1. rész
Ennek a bejegyzésnek az a szerencsém adta az apropóját, hogy a soproni Széchenyi István Könyvtárban Szegedi Katalin kiállítás volt, és a könyvei össze voltak gyűjtve a gyermekrészleg előcsarnokában egy vitrinben. A Szegedi Katalin által illusztrált Alice Csodaországban-t kölcsönöztem ki éppen a gyerekrészlegről és a könyvtáros hölggyel beszélgetésbe elegyedtünk, hogy mennyire szeretjük az illusztrációit, amikor megemlítette, hogy a kinti vitrinben pedig a saját könyvei vannak kiállítva, és igazából már ki is kölcsönözhetők, mert tulajdonképpen véget ért a kiállítás.
Nagy örömmel pakoltam ki a vitrin felét, és elmondom, hogy nagyon tetszettek. Igazi élvezet volt olvasni őket és elmerülni a csodálatos illusztrációkban.
Ha történet végéről indulok, azt is mondhatnám, hogy egy kicsit meghökkentő úgy megpuszilni egy békát, hogy beledermed a kocsonyába, de egészében nézve a könyvet, azt mondom, hogy fantasztikus hangulatú történet volt.
Imádtam a főzni szerető és tudó királylányt, aki nagyon kedvesen bánt édesapjával, az öreg királlyal, csak akkor orrolt rá egy kicsit, amikor az a férjhezmenést emlegette. Ráadásul ez a királylány szakácskönyvet írt, saját zöldség- és fűszerkertje volt és nagyon finomakat főzött.
Szívesen töltötte az idejét az édesapjával, aki viszont minduntalan férjhez akarta adni, ezért időnként ki is talált különböző próbákat, de sosem vált be egy jelentkező sem. Sejthette volna, hogy a királylány szívét a titokzatos királyfi rabolta el, akit egyszer megpillantott, és aki azon nyomban el is tűnt a gonosz boszorkány birodalmában.
Igen, igen, ő a kocsonyakirályfi és végülis igen vicces módon ragadt rá ez a név. Nagyon szerettem ezt a könyvet, imádtam az illusztrációkat, és sajnálattal állapítottam meg, hogy egyetlen egy saját tulajdonú Szegedi Katalin könyvem sincs. Így megvan, hogy mit fogok gyűjteni a közeljövőben.
"Élt egyszer egy öreg király meg a lánya az Óperenciás tengeren is túl,
ott, ahol a kurta farkú malac túr. Így kezdődik minden mese.
Igen ám, de ritkán folytatódik úgy, hogy ez a kurta farok bizony belefőtt a kocsonyába.
Pedig így történt. Majd ezt is elmondom a legvégén, de előbb a szakácskönyvről mesélek."
Tulajdonképpen ez egy felnőttes történet gyerekeknek. Felnőttekről szól, akik szerelmesek lesznek egymásba, összeházasodnak, gyerekeik születnek, és megvalósítják az álmaikat.
Hogy mégis gyerekes legyen a dolog, ezeket a felnőtteket végtelenül aranyos nyuszik személyesítik meg. Ennek a történetnek a hősei Panka, a kötéltáncos nyuszilány és Péter, a nyúlfiú, aki zenebohóckodással szerette volna megkeresni a kenyerét, azaz a répáját, de úgy alakult, hogy mindketten munka nélkül maradtak.
Itt jött a képbe a szerelem, egy gyors esküvő, majd a tervek szövögetése. Így született meg az Álomcirkusz ötlete, de megvalósítása útjában állt az, hogy Panka kisbabákat, azaz kisnyuszikat várt.
Így leírva nagyon furcsa egy történet, de tulajdonképpen dióhéjban összefoglalva egy egész élet, legalábbis a gyerekek megszületéséig. Nyuszikkal. Szerintem aranyos. Az illusztrációk, a nyuszik és a többi állat pedig fantasztikusak.
"- Az az álmom, hogy te meg én csináljunk egy saját cirkuszt. Álomcirkusz.
Ez lenne a neve - merengett Péter, és máris elmerült az ábrándozásban.
- Álomcirkusz! Na persze! Hát jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz, hogy ez bizony álom is marad! Egy fecske nem csinál nyarat, két nyúl meg kevés egy cirkuszhoz.
- Jó, jó, persze, hogy tudom, de ábrándozni csak lehet?"
"Egyik reggel, amint munkába készülődött, sehogy sem sikerült begombolnia a ruháját. Péter észrevette ezt és megjegyezte:
- Nekem így is nagyon tetszel kedvesem, de talán csökkentened kellene a répasaláta-adagodat, nem gondolod?
Panka kissé elpirult, és így szólt:
- Péter, azt hiszem, nem a répa miatt gömbölyödik a pocakom.
- Nem? Hát mi miatt? Csak nem a reke az oka?
- Dehogy, drágám, sem a retek, sem a répa nem hízlal ennyire.
Azért nő a pocakom, mert kisnyúlunk lesz!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése