Sosem szoktam egy könyv elolvasása után azonnal belefogni az értékelésembe, általában hagyok egy-két napot ülepedni egy olvasmánynak... meg azért egy adag lustaság is van benne, bevallom.
De Mark Manson könyve annyira, de annyira felhúzott, hogy egyszerűen muszáj most rögtön az olvasás után nekiállnom ennek a bejegyzésnek.
Röviden ennek a molyos értékelésnek az első mondata rendkívül pontosan megfogalmazza, hogy mit gondolok magam is a könyvről, hosszabban meg muszáj leszek kifejteni ebben a bejegyzésben.
Ez a könyv egyből felkerült a várólistámra, amint megláttam a címét. A "Lesz*rom" rafinált művészete, ez de jó már! A fülszöveg is tetszett, pedig nem szoktam önsegítő könyveket olvasni (mert igen, Mark Manson, akármennyire is szidod az önsegítő könyveket, s egyéb pozitív megerősítéses műveket, neked is csak sikerült azért írnod egyet...).
Mit vártam a könyvtől? Hát a cím alapján valami olyasmit, hogy egy oldalon belül minimum ötször le lesz írva, hogy leszarom ezt, és leszarom azt, s neked is ezt kellene tenned, s miközben mindent leszarunk a szerzővel együtt, még jól is fogunk szórakozni.
Mit kaptam? Hát kezdetben még jól szórakoztam a válogatott anekdotákon, amiket egyébként nem most hallunk először, és a "lesz*rom" filozófia is nagyon átjött.
De aztán elkezdtem egyre jobban unni a könyvet, kevesebb lett a "lesz*rom", az ellentmondás és Coelho-i álarcba bújtatott nagy életbölcsességek viszont nagyon elszaporodtak.
Itt meg is torpantam egy kicsit az olvasásban, mert rá kellett jönnöm sajnos, hogy az én "lesz*rom" filozófiám nagyon nem egyezik Mark Mansonéval. Igen, vannak bizonyos dolgok, amiken néha túl sokat agyalok, pedig egyáltalán nem érdemelnek meg ennyi energiaráfordítást.
Vannak viszont olyan dolgok is, amiket nagyon sikeresen "lesz*rok", pedig egy kicsit több időt is fordíthatnék rájuk. És bizony vannak olyan élethelyzetek, amikre sehogy sem sikerült ráhúznom ezt a filozófiát.
Szóval maradok továbbra is Scarlett O' Hara híve, hogy vannak dolgok, amikkel majd csak holnap foglalkozom, s vannak dolgok amikkel egyáltalán nem foglalkozom, túllépek rajtuk, és vannak dolgok amikkel egy kicsit többet foglalkozom majd. A lényeg, hogy akármennyire szép is ez a "lesz*rósdi", a való életben sajnos ez sem (ahogy más önsegítő szemlélet) működik tökéletesen. :)
"A bizonytalanság a fejlődés és a haladás alapja. Aki azt képzeli, hogy mindent tud, semmit sem tanul."
"Amíg nem változtatjuk meg az énképünket, nem győzhetjük le az elkerülést meg a szorongást, és nem változhatunk meg."
"Minél szűkebb és rendhagyóbb körből választasz magadnak identitást, annál inkább úgy érzed, hogy minden összeesküszik ellened."
"Feltenni magunknak a kérdést, hogy nem tévedünk-e, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy valóban tévedünk."
Az idézet nagyon elmés folytatása: "Ha a férjed laposra ver, amiért odaégetted a ragut, akkor felesleges firtatnod, hogy helyes-e bántalmazottnak látnod magad."
Na ilyen filléres bölcsességeket kapunk a pénzünkért cserébe ebben a könyvben. Van még egy csomó jópofának szánt anekdota is, és gondolom a könyv stílusát erősítik a jópofa kifejezések, mint a neurotikus pöcsmácsikok és társai.
Mark Manson írt egy egész könyvet, felhasználva egy rendkívül elcsépelt mondást: Ami nem öl meg, az megerősít, s becsomagolta egy trendinek és menőnek szánt köntösbe. Ügyes! Remek példája, hogy vegyél hülyére másokat úgy, hogy még pénzt is keresel belőle.
S még nem is írtam azokról a furcsa fejezetekről s példázatokról, amikről fogalmam sincs, hogy jönnek a "lesz*rom" témához, vagy inkább Mark hogy jön ahhoz, hogy ilyen volumenű dolgokat használjon fel a saját nyakatekert elmélete szemléltetéséhez. De mivel már így is több időt szántam erre a könyvre, mint amit érdemelt volna, ezt már nem is fogom megtenni.
Ez nem az én könyvem volt, az egyszer már biztos.
Zsófi
"Minél szűkebb és rendhagyóbb körből választasz magadnak identitást, annál inkább úgy érzed, hogy minden összeesküszik ellened."
VálaszTörlés:D
igen, elég közhelyes a könyv, kevés benne az önálló gondolat, inkább gyűjtemény, de pont a fenti idézet nagyon igaz, ha azt nézed, hogy mennyien próbálnak másnak (többnek) látszani a fészbúkon, instán.
Nem biztos, hogy telne arra a starbucks kávéra, de elmegy, mikor az menő, és lefotózza magát, mert önreklám van, önfényezés.
(én angolul olvastam, ott nem olyan durva a káromkodás, vagyis inkább csak amcsi arronganciának fogtam fel.)
Amazonon van egy ilyen trend, hogy negatív önsegítő könyveket írnak :)) csak mondjuk azt felesleges lenne más nyelvre lefordítani.