Ez a könyv nagy meglepetés volt nekem, mert azt hittem, hogy szimplán egy szuperhősökről szóló történetet fogok olvasni, de ez sokkal több volt annál, mert nem csak szórakoztat, hanem segíteni is szeretne olyan gyerekeken, akiket valamiféle baleset ért és kórházba kerültek.
Egy baleset mindig váratlan, egyaránt stresszhelyzetbe hozhat szülőt és gyereket. Ebben az esetben azért valakinek nyugodtnak kell maradnia, természetesen a szülő is próbálja meg, de ha legalább a gyerek nem pánikol be, akkor az már fél siker.
A Szuperhős szakszervíz abból indul ki, hogy minden gyerek szuperhős. Vannak a Bátrak, az Őrzők, van, aki Kristály és van, aki Védő. A kórházban természetesen megjavítják a szuperhősök töréseit, vágásait, helyreteszik az elcsúszott, kifordult alkatrészeket.
A történeteket Danó szemén keresztül tapasztalhatjuk meg, aki leesett a családi kertben álló diófáról és kezét törte. Kicsit félve ment a kórházba, mert amellett, hogy fájt a keze, nem tudta, hogy mi vár rá. Ott azonban megismeri Neót, a kis koboldtündért, aki azonnal felismerte benne a szuperhőst, és hamar barátságot is kötöttek egymással.
"Danó úgy tudta, hogy a koboldtündérek gólyák hátán ülve járják a világot. Bár ők maguk is szárnyas lények, hosszabb utakra inkább madárháton mennek. Szórakoztató, cserfes társaság, egytől egyig kalandorok....A koboldtündérek bátor, kíváncsi lények, akik a világ minden kincséért sem ülnének meg egy helyben."
Neón azonban nagyon is meg tud ülni egy helyben, olyannyira, hogy ő a 406-os kórterem ügyeletes koboldtündére. Miután összebarátkoznak Danóval, megmutatja neki varázstávcsövén keresztül a kórterem lakóit, és Danó álmélkodva veszi tudomásul, hogy a szoba minden lakója szuperhős.
Danó megismeri történetüket, nemcsak a saját kezeléséről, hanem a többi szuperhősre váró kezelésekről is információkat szerez, megtudja mi az a gyógyulástervező, és rájön, hogy Neón segítségével és a sok információval, amit tőle hallott, már nem is rémálom ez az egész, hiszen egy szuperhős leküzdi a megpróbáltatásokat.
A mesék végén a szülőknek is íródott egy-egy oldal, amelyekben ők kapnak hasznos tanácsokat, ötleteket, amelyek megkönnyíthetik a kórházi tartózkodást.
Kiindulva abból, hogy az én gyerekeim nagy-nagy érzékenységgel figyelték a
"Mókuska, mókuska, felmászott a fára,
Leesett, leesett, kitört kezele lába..."
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése