A medve és a csalogány egy nagyon figyelemre méltó alkotás, már csak azért is, mert egy amerikai írónő tollából született. Katherine Arden első regényében a vad, hideg északi orosz vidékre kalauzol el bennünket egy olyan világba, ahol még élnek a mítoszok, mindennaposak a csodák és a mesevilág alakjainak jelenléte teljesen megszokott.
Ahol az emberek a természettől függenek, vagy manóktól és csodáktól. Ez a könyv egy csodálatos mese, amely bennünket felnőtteket repít vissza a mesék világába, magunkon érezzük a gyilkos tél hidegét és már-már mi is manókat vélünk felfedezni a szobánk sarkában.
A történet főszereplője Vászja, aki születésekor elveszíti édesanyját, vadóc kislánnyá cseperedik, aki a természetben, az erdőben érzi a legjobban magát, nem szívesen varrogat és üldögél, mint ahogyan azt a leányoktól elvárják, jobban szeret lovagolni, fára mászni.
Dadáját, Dunját anyjaként szereti, a testvéreivel és édesapjával nagy szeretetben élnek, egészen addig, amíg édesapja mostohát nem hoz a házhoz. Tisztára, mintha egy mesét olvasnék, és megnyugtatlak benneteket, továbbra sem lesz ez másként.
A mostoha természetesen jogosan viseli ezt a nevet, bár valahol őt is meg lehet érteni. Megjelennek a manók, a domovojok, akik őrzik a ház népét, tulajdonképpen ők a ház védőszellemei. Egy háznak több védőszelleme is van, akik boldogan végzik a munkájukat, egészen addig, amíg van rá energiájuk, amit pedig a háziak által nekik hagyott élelemből nyernek.
Nagyon varázslatos az emberek, a természet és a mesevilág együttműködése, Vászja édesapja Pjotr Vlagyimirovics bojár volt, gazdag földekkel és sok-sok neki dolgozó emberrel. Nyáron volt mit learatni, télen volt mit enni, volt mivel fűteni, és az emberek is gondoskodóan kirakták az élelmet a domovojoknak.
Ez a varázslatos, szép, mesés világ kezdett széttöredezni, amikor megjelent a faluban egy aranyhajú pópa, aki karizmatikus személyiségével elbizonytalanította az embereket, a mindennapok és a babonás gondolatok új irányt vettek.
Nagyhercegek, bojárok, klánok, démonok, manók és boszorkányok egyaránt nyüzsögnek ebben a varázslatos könyvben, és míg tanúi lehetünk Vászja kislányból fiatal nővé cseperedésének, azt vesszük észre, hogy beszippantott bennünket ez a gyönyörű-vad-félelmetes orosz vidék, egyszerre menekülnénk és maradnánk, hogy bevárjuk a csodát aminek történnie kell.
A történet meglehetősen lassú folyású, ami nekem kifejezetten tetszett, úgy éreztem, hogy megfelelően be vagyok avatva ebbe a népmesei, babonákkal teli világba, és nagyon kíváncsian várom a folytatást, amelyre remélem nem kell sokat várnunk. A könyv ugyanis egy trilógia első része, ami engem kifejezetten boldoggá tesz.
Lenyűgözően gyönyörű, kemény és félelmetes világ, fantasztikusan sokféle szereplő segítségével egy csodálatos utazást tehetünk. Aki szereti a varázslatos és mesés történeteket, annak olvasnia kell ezt a könyvet. Szerintem felejthetetlen, mesés élmény.
Bea
"Ahogy telt az idő, Vászja reszketve ment tovább. Összekoccantak a fogai. Vastag csizmája ellenére a lábujjait már nem is érezte. A szíve mélyén azt gondolta - remélte -, hogy az erdőben talál valami segítséget. Legyen az végzet vagy valami varázslat. Reménykedett benne, hogy eljön a tűzmadár vagy az aranysörényű ló, vagy a holló, aki valójában egy herceg... ostoba lány, még hiszel a mesékben? A téli erdő számára közömbösek voltak a férfiak és nők, a csjerti alszik télen, és nincsenek hollóhercegek."
"- Kérlek! - suttogja Vászja. - Fázom.
- Itt minden hideg - felelte az.
- Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
- Az északi-szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol."
"Itt csak ma van. Nincs tegnap és nincs holnap. Itt maradhatsz egy évig, és közvetlenül azután érsz haza, hogy eljöttél. Nem számít, meddig aludtál."
"Széles a világ, és az út bárhová elvisz"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése