Ismét egy Szegedi Katalin bejegyzés, mert nem akartam egy bejegyzésbe sűríteni ezt a sok szép és aranyos könyvet.
Ez két külön könyv, de amolyan páros könyv, amit a még nagyobb élmény kedvéért érdemes egymás után elolvasni. Teljesen mindegy, milyen sorrendben olvassuk, én Lenkával kezdtem.
Lenka egy rajzolni szerető, kicsit dundi kislány, aki lemegy a házuk környékén játszadozó gyerekekhez, hátha barátra akad, de mindenki csak kineveti és elzavarják, nem játszanak vele.
Amikor feladja a próbálkozást és szomorúan, magányosan rajzolgat az aszfaltra, odarollerezik Palkó, és megdicséri a rajzait. A barátság megszületett, Lenka pedig boldogan várja a másnapot.
Palkó egy vékony és kicsi fiú, aki naphosszat csak olvas, és szeretné, ha az osztálytársai elfogadnák, de csúfolják a termete miatt. Egyik nap azon rollerezés közben mégis talál egy barátot.
Nagyon kedves és édes mind a két könyv, az elfogadásról, szeretetről és barátságról.
"Óra végén Irma néni körbejárt, összeszedte a képeket, majd a legszebbeket kitűzte a faliújságra.
- Ki látott már sárga tavat? - zsörtölődött Palkó rajzát nézve. Az övét nem tűzte ki."
"Belekucorodott a nagy, öblös fotelba, maga alá húzta didergő lábát,
és miközben hosszasan szürcsölgette félig kihűlt kakaóját, várni kezdte a holnapot."
A könyvet Szegedi Katalin illusztrálta, ami gyönyörű. Médiamix-jellegű technikával készült, ami a különböző kreatívságok keveredése, rajz, dekupázsolás, ragasztás, minta felhasználás, ilyesmi. Remekül illett ehhez a könyvhöz ez a technika, mert gyönyörű anyagok, csipkék, fotók jelentek meg. Nagyon tetszett az illusztráció, annak ellenére, hogy helyenként ijesztőek és kissé szürreálisak a jelenetek, nem tudom, hogy egy kisebb gyerek hogyan értelmezné ezeket, de az is lehet, hogy mi, felnőttek túlozzuk el mindig ezeket a dolgokat.
A történet második fele hasonlóan szürreális volt, mint a hozzájuk tartozó rajzok. Cérnácska Szabócska megpróbáltatásai azokat a láncszerű népmeséket juttatták eszembe, amikor a tyúkocska fuldokolni kezd, és kakas rohan egymás után mindenkihez, hogy segítsenek rajta. Cérnácska Szabócska is így rohan végig ezen a mesevilágon, hogy megtalálja Málikának a Mindentvarró Tűt, így találkozhatunk kártyázó kisördögökkel, rozzant gebére hasonlító varrógéppel, Álomfogó Pókkal és Cápafogú Konráddal, s juthatunk el a Bánat tengeréhez és a Világ végire.
Elsőre furcsa volt nagyon ez a szürreális világ, de másodjára és harmadjára végiglapozva, már teljesen megbarátkoztam vele, különösen tetszett a vintage hangulata.
"Jártatok már igazi varrószalonban? Nincs annál érdekesebb a világon! Van benne pedálos varrógép szép kovácsoltvas kerékkel, kopasz fejű próbababa, akinek a nyakában viaszos vászon mérőszalag lóg, úgy nézegeti magát a tükörben, elölről, hátulról, oldalról. De a legizgalmasabb a varróasztalka, ami tele van mindenféle titokzatos gombokkal, fényes varrótűkkel, színes cérnákkal, gyöngyökkel, strasszokkal, kapcsokkal és szalagokkal.
Hát, éppen ilyen volt Málika varrókisasszony szalonja..."
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése