Ismét egy kívánságlistás könyv, amire terven felül akadtam a könyvtárban, és bármennyire is féltem a tartalmától, nem tudtam otthagyni. A borítója egyszerűen fantasztikus! Ha elolvassátok a könyvet, talán ti is így fogjátok gondolni.
A történet letaglózó és megrázó, végig görcsben volt a gyomrom olvasás közben, mert féltem attól, milyen titkot őriz a két lány. Ledöbbentett és földhöz vágott, amikor megtudtam, felfoghatatlan, hogy mit kellett ennek a két lánynak kiállnia.
Carey és Jenessa édesanyjukkal egy nemzeti parkban élnek, azaz a két lány éppen magára hagyatottan várja édesanyjuk visszatértét, aki hosszabb-rövidebb időkre eltűnik élelemszerzés céljából, de Carey tudja, hogy drogért megy ilyenkor, és nem hoz mindig ételt. Sokszor hetekig, néha hónapokig magukra hagyja őket, addig a lányok a maradék konzerveket eszik, vagy éppen vadásznak valamit. Carey anyja helyett anyjaként gondozza és neveli húgát Nessát.
Egyik nap azonban egy férfi és egy nő bukkan fel a lakókocsijuk mellett, a nő szociális gondozó és egy anyjuk által írt levelet emleget, amely alapján megtalálták őket. A férfi az apjukként mutatkozik be.
Magukkal viszik a lányokat, akik nem akarják elhinni, hogy az anyjuk végképp otthagyta őket. Tulajdonképpen a lányok beilleszkedéséről szól a történet, arról, hogyan találnak vissza a civilizációba, hogyan szocializálódnak, miként illeszkednek be egy család életébe, el tudják-e fogadni azt a szeretet, amit kapnak, és azokat a kényelmi dolgokat, amiket eddig nélkülözniük kellett.
Carey lelkében hatalmas vihar dúl, mert szeretne hinni a jóban és a szeretetben, szeretné, ha a család részese lehetne, ha bízhatna az apjában, ha szerethetné, és ha tudná apja feleségének a szeretetét viszonozni. De a legeslegjobban azt szeretné, ha húga, Jenessa boldog lenne.
Talán el is tudná fogadni a szeretetet és hinne az új életében, ha nem nyomasztaná valami nagyon-nagyon elviselhetetlenül a lelkét. Ha nem járna nap, mint nap a fejében a múlt, nem érezné azt, hogy nem érdemel jót. A múlt árnyai nem hagyják, hogy boldog legyen, hogy örüljön, ezért egyre inkább érzi, hogy el kell mondani valakinek a titkát.
Nagyon szép és fájdalmas történet, mondanám azt, hogy szerencsére csak egy könyv ez, de sajnos a való életben is vannak Careyk és Jenessák, akik nem biztos, hogy ilyen lehetőségek között tudják újrakezdeni az életüket, nem biztos, hogy megkapják valaha is a szeretetet, a megértést és a segítséget ahhoz, hogy legyőzzék a múlt szörnyűségeit.
Bea
Idézet:
"Az agyunk összekapcsolja a dolgokat. Mindenben képesek vagyunk megtalálni a szépet. A nélkülözésben is. Ilyen az ember. A legjobbat hozza ki abból, ami van."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése