Bizonyára mindenki járt már színházban és nézett végig egy, vagy akár sok előadást. Amely előadások általában olajozottan mennek, legalábbis nekünk nézőknek, mindig úgy tűnik. És ez az esetek többségében valószínűleg így is van, de ha véletlenül történik valami apró baki, akkor a színpad hátsó részén tartózkodó emberek tesznek arról, hogy mi, nézők lehetőleg semmit se vegyünk észre.
Ebben a könyvben legfőképpen ezekről az emberekről lesz szó, azokról akik időt, energiát nem kímélve dolgoznak hosszú heteken át, hogy színpadra állítsák a következő darabot.
Betekinthetünk a függöny mögé, megtudhatjuk milyen drámák zajlanak egy-egy előadás hátterében, mi történik, ha egy jelentőségteljes pillanatban a színész elfelejti a szövegét, hogyan dolgoznak a rendezők, mi a feladata az ügyelőnek, az öltöztetőknek, a kellékeseknek és a többi nagyon fontos színházi dolgozónak, mennyire rajtuk is múlik, hogy a show elindulhasson.
Szerintem mindenkinek van némi fogalma arról, hogy egy színdarab színpadra állítása hatalmas munka és kellő fantáziával elképzelhető, hogy micsoda őrület lehet egy próbafolyamat, egy színdarab megszületése. Ezt én egy amatőr színházi társulatban megtapasztalhattam, no nem mint szereplő, csak mint feleség, aki a nézőtérről kísérte végig jónéhányszor a próbafolyamatot. Imádtam azt a hangulatot, még akkor is, ha olykor feszültségtől volt terhes, és ahogy közeledett az előadás, a feszültség csak nőttön-nőtt.
Lovász-Horváth Nikolett könyvében betekinthetünk abba, hogyan zajlanak ezek a dolgok a hivatalos színházak esetében, végigkísérhetjük az előadás megszületését egészen a felolvasópróbától a premierig.
Színházi dolgozók mesélnek a munkájukról, tapasztalataikról, nehézségekről, izgalmakról, közben rengeteg anekdotát hallhatunk, amelyek a színfalak mögött történtek meg.
Megtudhatjuk mi a feladata a dramaturgnak, hogyan zajlik egy olvasópróba, hogyan dolgozik az ügyelő, a súgó, a kellékes, a rendező.
Mik azok a jelzésjelmezek, mi a különbség a rendelkező próba és az emlékpróba között? Történeteket olvashatunk remekül megoldott bakikról, vicces helyzetekről és nem vicces balesetekről.
Részletes képet alkothatunk egy rendezőasszisztens munkájáról, amibe éppúgy beletartozik a színészek lelkének ápolása, mint ahogyan rövid idő alatt keríteni egy kötéltáncost, tulajdonképpen sokszor megoldhatatlan feladatok és kérések megoldása a feladatuk.
Gondoltátok volna, hogy a színház kisegítő személyzetének vezéralakja az ügyelő, akinek utasításai megkérdőjelezhetetlenek? Előadás alatt például a színház igazgatója sem szólhat bele a munkájába, hiszen ő felel az előadás zavartalan lebonyolításáért, ő koordinálja az egész folyamatot a darab kezdetétől a függöny leengedéséig. Nagy felelősség nyugszik a vállán, sok érdekes történetet mesélnek híres és tapasztalt ügyelők a könyvben.
De be is fejezem, mielőtt az egész könyvet elmesélném, pedig még a súgókról, a világosítókról és hangosítókról nem is ejtettem szót, mint ahogyan színpadmesterekről és kellékesekről sem, pedig nekik is vannak nagyon érdekes történeteik.
Akit érdekel a színházi világ háttere, szeretne olvasni arról, hogy mi van a függöny mögött, mi minden történhet és történik egy színházban, amíg az előadás megszületik, vicces és bravúros eseményekről, annak mindenképpen ajánlom elolvasásra ezt a könyvet.
Bea
"Az utolsó előadás azonban mindig fájdalmas, nem csupán a színészek, a műszak számára is, hiszen valahol mindegyik előadás a közös "gyermekük". Régen nagy divatja volt a darabtemetésnek, talán (ha szerencsések vagyunk) vidéki színházakban ma is találkozhatunk vele. Ilyenkor a színészek a műszakkal közösen "eltemetik" az előadást, és különféle csínytevésekkel törnek borsot egymás orra alá. Volt például egy olyan Pál utcai fiúk - előadás, amelyen a műszak azzal kedveskedett a színészeknek, hogy a medencébe élő pontyokat rakott. Megesett, hogy a fuvolások "szenvedték meg" a tréfát, mert pirospaprikával kenték be a hangszereiket. Olyan is előfordult, hogy valódi alkoholt kaptak a szereplők az alkoholmentes italok helyett."
***
"Ahogy mondják, nagyon fontos, hogy jó kapcsolatuk legyen a színészekkel, és képesek legyenek megnyugtatni őket, ha arra van szükség. Vagy éppen társulnak a babonáikhoz. Az egyik művésznő például csak akkor hajlandó kilépni az öltözőből, ha előtte háromszor megköpködik. Olyan is akad, aki pedig csak szorítós harisnyában hajlandó színpadra lépni. Egy jó öltöztetőnek mindent tudnia kell."
***
"Ahogy a ruhatárosok is találkoztak már mindennel. A bőröndök, rollerek, járókeretek, tolószékek már mindennaposak a ruhatári pultok mögött. Akadt azonban olyan helyzet is, amikor a ruhatáros szeme is elkerekedett, mert egy fiatal pár egy csecsemőt adott be megőrzésre az előadás idejére. Bár lehet, hogy csak így akartak spórolni a bébiszitteren, de azért el tudjuk képzelni szegény ruhatáros arcát, amikor a kezébe nyomták a kisbabát..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése