Nem szokásom, hogy rögtön az értékelésem elején belecsapok a közepébe, de ennek a könyvnek az esetében ezt kell tennem. Olvassátok el! Olyan élményt nyújt, amit nem szabad kihagyni. Elvarázsol és megbotránkoztat egyidőben. Egyszerre mutatja be a világ szépségeit és szörnyűségeit, embertársainkat szerte a világon, a Föld egyre fogyatkozó élővilágát, örömteli és szívfájdító pillanatokat.
Balogh Boglárka nagyszerűen kalauzol el bennünket a Föld különböző tájaira és remek, olvasmányos stílusban, nagy empátiával tájékoztat az ott élő emberek életéről, állatok megmentéséről, szokatlan életfilozófiákról, hétköznapokról, vallási rituálékról és babonás hiedelmekről.
Hatalmas utazást tehetünk meg a könyv által, eljutunk Ázsiába, azon belül Indiába, Afrikába, Közép-Amerikába, majd visszatérünk Európába.
Borneóban az illegális vadállatkereskedelem nyomába eredünk, egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy az orvvadászok képesek lemészárolni egy egész csapat felnőtt orangutánt, egyszerre akár tízet is, hogy élve elkapjanak egy orangután kölyköt, amelyet a legnagyobb haszonnal értékesíthetnek a feketepiacon, hogy aztán Kínába, Délkelet-Ázsiába vigyék őket, ahol senki sem tudja milyen sors vár rájuk.
Ebben a fejezetben megismerhetünk olyan elkötelezett embereket, akik az orangutánok megmentése mellett kötelezték el magukat, a szerző elkíséri Ikant, a Matang Orangután Rehabilitációs Centrum munkatársát egy kölyök orangután megmentésére.
Észak-Nyugat Vietnamban egy Sa Pa nevű kisvárosba látogathatunk el, amely igazi utazóparadicsom, a turisták előszeretettel látogatják hangulatos, gyönyörű környezetben fekvő szállodáit és panzióit. Mi azonban tovább juthatunk a turistáknál, és Yingtai, a 17 éves fiatal lány vezetésével eljutunk a hmong törzs élőhelyére, megismerhetjük Yingtai családját, betekintést nyerhetünk sámánista vallásuk hiedelmeibe. Nehéz sorsuk ellenére a törzs ragaszkodik a hegyvidéki élethez, nem szeretnének leköltözni a városba, mert a szabadságuk mindennél többet ér. Nagyon szimpatikus népcsoport, irigylésre méltó az élethez való hozzáállásuk.
Olvashatunk a kambodzsai árvaturizmusról, az indiai becsületgyilkosságokról, India leprakolóniáiról. Váránasziban tanúi lehetünk a kiközösítés erejének, a leprás személyt a saját családja képes azonnal kiközösíteni és száműzni a város szélén lévő lepratelepre, szégyennek érzik, ha valaki a családból leprás lesz. India tökéletes táptalaja a cseppfertőzéssel terjedő leprának, mert az alultápláltság, a koszos helyek, a szennyezett ívóvíz mind-mind elősegíti a lepra terjedését. Indiában minden évben 130.000 új leprás beteget diagnosztizálnak.
Halotti máglyák a Gangeszben, látogatás egy tibeti kolostorban, illegális emberszafari a dzsarava törzs területén, kobra cigányok és a puskári tevevásár, mind-mind India sokszínű világát mutatja be, mi pedig közben elgondolkodhatunk az élet fontos dolgain, tanulhatunk a világban élő emberektől. Kitartást, megértést, emberséget, bátorságot.
Tanzánia albínógyilkosságai elborzasztottak, a szerzővel ellátogathatunk Ukurewe szigetére, ahol az ország albínó lakosságának egy nagyobb csoportja él, akik a rituális csonkítások és gyilkosságok elől menekültek a szigetre, bődületes egyes emberek hülyesége vagy őrültsége, akik azt gondolják, hogy más embertársaik testrészeinek megszerzésével érik el saját boldogulásokat, egészségüket. A helyzet talán már változni látszik.
Afrikában még részt vehetünk egy szafarin a Krüger Nemzeti Parkban, de utána rögtön szembesülünk egy nagyon elkeserítő és elszomorító tevékenységgel, nevezetesen az oroszlántenyésztéssel. Ezeket az állatokat trófeának tenyésztik. Megrázó és felháborító. És még magyarázatuk is van rá! :(((
Közép-Amerikába és Európába is ellátogathatunk a könyv és Boglárka által, és egy nagyon szeretetre méltó fejezettel zárul az utazásunk, amelyben az élet értelméről, a szerelem erejéről és a jó szeretet milyenségéről kapunk tanácsokat egy fantasztikus embertől.
Nagyon szerettem ezt a könyvet olvasni, még akkor is, ha megrázó dolgokkal is szembesültem, mert remélem, hogy a világban még mindig több a szépség, a jóság, mint a borzalom, vagy legalább a remény megvan erre az emberek többségében és sokan tesznek is érte.
Az utazásokat színes fotók illusztrálják, a bejegyzéshez is közülük használtam fel néhányat.
Bea
Kedvenc idézetek:
"Tudtam, hogy a jó utazó kegyetlen kell, hogy legyen.
Annak, aki más kultúrák szokásait igyekszik megérteni,
a felháborodást otthon kell hagynia, különben minek jön ide."
"Belépve a kör alakban elrendezett viskók közé, egy öreg fogatlan férfi fogadott minket,
bal kezében faragott, kb. 25 centiméteres kisszéket tartva. Boldogan megölelte Lokwamert, velem kezet rázott, tisztelete kifejezéseként egy jó mélyről jövőt a csuklómra köpött, majd bekiabált a házikók közé, hogy vendég érkezett.
Kihasználtam a körülöttünk támadt mozgolódást, és észrevétlenül
a nadrágomba töröltem a kedves fogadtatást."
"7,5 milliárdan vagyunk a Földön, ha mindenki csak egy picit segítene,
legyen az bármilyen apró gesztus, élhetőbbé tehetnénk ezt a világot.
Nem mellékesen pedig aki másokkal jót tud tenni, az magával is jót tesz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése