Aranyos, kedves, vicces kis könyv. Történet egy elveszett mókuspapáról, akit a vihar elfújt a családjától, és jó szerencséje a két testvérhez, Tónihoz és Mónihoz sodorta, akik nagy lelkesedéssel gondozták a balesetet szenvedett mókust.
Öltöztették, tévéztették, még babakocsiba is tették. Teknős, akvárium, tévé, mókusunknak nem volt nyugalma, a két gyerek minden földi jóval megismertette, de mókuspapa egy idő után egyre többet szomorkodott.
Apukájukhoz fordult a két gyerek, mókuskájuknak vajon mi baja lehet. Családja van, gyerekei, biztos haza szeretne menni.
Mivel Tóni és Móni nagyon jólelkű volt, azonnal elgondolkoztak azon, hogyan segítsék haza Mókuspapát.
Nagyon tetszett, aranyos mind a szöveg, mind az illusztráció, amit ugyancsak a szerző készített. Megmosolyogtatott, éppen ezért a nagy- és még nagyobb fiam kezébe is belenyomtam, hogy pár mosolygós percet szerezzek nekik. El tudom képzelni, hogy kicsi korukban annyiszor kellett volna elolvasnom nekik, hogy néha én magam kerestem volna Mókuspapának egy jó kis rejtekhelyet egy-egy napra. :D
Ti voltatok már így mesekönyvvel, hogy a könyökötökön jött ki, de a gyerekek imádták és naponta többször is el kellett olvasni, hónapokon, éveken keresztül? :D 2-5 éves gyerekeknek ajánlja a kiadó.
Pásztohy Panka: Pitypang születésnapja
Szintén 2-5 év közötti gyerekeknek nyújthat kedves kikapcsolódást ez a kis könyvecske. Ebben a történetben Lilinek születésnapja van és Pitypang éppen olyan nagy lelkesedéssel várja az ajándékokat, a bulit, a tortát, mint Lili.
Mivel azonban nem neki van születésnapja, ezért nem kap ajándékot és természetesen tortát sem ehet, mert kutyák nem ehetnek tortát. Ezért szomorúan elvonul a kosarába, és Lilinek csak a buli végén tűnik fel, hogy Pitypangot már régen látta, vajon hol lehet.
A kutyás történetek szinte minden gyereknél nyerők. Vagy azért, mert van kutya a családban, és teljesen magukénak tudják érezni a történetet, vagy azért, mert szeretnének kiskutyát, hiszen melyik gyerek ne szeretne egy cuki, simogatni való állatot.
A történet megnyugtatóan zárul, Lili és Pitypang is boldog és elégedett lesz a nap végére, tökéletes esti mese. Vagy reggeli. Vagy déli.
Vadadi Adrienn: Mókás, a szeleburdi csikó
Kockacukor lovassuli 2.
A Kockacukor lovassuli második részében ismét találkozhatunk Csutival, a lóimádó kislánnyal, és megtudhatjuk, hogy milyen kalandok várnak rá a nyáron. Az első részben megismerhetjük a Kockacukor lovassulit, amiről ide kattintva tudhattok meg többet, és molyvéleményeket is olvashattok.
Bevallom őszintén, hogy én az első részt nem olvastam, mert egyből a második résszel találkoztam, de így is teljesen érthető volt minden, nem zavart az előzmények hiánya, voltak ebben a részben utalások, amelyek elegendőek voltak az olvasási élményemhez. De azért így utólag el szeretném olvasni az első részt is.
Ugyanis nagyon érdekes dolognak tartom, hogy lovaglási alapismeretekről is alkothatunk némi fogalmat magunknak, már akinek nincsen ugye, akinek pedig van, az szinte bennfentesként fogja olvasni a könyvet. Pl. azok a lányok, akik lovagolni járnak. De ezek az ismeretek teljesen beleolvadnak a történetbe, szinte észrevétlenül ragad ránk egy-két dolog.
Csuti ismét a nagymamájához készül nyaralni, ahol ideje nagy részét a lovassuliban tölti. Ebben a részben Mókást, a bolondos csikót ismerhetjük meg, akit Pali bácsi Csuti gondjaira bíz.
Kedves és mókás párt alkotnak ők ketten, nagyon szerettem, amikor Mókás gondolatait olvashattuk, beleláthattunk egy fiatal paci fejébe, igazán vicces volt, jókat nevetgéltem.
Nagyon aranyos, kedves, szórakoztató könyv, lórajongó kislányok ne hagyják ki, de nekem így felnőtt fejjel is nagyon tetszett. Ha kislány már nem is vagyok, de lórajongó még igen.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése