Holden Rose, azaz Kovács Attila nevét egyre több gyerek ismerheti meg, mert a detektívregény sorozata után egy kicsivel idősebb korosztályt is megcélzott ezzel az ifjúsági regényével, és egy fiatalabbat a Leonardo lovag című mesekönyvével.
Ez az olvasás számomra érdekes kirándulás volt egy új stílusba, mert távol áll tőlem a steampunk témája, de nem feltétlenül azért, mert nem szeretem, hanem inkább azért, mert nem igazán találkoztam még ilyen jellegű olvasmányokkal. Az ifjúsági- és gyermekirodalmat viszont szeretem, tehát nagyon kíváncsian vágtam bele Holden Rose új könyvébe.
Azt kell mondanom, hogy már a kezdetekkor meglepett azzal, hogy nem egy gyors, csatajelenetes kezdést kaptam, hanem egy lassan kibontakozó világot, ugyancsak lassan kibontakozó szereplőkkel. Úgy nagyjából a könyv feléig csak félinformációkat kapunk, találgathatjuk, hogy mi miért történik, ki kicsoda valójában. Éppen annyira kapjuk az infókat, mint a főszereplő Jason. Hiszen ő sem tud és nem is ért nagyon sokáig szinte semmit.
Azt tudjuk, hogy Jason 17 éves, a különlegeseket kiképző Birodalmi Lumen Akadémia tanulója, ahol bizonyos képességek, tehetségek fejlődnek ki a növendékekben, amelyek megkülönböztetik őket az átlagemberektől. Amolyan szupermen-félék. Jasonnel éppen az a baj, hogy nem fejlődött ki semmilyen tehetsége, és erre ez idő szerint nem is kap több lehetőséget, mert az egész Lumen Akadémia bajba kerül. Az emiatt bekövetkező események sodrásában megismeri Mayt, a fiatal, talpraesett lányt és a medveméretű és -erejű Magnust, akikkel szorosan összefonódik a sorsa.
A nagy kalandok a könyv közepe táján kezdődnek, addig, mint írtam, lassan haladunk, de engem ez a lassú rész különösen érdekelt, mert itt ismerhettem meg és kerülhettem közel valamennyire a szereplőkhöz. Nekem az sem lett volna baj, ha nem gyorsulnak be a könyv közepe táján az események, én így is egész jól beleképzeltem magam a történetbe.
Ez az idézet nagyon jellemző a könyv első felére:
"Pedig biztos nem otthon vagyok, állapította meg. Még sosem járt itt. Egyelőre úgy tűnt, most már így telik az élete. A világ ilyen-olyan pontjain, mindenféle szobákban ébredezik majd, és szenved."
Ez valóban, szó szerint így volt. Jason sok mindentől szenvedett, leginkább attól, hogy nem igazán tudta, hogy ki ő, hogyan legyen önmaga, mi dolga és célja van a világban. Főleg ebben a felfordultban, ami egyik napról a másikra változott meg.
A történet közepétől felgyorsulnak az események, egyik izgalomból a másikba csöppenünk, csatákban veszünk részt, titkokra derül fény, és biztosak lehettek benne, hogy érnek még benneteket meglepetések.
Nem tudom, hogy a szerző tervez-e folytatásokat a történetnek, mert amennyiben igen, akkor néhány olyan kérdésre választ kaphatok, amelyekről még szívesen hallanék, olvasnék, mert nagyon érdekesnek találtam.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése