Finy Petra: Akkor is

Nagyon érdekesen alakult a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Nem is igazán terveztem elolvasni, de a körülmények alakulása (baráti vélemények, elolvasott interjúk, stb) folytán végül nagyon kíváncsi lettem rá. 

Igazából azt sem tudom megmondani, hogy miért nem akartam elolvasni, csupán azon egyszerű ok jut eszembe: annyi könyv van, hogy a szokásos szelekciónak esett áldozatul, hiszen nem olvashatunk el minden könyvet, hacsak nincs egy jó időnyerő szerkezetünk.

Bár sokan már meggyanúsítottak bennünket, hogy nekünk van, de sajnos nincs, ám néha sima varázslattal is tudunk egy kis időt nyerni, ha nagyon erősen akarjuk. Ennyi magyarázkodás után a lényeg az, hogy elolvastam Finy Petra könyvét és ezúton köszönöm mindenkinek, aki tudatosan vagy tudattalanul kicsit is befolyásolt. :D 

Az olvasás sem alakult átlagosan, bevallom egyszer le is tettem a könyvet, mondván, hogy nekem ebből a hisztis, undok Sárából tökéletesen elég, mert igaz, hogy nagyon megvisel egy nőt, ha a férje elhagyja, ha pedig egy másik nőért hagyja el, akkor az egyenesen dühítő, ha pedig az a nő még fiatalabb is, ráadásként gyereket is vár, akkor nincs az a nő, aki normálisan tudna viselkedni ebben a helyzetben, ám Sára extrán ellenszenves volt nekem. 

Nem értettem, hogy miért borítja ennyire a gyerekei nyakába az egész dolgot, miért olyan goromba a szomszéddal, aki segíteni akar neki, miért hagyja el magát ennyire és miért akarja mindenáron visszaszerezni a férjét. Egyszer annyira sikerült felbosszantania, hogy szó szerint le is hajítottam a könyvet, azzal a felkiáltással, hogy befejeztem az olvasást, mert ez már túlzás, ilyen nincs, egy nő nem viselkedik így, egy ilyen hisztis nőszemély szenvedéseire és hülyeségeire, otrombáskodására nem vagyok kíváncsi.

Hamarosan kiderült, hogy igenis kíváncsi vagyok!! Mert végiggondoltam a saját tapasztalataimat, az ismerőseim történeteit, a barátnőim elbeszéléseit és rájöttem, hogy DEEE, igenis lehetünk iszonyúan kiakadva, összetörve, elveszíthetjük a lábunk alól a talajt, a realitásérzékünket, és teljesen kifordulhatunk önmagunkból, olyannyira, hogy évek múltán már mi magunk sem értjük, hogy mi a ménkű ütött belénk akkor.

Na ez a ménkű üthetett Sárába is, és miután ezt megbeszéltem magammal, ismét kezembe vettem a könyvet, és le sem tudtam tenni, amíg a végére nem értem. Remek karaktereket alkotott Finy Petra, megszerettem a koraérett gyerekeit, a szomszéd Őze bácsit, és Sára is csodálatos átalakuláson ment át a könyv végére, éppen úgy, mint kapcsolata édesanyjával és fény derült elhallgatott dolgokra. 

Nagyon tetszettek a múltból felbukkanó képek és történetek, mind Sára házasságából, mind a gyerekkorából, szerettem a lassan megszülető érzelmeket, a meglepetéseket, amelyek értek a könyv olvasása közben. Drukkoltam Sárának, hogy összeszedje magát, legyen ereje talpra állni és megtalálnia a helyes utat. 

A történet vége már-már meseszerű volt, de én imádom az ilyen végeket, és nekem most ez is hozzátette a magáét ahhoz, hogy tökéletes és nagyszerű élmény lett ez a könyv. 

Könnyedén komoly, viccesen szomorú, önbizalmat adó, tanulságos. Megmutatja, hogy erővel, szeretettel és kemény kitartással akkor is lehetünk újra boldogok, ha úgy érezzük, hogy elölről kell kezdenünk mindent. Akkor is, ha minden elromlani látszik, ha semmi sem jó, és nem tudjuk, hogyan tovább. Mert anyák és nők vagyunk. És erősek és bátrak, és okosak és szépek. Akkor is.

10/10

Bea