Véleményem szerint ezt a könyvet a fiúk fogják imádni. Meg a fiús anyukák, akik azt tapasztalhatják, hogy gyermekük örömmel olvas, mert a könyv hatalmas betűi, szórakoztató illusztrációi és vicces szövege garantáltan lekötik a fiúgyermekeket.
Nem mondom, hogy lányok kezébe ne adjuk oda, mert én is jól szórakoztam rajta. Na jó, én egy kicsit már túl vagyok a lány kategórián, de a lényeg, hogy lányoknak is tetszhet.
Eddig nem találkoztam ezzel a sorozattal, de teljesen értettem így is, hogy a 4. kötettel kezdtem. Nem is kell semmi komolyra számítani, hiszen éppen az a lényeg, hogy jól szórakozzanak a gyerkőcök. Hogy magukra ismerjenek Tomban, aki egy átlagos kiskamasz, aki még néha aranyos, többször meg undok, akinek ciki az apukája biciklisgatyója, és az anyukájával sincs mindig egy hullámhosszon. A nővéréről pedig ne is beszéljünk.
A cikiségről jut eszembe, egyszer, amikor a fiúk is jöttek velünk vásárolni, és már Apa nagyon unta a bevásárlást, elkezdett szándékosan valami cikiséget csinálni, ha jól emlékszem, akkor az egyik sor végéről, feltűnően, eltúlozva integetni kezdett a fiúknak, hozzá valami furcsa mozdulatokat is művelt, Bence és Titusz pedig, akik addig szembe mentek vele, gyorsan hátat fordítottak és elindultak ellenkező irányba. Na ezután Apa üldözte őket ezzel a mutatvánnyal, egészen addig, amíg a fiúk odajöttek hozzám, hogy siessek a vásárlással, mert az apjuk kicsit megzakkant.
Ekkor született meg férjem fejében saját "Cikiapu" figurája, amit időről időre eljátszik a bevásárlásaink alkalmával, amikor a fiúk is velünk vannak. Persze, mindig más cikiséget talál ki. Egyszer Zsófival is bepróbálkozott, de Zsófi olyan szélsebesen fordított hátat és száguldott el a Tesco másik végébe, mintha soha ott sem lett volna.
Visszatérve Tomra, kb. ő is ennyire cikinek érzi apukája újdonsült sportolási szenvedélyét és a világoskék biciklisgatyóját. Saját zenekara van és szívesen rajzol az iskolában, ha éppen nem annyira érdekli a tananyag. Na és vajon melyik ötödikes fiút érdekli jobban a matek vagy az énekóra, mint hőn szeretett hobbija, a rajzolás? Amiben nem is rossz, mert az iskolaújságba is bekerül.
Olvashatunk tehetségkutató versenyről, iskolai sportnapról, családi mozizásról és grillezésről, és természetesen tanárokról és diákokról. Mindezt Tom szemén keresztül, a kamaszodás minden jellemzőjével együtt:
"Szerencsére nem én vagyok az egyetlen, akinek égő a családja."
"A "holnap" kicsit túl gyorsan jött el - csak egy részét tudtam megírni a házimnak
a suli felé vezető úton."
Vicces, könnyen olvasható, a sokféle írásmód és rengeteg illusztráció, no meg a cselekmény miatt egy igazán mozgalmas történet, amelyet az olvasni szerető gyerekek élvezni fognak, ugyanakkor arra is kiváló, hogy az olvasástól idegenkedő gyerekek megkedveljék az olvasást. A könyv végén pedig megtudhatjuk, hogyan kell elkészíteni egy igazi papírcsattintót, amivel Tom is menőzött a könyvben.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése