A könyv első fejezete után ismét elgondolkodtam azon, ami már A nagy illúzió olvasásakor is eszembe jutott: miért nem világhírű író még Benyák Zoltán. Szerintem könyvei a nemzetközi könyvpiacon is megállnák a helyüket, és méltán vontak párhuzamot a könyv fülszövegében Stephen King, Neil Gaiman és Benyák Zoltán között.
Nagyon kíváncsi voltam a szerző új könyvére, próbáltam a címből és a fülszövegből kitalálni, mire számíthatok, milyen típusú könyv lehet Az utolsó emberig, de a valóság messze felülmúlta az elképzeléseimet. Igen, igen, én most egy rajongó véleményt fogok írni!!
Kezdjük a végén. Már több, mint egy hete befejeztem a könyvet, és azóta is foglalkoztat, eszembe jutnak a szereplői, a cselekmény, de mindenekelőtt legtöbbször a fantasztikus befejezés.
Ez egy tökéletes Benyák Zoltán-féle befejezés, amely egyszerre lezárt, ugyanakkor mégis ott motoszkál állandóan vissza-visszatérve a fejedben, próbálod kitalálni, hogy nem hagytál-e ki valami apró és fontos részletet, amely hozzásegít ahhoz, hogy levond a következtetésedet a jó és a rossz harcát illetően, elhidd, hogy az idő végleges, vagy éppen reménykedj, hogy végtelen.
Benyák Zoltán könyvében fontos szerepet kap az idő és az ember. A könyv cselekménye bátran végigszáguld az emberiség által megélt életeken és történelmi eseményeken. Az 1500-as évekből indul, majd átverekszi magát a következő évszázadokon. Történelmi és híres-hírhedt személyeket ismerhetünk meg közelebbről, jelentős eseményeket élhetünk át és vizsgálhatunk meg egy eddig ismeretlen szemszögből.
Egészen közelről utálhatjuk és viszolyoghatunk De Sade márki személyisége felett, miközben személyi asszisztense Jean-Christiansen Latour igyekszik minden kérését megvalósítani, borzonghatunk London utcáin, ahol Hasfelmetsző Jack és Aberline felügyelő macska-egér harcából vehetjük ki a részünket, majd más időben, más helyszíneken találhatjuk magunkat, és kísérhetjük figyelemmel az egyik ember örök harcát a másik emberrel.
Az idő segítőkész száguldását figyelhetjük meg, amely néha nem hiába rohan, nemes célt szolgál vele. A rossznak hamarabb vége szakad, és új, jobb idők jöhetnének. Már amennyiben el tudjuk dönteni, hogy melyik helyzetben mi a jó, és mi a rossz.
Betekinthetünk közben az emberi lélek legmélyére, a történelmi idők legsötétjébe, és csak egy ideig ülhetünk nyugodtan abban a tudatban, hogy mi már ismerjük a jövőt, mert a cselekmény egyszer csak tovarobog a távoli jövőbe, ahol nem tudjuk mi várhat ránk.
Árnyék vagy fény, élet vagy kárhozat, látóhatár vagy végtelen. Az életről, a halálról, a jóról, a rosszról, a múltról, jelenről, a jövőről szól ez a fantasztikusan érdekes, színes, izgalmas, elgondolkodtató könyv, végigkísérve a világot az utolsó emberig.
Bea
Idézetek:
"Minden szervezet számára, amely egynél több ember csoportja, a tisztesség csupán vágyálom."
"Miként lehetne úgy berendezkedni, hogy az élet élet legyen? Milyen isten milyen törvényeit szolgálják? Jó-e az, ha egy közösségnek vezetője van? Mennyire tesz beteggé a hatalom mások felett?"
"Jó-e a háború, ha magasztos ügyért vívjuk? Egyáltalán, mik a magasztos célok, és feláldozhatóak-e értük az alacsonyabb rendűek?"
"Ahogy öregszik az ember, hajlamos másként látni a dolgokat, mint ifjan. Néha homlokegyenest másként. Ha pedig megéri az ezer esztendőt, alig marad valami a hajdani hitéből. Az Úr talán azért teremtett minket halandóank, hogy mindig lehessünk fiatalok, és higgyünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése