tettek tönkre, tettek jobbá, változtattak meg, és a legnagyobb titkok talán sosem derülnek ki. Pedig a titkok akár életeket is menthetnek.

Játszik a család: Carcassonne Star Wars

Az első társasjátékos bejegyzésünk a Catan telepesei nevű társasjáték volt, amelyről IDE KATTINTVA bővebben is olvashattok. Új sorozatot indítunk útjára ezzel a második társasjátékos bejegyzéssel és mint a rovat címéből láthatjátok, családi körben fogjuk kipróbálni ezeket a játékokat, és írjuk meg tapasztalatainkat. Ötfős családunk tagjai: Anya (Bea), Apa, Zsófi (23), Bence (21) és Titusz (13). A mi csapatunk alkotja a fő magot a társasjátékok esetében, amely csapat időnként nagyszülőkkel is kiegészülhet majd, a helyzettől függően. Mindenképpen szeretnénk  a család több korosztályával kipróbálni, mert mindenkinek más és más okoz örömet, más okból élvezi ezeket a közös játékokat, és más célok vezérelhetik.

Törpék és madárijesztők

Ismét két gyerekkönyvről írok, mindkettő kedves, aranyos és vicces. Bátran olvassátok el őket gyerekeiteknek, ha szembetalálkoztok velük a könyvesboltokban vagy akár a könyvtárban.

Mózer Erzsébet: A monotípia titkai

Fessünk grafikát! 

A monotípia technikáról érdemes tudni, hogy nem egy újkeletű technika, már a 17. században felbukkant, de méltatlanul feledésbe merült, viszont a 19. században újra megjelent, a művészek szívesen használták alapozáshoz, érdekes, tapadós felületek létrehozásához.

A mai művészetben is egyre inkább megjelenik a monotípia, a kortárs művészek szívesen használják, mint kiegészítő technikát. Könnyűnek tűnik, és végtelen számú lehetőség, variáció létezik, amiket ezzel a technikával ki tudunk próbálni, meg tudunk alkotni.

Dániel András: A nyúlformájú kutya

Dániel András nevéről a legtöbbünknek a kuflik jutnak eszébe, és hasonlóan vidám, zakkant történetre számítunk, amikor A nyúlformájú kutyát kézbe vesszük. Legalábbis ezt gondolom a molyos értékelésekből, mert csodálkozva vettem észre, hogy ez a könyv mindössze 67 %-os a molyon. 

Igaz, az értékelések között vannak 5 csillagosok is, és vannak jóval kevesebbek is.  Már a könyv első oldala után éreztem, hogy nekem tetszeni fog Dániel András kutyája, azaz nyúlban kutyája. Vagy kutyanyula. 

Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Édesvízi mediterrán 4.

A trilógia első három részét nem olvastam, de úgy éreztem, hogy mikor máskor olvassak el egy nyári című és balatoni helyszínen játszódó történetet, ha nem a kánikula kellős közepén. 

A Balaton nekem idegen terep, nem sokszor jártam arra, de amikor igen, mindig megcsodáltam szépségét, és fogadalmat tettem, hogy ide majd el kell jönnünk egyszer több napra is, de valahogy ez még sosem jött össze, és mivel nem gyakran járunk arra, ezért mindig a feledés homályába vész  ez a fogadalmam.

Holden Rose: Leonardo lovag, Piros és Bodó

Holden Rose: Piros és Bodó

Az időutazás

Figyelemfejlesztő, visszakérdezős, beszélgetős mesekönyv

Holden Rose ezúttal a legkisebbeknek írt könyvet, amelyhez saját, szülőként szerzett tapasztalatai adták az ötletet. A minden este felolvasott esti mese sokmindenre jótékony hatással van, többek között a gyerekek szókincsére, a képzeletére, a történet megértésére. Mindez igaz akkor, ha nem azt vesszük észre, hogy többször is elkalandozik a figyelme, és már nem is figyel arra, amit olvasunk.

Egy kismajom, egy bohóc és világmegváltás

Ebben a bejegyzésben két könyvet szeretnék megmutatni, és első gondolatként azt kezdtem el írni, hogy két könyv, két különböző korosztály. Ám rögtön el is gondolkodtam azon, hogy tényleg így van-e és mi határozza meg, hogy hány éves korig olvasunk gyerekeinknek meséket.

Azt hiszem, hogy tulajdonképpen semmi nem határozza meg, csakis kizárólag gyermekeink érdeklődési köre, tehát azon felül, hogy nyilvánvalóan változik a mesék, történetek témája és stílusa gyermekeink növekedésével, még teljesen természetes lehet, hogy 9 és 10 éves korban is felolvasunk olyan meséket, amelyeket már akár 5 éves korukban is olvastunk nekik.

Fredrik Backman: Egymás ellen

Björnstad 2.

"Én annyira örülök, hogy van egy ilyen író, mint Fredrik Backman, és a könyvei megjelennek magyarul, hála az Animus Kiadónak, mert egyszerűen zseniális szerző, fantasztikus tehetséggel mutatja meg az embernek, hogy mennyiféle érzelem rejtőzik a lelkében és a szívében, és azt is, hogy az élet milyen szép, a szeretet milyen nagy kincs, és a család mennyire fontos.

Szívet melengető, megrázó, megdöbbentő és reményteli történet. Fredrik Backman ismét bravúrosat alkotott, örökös tag lett a kedvenc íróim között. Igaz, már eddig is az volt. :)"