Nem kertelek, Lucey Foley könyvének legeslegelőször a borítója fogott meg, Lindsay Jayne Ashford könyvének pedig egyik főszereplője Agatha Christie, úgyhogy azt hiszem nem is kell többet mondanom arról, hogy miért került fel ez a könyv a várólistámra.
Kinek nem ragadja meg a szemét ez a gyönyörű borító? Hát annak, aki nem annyira borítófetisiszta, mint én! :)
Már az első pillantásra beleszerettem ebbe az úszósapkás lányba és a rózsaszín motorcsónakba, amin ücsörög, és a csupaszhátú lányba is a kormánynál. A nyálcsorgatás után persze elolvastam a fülszöveget is, Róma, 1953, pénztelen fiatalember, luxusjacht, egy gyönyörű és rejtélyes nő, egyszóval a fülszöveg is jól hangzott. A könyv molyos alcíme: Nyári ígéret, és sajnos ez a könyv sem lett több egy ígéretnél, mert valami nagyon-nagyon hiányzott belőle.
A könyv középpontjában egy film áll, és egy jact, amin sokféle ember hajózgat az olasz tengerpart mentén, a cannes-i filmfesztiválra tartva. No és itt van még egy kibontakozó szerelmi szál, ez így leírva még jól is hangzik... de a történet kivitelezése az ennyire sem érdekes.
Ha egy mellékszereplőnek pár oldalon keresztül elmesélt élete érdekesebb, mint maga a könyv, ott már gondok vannak. Valahogy nem volt semmi súlya a történetnek, sem a reménytelenül szerelmes főhőseink vívódásának.
És azt már csak halkan jegyzem meg, hogy sem az úszósapkás lánynak, sem a rózsaszín motorcsónaknak, sem a csupaszhátú lánynak nem volt szerepe a könyvben... :)
6/10
Nagy AC rajongóként még jó, hogy kíváncsi vagyok egy olyan könyvre, amiben az egyik kedvenc írónőm a főszereplő, s emellett még az egyik leghíresebb regénye is szerepet kap benne. S egyértelmű, hogy az előbb említett rajongásom miatt egy kicsit kritikusabban is tekintettem kezdetben a könyvre. Ám be kell látnom, hogy nem tudok (és nem is akarok) kukacoskodni, ugyanis ez a könyv úgy tökéletes, ahogy van! :)
Valós személyről fiktív történetet írni nem könnyű feladat, főleg Agatha Christie esetében, akinek hatalmas az életműve és két önéletrajzi könyve is megjelent már. Egyszóval az írónak (ha egy jó könyvet akar írni) vigyáznia kell , hogy mit ír róla, milyen szavakat ad a szájába, sok szempontból hitelesnek kell maradnia a személy ábrázolásakor, hisz nem keverheti Dame Agatha Christiet bármilyen kalamajkába.
Lindsay Jayne Ashford pedig remek munkát végzett mindenféle szempontból, AC mellé megalkotott még két remek női karaktert, akiknek szintén nagyon sok szerep jut majd a történet folyamán, és így már nem Agathának kell egyedül elvinnie a hátán a showt. :)
A könyv elején az éppen frissen elvált Agatha Christiet ismerhetjük meg, aki egy kicsit szeretne elmenekülni, s kiszakadni a mindennapokból, így fogja magát és jegyet vált az Orient expresszre. Itt ismerkedik meg Nancyvel és Katherine-nel, s velük együtt egy nagyon különleges utazásban, életre szóló emlékekben lesz része.
Tetszett a stílus, tetszett a történet. Az pedig egyértelmű volt, hogy Lindsay alaposan tanulmányozta Agatha Christie könyveit, különös tekintettel az önéletrajzokra. A könyvbeli Agatha mondatait, sokszor akár az igazi is mondhatta volna, s jó volt az Így éltünk Mezopotámiában című könyvből már megismert anekdotákat viszontlátni a könyvben.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése