Alain de Botton: A szerelem csapásai

Ez egy nagyon üdítő és szórakoztató könyv volt. 

A szerelem csapásai címmel miért lenne üdítő? - kérdezhetnénk. Azért, mert tulajdonképpen összefoglalása, nagyon élvezhető stílusban két ember kapcsolatának, az együttélés fázisainak, a szerelem kialakulásától kezdve, a házasságon át, kirándulás a mindennapi családi életbe.

Egy olyanba, amely nem a mienk, de sok hasonlatosságot vélünk felfedezni, és bárki, bármennyire is tagadná, a szíve mélyén be kell látnia, hogy ő is átélt már hasonló dolgokat. Ha pedig mégsem, akkor előbb-utóbb megtapasztalja. 

Az üdítő jelzőt azért kapja, mert ezúttal nem mi vagyunk a főszereplők, bár a saját életünkről is szólhatna, ezáltal kellő távolságból, akár derűsen is szemlélhetjük az eseményeket.

A könyv egy házasság története, Rabih és Kirsten életét kísérhetjük figyelemmel megismerkedésüktől, a szerelem kialakulásán át, a házasságukig, annak minden szépségével és buktatójával együtt. 

Olvashatunk a  kezdetről, amelyben még mindenki emelkedett és lelkes, lángoló és türelmes, a szexről és szerelemről, butaságokról és duzzogásokról, felelősségről, szeretetről, hűségről és megcsalásról, mosásról és takarításról, romantikáról és vágyról, titkokról, jelenről és jövőről. 

A könyv érdekesen épül fel, tulajdonképpen olyan, mintha két szemszögből láthatnák az eseményeket. Az egyik a Rabih szemszöge, ezen keresztül ismerhetjük meg történetüket és házasságukat, a másik pedig egy amolyan általános érvényességeket tartalmazó szemszög, mintha valamiféle esettanulmányként is megismerhetnénk a házaspár kapcsolatát és felismerhetjük a házastársi kapcsolatokra vonatkozó ismérveket, levonhatjuk a következtetéseinket. Ez a kétféle megközelítés teljesen jól olvad egybe, nagyszerűen egészíti ki egymást, szerettem őket!

Nagyon őszinte történet, és érdekes módon nem lelkendezik és nem is húz le. A maga valójában ábrázolja egy szerelem alakulását, sem pozitív, sem negatív irányba nem megy el, és ez az egyensúly nagyon tetszett benne. Nem próbálta meg elhitetni, hogy az igaz szerelem örökké fog tartani és mindig minden nagyon jó, szép, kellemes és öröm lesz. De azt sem állította, hogy bizony elromolhatnak helyrehozhatatlanul a dolgok, csak bemutatott egy házasságot, amely hegyek-völgyek  között tekereg, egyszer fent, máskor lent, gyerekekkel, szülőkkel, barátokkal, az élettel szembeni elvárásokkal, tervekkel, reményekkel, vágyakkal.

Gondolkodásra késztető, remekül elmesélt, filozofikus hangulatú történet, Rabih és Kirsten életén át felismerhetjük, üdvözölhetjük a saját szerelmi csapásainkat, házassági örömeinket és kudarcainkat. Ironikus, okos, tartalmas és különös olvasmány volt.

10/10

Bea

"A tökéletes illeszkedés ábrándja helyett valójában inkább a 

különbözőségek elviselésére való képesség tesz valakit "igazi" társsá. 

Illeni egymáshoz a szerelem teljesítménye; 

nem lenne szabad az előfeltételeként gondolnunk rá."

"Rabih kimondottan kedves férfinek látja magát, 

akinek sajnálatos módon nem jutottak olyan problémák, 

amelyekben kibontakozhatna a kedvessége."

"Ha valakit igazán szeretünk, szóba sem jöhet, 

hogy meg akarjuk változtatni."

"Csodálatos olyan világban élni, ahol ennyi ember kedves a gyerekekhez. 

De még ennél is jobb lenne, ha egymás gyermeki oldalával is megértőbbek lennénk."

"A lelkiismeretfurdalás hatásosan serkenti az embert, 

hogy egy kicsit kedvesebb legyen."

"Kedvesnek lenni nem unalmas, hanem hatalmas teljesítmény, 

amit az emberiség kilencvenkilenc százaláka képtelen véghezvinni nap mint nap."