Cecelia Ahern: Lantmadár

Cecelia Ahern nagyon sokoldalú író, remekül szökell stílusról stílusra, valamint meglepően váltogatja könyvei témáját és stílusát. Legutóbb a két kötetből álló A Vétkes-t olvastam tőle, ami egy disztopikus regény volt, és nagyon szerettem.

A Lantmadár egy teljesen más stílusú könyv,  bár az alaphelyzet hordoz magában némi mesebeliséget.  A világtól elzártan élő felnőtt ikerpár és a róluk készült dokumentumfilm szép momentuma volt a történetnek, Laura, a később Lantmadár nevet kapó lány felbukkanása és élete pedig egy váratlan, csodaszámba menő, meseszerű fordulat volt.

Az pedig, ahogyan a hangokat tudta utánozni, fantasztikus ötlet volt Cecelia részéről. Kaptunk egy különös, titokzatos, szépséges főhőst, akinek az addigi élete szinte elképzelhetetlen a mai világban. Romantikus volt már azelőtt is, mielőtt Solomonnal találkozott, de addig vadregényesen, ám, amikor első látásra valami különös kapcsolat szövődött közöttük, akkor beindult az érzelmek romantikája.

Ez a különös érzés végigkíséri az egész könyvet, Laura élete válaszúthoz érkezett,  a három fős stábbal elutazik Dublinba, a dokumentumfilmes Bo és párja, Solomon elszállásolják a lakásukban. Cecelia azonban nem érte be ennyivel, nem ok nélkül találta ki Laura különleges tulajdonságát, a lánynak nem csak a nagyvárosi élettel kell megbarátkoznia, hanem lehetősége van egy tehetségkutató műsorban szerepelnie csodálatos adottságával.

Nagyon finoman ábrázolta kettőjük kapcsolatát az írónő, tetszett, hogy Solomon érzelmei ellenére bizonytalan volt, nem tudta, mit kellene tennie, nem akarta befolyásolni a lány életét és döntéseit, és Bo-val sem tudta, hogyan tovább. Más kérdés, hogy ezzel mit okozott, ő okozta-e egyáltalán, és lehetett volna-e másképp tennie

Ámultam én is Laura képességén és gyorsan meg is néztem a lantfarkú madarat, hogy el tudjam valamelyest képzelni, hogy milyen is lehetett ez a hangutánzás. Hát valami fantasztikus! Ebben a David Attenborough kisfilmben ti is megnézhetitek.

A tehetségkutató ragyogó, álságos világát éppen úgy ábrázolta a szerző, mint ahogyan elképzeltem. Nem mindenki képes arra, hogy megtalálja az egyensúlyt az előnyei és hátrányai között, hatalmas károkat okozhat egy olyan ember életében, aki nincs felkészülve az ilyen műsorok kegyetlenségére és törtető, mindent eltaposó stílusára.

Aki nincs tisztában azzal, hogy az emberek között nem csak jók, hanem gonoszok is vannak, akik az első botláskor bántani fogják, az sérülni fog. És ha nincsenek mellette barátok, akkor ez igencsak maradandó lesz.

Természetesen elgondolkoztam olvasás közben azon, hogy én vajon maradtam volna a magányos mesevilágomban, vagy az emberek társasága, a változás, a szeretet, a lehetséges érzelmek kedvéért vállaltam volna-e, amit Laura. Első pillanatban azt gondolom, hogy semmiképpen nem léptem volna ki a gyönyörű, biztonságos helyemről, a következőben pedig azt, hogy Laura addigi körülményei megváltoztak, talán nem is volt döntéshelyzetben.

Ez egy különös romantikus könyv, egy nem hétköznapi történetbe ágyazva, egy szerelem a városi fiú és az erdei tündérlány között, amelyben csak az a kérdés, hogy kiállja-e a nagyvilág próbáját, és övék lesz-e az örök szerelem. Na jó, maradjunk csak a szerelemnél.

A regény bennem végig nyugodt hangulatot keltett, talán Laura belső szépsége volt rám ilyen hatással, vagy Solomon megfontoltsága és megnyugtató jelleme, a melegség, szeretet és bizalom érzései váltakoztak bennem, bízva abban, hogy minden békés és szép marad.

8/10

Bea

"Miért ne lehetnének az emberek egyszerűen csak nagyon jók valamiben?

Miért kell a legjobbnak lenniük?"

*****

"A valahol jobb, mint az ismeretlen... "

*****

"... és a valahol jobb, mint a sehol."