A konyha titkos történelme
10/10
Bea
Ez egy nagyon szép kivitelű könyv, gyönyörű illusztrációkkal, melyek nagyrészt a British Library tulajdonában vannak, de találhatunk múzeumok tulajdonában lévő és magántulajdonban lévő illusztrációritkaságokat, engem oldalról oldalra lenyűgöztek és ámulatba ejtettek ezek a képek.
Kivéve az emberevés fejezetének képeit, azokat csak úgy néztem, mint régen a horrorfilmeket, becsuktam a szemem, de azért egy pici résen kukucskáltam közben. Ezeket az oldalakat terveztem áttanulmányozni, jó alaposan megnézni, de nem bírtam mégsem, így csak éppen megnéztem a fotókat, viszont ez a fejezet kifejezetten érdekfeszítő.
Ezek a rajzok, metszetek, facsimilék az 1500-as évektől kezdődően születtek és meglehetősen bizarr látványt nyújtanak. De természetesen nem ez a fő irányvonala ennek a nagyon érdekes könyvnek, hanem a történelem és az étkezés kapcsolata, az étkezés történelme és a forradalmak kapcsolódása az ételhez, a különböző királyi asztalokhoz és maga a főzés elterjedése, a világ konyháinak kialakulása, amely a középkorban kezdődött.
Fantasztikus volt látni a 14. században íródott recepteket, az ugyancsak középkori gyönyörű botanikai rajzokat, korabeli szakácskönyveket és rajzokat a társadalmi életről, vacsorákról és mindenféle étkezésekről, konyhákról.
Mindeközben nagyon érdekes történelmi és gasztronómiai tényekről szerzünk tudomást, pl. hogy mikor született a legelső szakácskönyv, tényleg azért robbantották ki a franciák a hétéves háborút, hogy megszerezzék a majonéz spanyol receptjét? Megtudhatjuk, hogy a paradicsom használata nehezen indult be, hogy a szakácskönyvek javát férfiak írták és a haltenyésztés kultúráját a rómaiaktól kapta Európa.
Egy teljes fejezet szól a haltenyésztésről, arról, hogy tulajdonképpen minek köszönhetően terjedt el a halfogyasztás széles körben, érdekfeszítő történelmi háttér, a hal diadalútja és elkészítési módozatai, erről szól az első rész.
A kedvencem a második fejezet volt, amelyben megtudhatjuk, hogy a világ első üdítőitalának a limonádét tartják. Hogy mi az összefüggés a pestis és a limonádé között? Ha azt gondoljátok, hogy semmi, akkor tévedtek, mert igenis van kapocs e két teljesen különálló dolog között.
A következő fejezetben tulajdonképpen a levespor feltalálásáról, illetve kialakításáról olvashatunk, szinte vicces, ahogyan a legelső levesporokat elkészítették. Ennek a receptjét is megtalálhatjuk a könyvben és sok-sok levespor reklámot, szebbnél-szebb illusztrációkat, reklámplakátokat, talán az 1912-ből való a legrégebbi.
A negyedik fejezet a Muti, kit eszel? beszélő címet viseli, az ilyen mimózalelkűek, mint én, lehet, hogy borzongva nézegetik majd, de mindenképpen nagyon érdekes az a tény, hogy képek, rajzok születtek a kannibalizmusról, és volt olyan szöglete a világnak, ahol teljesen természetes dolognak tekintették. Shakespeare és Dickens neve is felmerül ebben a fejezetben, igencsak érdekes megvilágításban.
Olvashatunk még a forradalmakról, ebédlőasztalokról, szószokról, a kakaóról, a barbecue-ról, a piskótáról, az ételsűrítés történelméről, amelybe belekeveredik az űrprogram és a hidegháború is.
Élveztem ezt a könyvet, mert nem egy tudományos megközelítésből mutatta be a konyha titkos történelmét, hanem szórakoztató módon vont párhuzamot a történelem nagy eseményei és az ebédlőasztalok között. Az illusztrációkról pedig ismét elmondom, hogy csodásak, akár egy szép, vintage, művészeti albumnak is nevezhetnénk ezt a könyvet.
10/10
Bea
"Nem pusztán azzal töltjük az időnket, hogy eszünk, hanem elképzeljük, hogy eszünk.
Nem főzünk, de készülünk a főzésre.
"A Louis Auguste de Bourbon (1700-55), Dombes hercege, illetve maga XV. Lajos és hivatalos szeretője által jegyzett könyv valódi, ám egészen furcsa elnevezésű ételeket ír le: ilyenek a "béka zöld mártásban", a "zöld majomszósz" vagy a "rosszmájmentes tojás".
"A csokoládé finom, laktat és nyomorba dönt."
"A barbecue fő jellemzői alapvetően a következők: hús, idő, tűz
és egy csomó ember, akik együtt hódolnak a kész étel gyönyöreinek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése