2018. július 10., kedd

Sudi Pigott: Dobd fel!

Palacsinták a világ minden tájáról

Palacsintasütéskor még a szomszéd is tudja, hogy mit készítünk, ugyanis nem csak az egész lakást járja át a szaga, hanem kiillan az ablakon, és még az utcán arra járók is tudhatják, hogy itt bizony palacsintát sütnek. Egy palacsintaimádónak azonban ez inkább egy kedves illat, amely a finom desszert ígéretét hordozza.

Már amennyiben édesen készítjük el, mert éppen az a jó palacsintában, hogy nagyon sokféleképpen el lehet készíteni. Lehet édes és sós. Töltött és töltetlen. Rakott és rántott. Ehetjük pudinggal, lekvárral, de akár hússal, pizzakrémmel és sajttal is.


A mi családunkban nagyon kedvelt étel a palacsinta, háromféle változatát készítjük el újra és újra. Az egyik a hortobágyi húsos palacsinta, ez Bence nagy kedvence, de azért mindenki szereti. Ritkán készítjük, mert nagyon babrás munka, azért nagyjából egy évben kétszer-háromszor előfordul. Talán éppen azért szeretjük ennyire, mert ilyen ritkán kerül az asztalra? 

Meg is válaszolom egyből a saját kérdésemet. Nem, nem ezért szeretjük, mert a többi fajta palacsintát is nagyon szeretjük, ezek valamennyivel gyakrabban kerülnek az asztalunkra. A sima palacsinta és az amerikai palacsinta még a két kedvencünk, a töltelékek sora pedig végtelen. Imádjuk nutellásan, pudinggal vagy eperdzsemmel és kakaóval megszórva. Egy baja van az egész palacsintasütésnek, nem bírjuk abbahagyni tisztességes mennyiségnél az evést, hanem egész nap rájár a család.

Ezen előzmények ismeretében azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, hogy miért örültem, amikor megláttam, ezt a palacsintás könyvet. Igaz, én nem szoktam feldobni, csak unalmasan megfordítom, de elmondhatom magamról, hogy bár jól tudok palacsintát sütni, volt már, hogy hosszú évek tapasztalata után is leragadt az első palacsintám. Olyankor korrigálok, teszek még hozzá egy kis ezt-azt, és éppen ez a jó a palacsintában, hogy menet közben is ki lehet javítani a tésztát, ha csak megszokásból készítitek és nem méritek ki a belevalókat.

A könyv segítségével azonban pontosan kimérhetitek a hozzávalókat, és ez nem fordulhat elő veletek. Én a könyvben szereplő legelső palacsintát készítettem el, ez pedig a skót zabpalacsinta volt. Egyből sikerült, gyönyörű palacsintákat tudtam sütni a kikevert tésztából. Fele-fele arányban kellett hozzá zabpehelyliszt és liszt. A két fiú nem híve a reformétkezésnek nálunk, ezért megígértem nekik, hogy készítek sima lisztes palacsintát is. De amikor már sütöttem ezeket a jó kis palacsintákat, rájöttem, hogy se kedvem, se időm még egy adag palacsintatésztát kikutyulni, és igazából ez a zabpalacsinta annyira finom, hogy vagy esznek ebből, vagy csak nézik, ahogy mi eszünk. 


Képzeljétek, úgy benyelték a zabpalacsintákat, hogy egyszer s mindenkorra leszűrtem magamnak a következtetést, hogy mégiscsak érdemes a fiúknál próbálkoznom. Vaníliapudingot főztem hozzá édesítővel és a kertből szedett málnával és feketeribizlivel diszítettem, amelyeknek a savanykás íze nagyon jól passzolt az édes pudinghoz és a fahéjas ízű palacsintához, tehát nem is csak diszítésként funkcionált. Nagyon finom volt!

És ez csak az első volt a palacsinták sorában!! Azt találtam ki, hogy végigsütöm a könyvben szereplő  finomságokat, mert annyira ínycsiklandozó receptek és palacsinták vannak benne, hogy máshogy nem is lehet, minthogy végigmegyek a könyvön, egyszerűen lehetetlen választani.

A következő, amit kipróbálok, az a ricottás palacsinta lesz, már a receptet olvasva is nagyon ellenállhatatlannak tűnik. De van még fűszeres tönkölypalacsinta a dánoktól, a hygge-jegyében, poffertjes, a hollandok minipalacsintája, habkönnyű kókuszpalacsinta Kanadából, Pannukakku, finn palacsintafelfújt vagy a Crepes Suzette, a francia narancsos palacsinta.

Ha pedig sós ízekre vágyunk és főételként tálalnánk a palacsintákat, akkor ez a könyv tökéletes segítség. Remek sós recepteket tartalmaz, készíthetünk többek között Hopperst, a Srí-Lanka-iak palacsintáját, kókusz- vagy hagymasambollal, ropogós indiai palacsintát, Chennai dosa-t kesudiósan, karfiolos burgonyacurryvel, Okonomiyaki-t, garnélával, okonomiyaki szósszal és japán majonézzel vagy éppen a bretagne-i Galettes de sarrasint, póréhagymával, kolbásszal és joghurttal. 

A könyvet gyönyörű ételfotók illusztrálják, ami sokat segíthet a választásban a következő megsütendő palacsinta kiválasztásában. 


Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a palacsintákat és profik a palacsintasütésben, és azoknak is, akik még csak most szeretnének megtanulni palacsintát sütni. Ha ebből a könyvből készítettek el néhány receptet, tuti, hogy senki nem hiszi el, hogy életetek első palacsintáját sütöttétek. Azoknak is akik vendégeket várnak és valami különlegeset szeretnének feltálalni és azoknak is, akik csak a családot szeretnék elkápráztatni.  


10/10

Bea

2 megjegyzés:

  1. Mire a bejegyzés végére értem, duplájára nőtt a pulzusszámom.. Uhh, na megyek, kisütök pár palacsintát és megkenem jó sok Nutellával.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van egy olyan érzésem, hogy te is szereted a palacsintát. :D A nutellarajongásodról már tudok. ;)

      Törlés