Kippkopp és Erdős Pál

Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot

Erdős Pál hihetetlen élete

A fiú a matekot imádta, én meg ezt a könyvet! A fantasztikus címe miatt kölcsönöztem ki a könyvtárból, és most már tudom, hogy éppen ilyen fantasztikus az egész könyv is.

Felnőttként olvasva nyilván én teljesen máshogyan értem meg a dolgokat, de az a véleményem, hogy ezt a könyvet kisebb, 3-4 éves gyerekeknek is fel lehet olvasni, de éppenúgy a 7-9 vagy akár idősebb gyerekek is olvashatják, akár saját maguknak is. De amint láthatjátok, a felnőtteknek is.

Roald Dahl: Charlie és a nagy üveglift

Nagyon örülök, hogy ismét újabb könyvvel gyarapodott a Roald Dahl gyűjteményem, méghozzá egy őrült történettel, amelyet nem is tudok hasonlítani semmihez. Annyira zakkant és váratlan, hogy fantasztikusan jól szórakoztam rajta.

A Charlie és a csokigyár történetet még nem olvastam, természetesen filmen már többször is láttam. Eleinte gondolkodtam, hogy hová helyezzem az üveglift meglehetősen mókás történetét, de mivel nagyon régen láttam a filmet, nem jártam sikerrel, meg aztán rájöttem, hogy nem is lényeges.

Jim Crace: Az utolsó aratás

Van egy kedvenc filmünk, A falu, amely a könyv olvasása közben végig ott motoszkált a fejemben. Az utolsó aratás falujának elszigeteltsége a világtól, a külvilág kizárása, az idegenek elutasítása juttatta eszembe azt a filmet, és ez megadta nekem az alaphangulatot a könyv olvasásához.

Az utolsó aratás egy meg nem nevezett faluban történik, alaposan meg nem ismert emberek részvételével, amikor az emberek még nem tudják, hogy az lesz az utolsó. 

A történetet Walter Thirsk, az özvegy férfi elmondása alapján ismerhetjük meg. A falu közössége túl van az aratáson, az embereket a másnapi tarlókirálynő kiválasztása tartja lázban, amikor azt veszik észre, hogy lángokban áll a gazda istállója.

Andrew Mayne: A naturalista

Aki olvas bennünket, az talán észrevette már, hogy én jóval ritkábban olvasok krimiket, mint Zsófi, de néha azért sikerül lecsapnom egyre-egyre úgy, hogy én olvasom el először. Előfordult már, hogy ajánlottam is neki elolvasásra, és éppen annyira tetszett neki, mint nekem. 

A naturalistát biztos, hogy ajánlani fogom elolvasásra, mert nekem nagyon-nagyon tetszett. Az első oldaltól az utolsóig, annyira vitt magával a könyv, hogy le sem tudtam tenni. 

Nővérek és krokodilok

Cinthya Swanson: Nővérek könyvesboltja

Zsófi ajánlására olvastam el ezt a könyvet, amelyről teljesen mást gondoltam a címe alapján. 

Persze a könyvesbolt megvolt, fontos szerepet is kapott a történetben, ám ez a történet jóval túlmutat egy egyszerű könyvesbolti leányzó életén és mindennapjain.

Egyedül élő főszereplőnk Kitty Miller, teljesen elégedett az életével, szereti az otthonos lakását, van egy legjobb barátnője, akivel együtt vezetik a könyvesboltot, szüleivel jó kapcsolatot ápol.

Ott kezdődött az ámulásom, amikor egy éjszaka Kitty álma teljesen valóságosnak tűnik még önmaga számára is, és amikor a furcsa álmok megismétlődnek, Kitty nagyon élvezi ezeket. Álmában egy másik nő életét éli, ahol Katharynnak hívják, boldogan él férjével és két kicsi gyermekével. 

Annyira élvezi ezeket az álmokat, hogy sokszor nincs is kedve visszatérni, felébredni, még annak ellenére sem, hogy ott tulajdonképpen nem ismer senkit, csupa ismeretlen arc veszi körül. 

Egy idő után az álomvilág lassan változik, teljesen valóságosnak tűnik, Kitty egyre inkább belebonyolódik a két világban élt életeibe, és sokszor már ő sem tudja, hogy melyik a valóság és melyik az álom. 

Nagyon érdekes lélektani történet, nem számítottam ilyen komoly történetre, és bár én viszonylag a könyv közepe táján rájöttem, hogy mi a valóság, még sokszor elbizonytalanodtam a végéig. 

Remekül tekeredtek a szálak, tökéletesen váltakozott az álom és az ébrenlét titokzatossága, nagyszerűen adagolta a szerző a kétségeket számunkra, és természetesen a végén minden kiderül. Kiváló kis könyv volt ez, köszi Zsófi.

Zsófi értékelését IDE KATTINTVA  olvashatjátok:

10/10

Kedvenc idézet: 

"Jön a hideg idő! Bújjon össze egy jó könyvvel!"

"Nem lehet velem gond, boldog ember lesz belőlem.

Egy szép napon elérek mindent, amit szeretnék."

Katherine Pancol: A krokodilok sárga szeme

Nagyon furcsa viszonyom lett ezzel a könyvvel. Eleinte iszonyú furcsa volt a stílusa, még furcsábbak voltak a szereplők, nem igazán tudtam hová tenni, hogy hogyan lehet ilyen karaktereket alkotni, miért viselkedik így az egyik, és miért reagál erre egyáltalán nem életszerűen a másik.

Mintegy 100 oldal után elfogadtam a stílusát, olyan volt, mintha egy francia vígjátékot néznék, amelyben néha bohózatba fulladnak az események, és a szereplők is úgy viselkednek, hogy legszívesebben meghajigáltam volna őket szilvamaggal. 

Elkezdtem élvezni a történetet, és az tetszett benne, ami az elején nem, azon nevettem, ami az elején idegesített, és bizony-bizony még a szereplők némelyikét is megkedveltem kicsit. Nem mindig értettem a francia mentalitást, az érzelmek furcsa kifejezését, vagy inkább a hiányát, nem is tudom, mégis viszonylag jó könyv kerekedett belőle a végére, még akkor is, ha voltak hibái. 

A történet lényege, hogy Josephine egyedül marad két lányával, mert a férje lelép a szeretőjével, hogy krokodilfarmot vezessen Afrikában. Josephine irodalomtanár és a 12. század szakértője. A gazdag, unatkozó nővére, Iris megkéri, hogy írjon neki egy regényt, amelyből Irisé lesz a dicsőség, Josephiné pedig a sok pénz, amit kapnak érte.

A könyv túlontúl jól sikerül, szereplőink élete pedig csak nem akar sínre kerülni. Ám egyszer csak úgy tűnt, hogy a végére már minden rendben lesz és rendeződik a dolog, és már tényleg majdnem így is lett, csak mégis olyan volt, mintha az utolsó mondatnak hiányozna a második fele, amikor jött a fekete leves, hogy ez egy első rész. Második része nem jelent meg csak franciául, így sajnos ez egy félbemaradt történet, pedig elolvastam volna szívesen a második részt.

8/10

Kedvenc idézetek:

"Az ember szinte szárnyakat kap, ha őszintén kimondja, amit gondol."

"Most azonnal koplalni kezdek, 

és minden reggelemet hasizomgyakorlatokkal kezdem, ígérem!"

"Létezik valamiféle írói receptkönyv? 

Fél kiló szerelem, harmincöt deka ármány, harminc deka kaland, 

hatvan deka történelmi utalás, egy kiló izzadság: lassú tűzön rotyogtatod, 

forró sütőben kisütöd, kavarod, rázogatod, nehogy leégjen, kikevered csomómentesre, 

pihenteted három hónapig, fél évig, egy évig."

Pitypang, Locspocs, Kukori és Kotkoda

Az első két könyv elolvasására a Harcos Bálinttal készített interjúm késztetett, amikor kedvenc gyermekkori könyveit kérdeztem tőle, többek között Pitypang, a hiú oroszlánt és Locspocs, a kis tengeri szörny kalandjait említette, így nagyon kíváncsi lettem, hogy egy gyermekirodalmi író milyen meséket szeret. Nekem is nagyon tetszett mindkettő. IDE KATTINTVA elolvashatjátok ezt az interjút.

Ha pedig már a gyerekkönyvtárban bóklásztam, akkor természetesen több könyv is a kezembe akadt, így az én egyik kedvenc gyerekkori mesém is, a Kukori és Kotkoda könyvek egyike. Igaz, akkoriban én a tévéből ismertem a nagy kópé Kukorit és a szorgos, okos Kotkodát, de könyv formájában is vidám élmény volt. Sőt, miután elolvastam a könyvet, megnéztem pár Kukori-Kotkoda videót is a youtube-on, remek volt. 

David Walliams: Az éjféli banda

Ez a második olvasásom a szerzőtől, és már előző könyvénél is megállapítottam, hogy David Walliamsot méltán hasonlítják Roald Dahl-hoz, egyik kedvenc írómhoz. 

És mivel Roald Dahl nagy kedvencem, David Walliams pedig nagyon hasonló stílusban ír, ezért most már David is helyet kapott a kedvenceim között.

Történeteire nem jellemző a komolyság, jókat szórakozhat rajta gyerek és felnőtt egyaránt. Mindamellett, hogy komoly témákat pendít meg a könyveiben, amivel azt bizonyítja, hogy igenis komolyan veszi  fiatal olvasótáborát, érettnek tartja őket arra, hogy  megértsék és elgondolkozzanak az általa felvetett dolgokon.

Maros András: Játszótéri pillanatok

A Kávéházi pillanatok után a játszótérre is ellátogathatunk Maros András történetei által, amelyek közül jó néhányat ismerősként üdvözölhetünk, mert minden bizonnyal mi magunk is hallottunk és tapasztaltunk már hasonlókat, amikor gyermekünkkel próbálkoztunk beilleszkedni a játszótér közösségébe.

Bevallom, nekem nem ment könnyen. Hideg ráz attól, ha valaki azt mondja a gyerekére, ne adj isten a pár hetes/hónapos kisbabájára, hogy rossz gyerek. Azért, mert sír, hiszen csak azzal tudja kifejezni, hogy valami nem stimmel, valamit szeretne, fáj a hasa, éhes stb. Vagy a pár éves gyerek kicsit aktívabb, jobb kedvűbb, "elevenebb" az átlagnál, akkor már rámondja a nagymama, vagy akár az anyuka, hogy rossz gyerek, meg nem fogad szót, stb. Mert ilyeneket bőven hallottam a játszótéren, és ezek engem elriasztottak. 

Finy Petra: Akkor is

Nagyon érdekesen alakult a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Nem is igazán terveztem elolvasni, de a körülmények alakulása (baráti vélemények, elolvasott interjúk, stb) folytán végül nagyon kíváncsi lettem rá. 

Igazából azt sem tudom megmondani, hogy miért nem akartam elolvasni, csupán azon egyszerű ok jut eszembe: annyi könyv van, hogy a szokásos szelekciónak esett áldozatul, hiszen nem olvashatunk el minden könyvet, hacsak nincs egy jó időnyerő szerkezetünk.

Emily Murdoch: Ha megtalálsz

Ismét egy kívánságlistás könyv, amire terven felül akadtam a könyvtárban, és bármennyire is féltem a tartalmától, nem tudtam otthagyni. A borítója egyszerűen fantasztikus! Ha elolvassátok a könyvet, talán ti is így fogjátok gondolni.

A történet letaglózó és megrázó, végig görcsben volt a gyomrom olvasás közben, mert féltem attól, milyen titkot őriz a két lány. Ledöbbentett és földhöz vágott, amikor megtudtam, felfoghatatlan, hogy mit kellett ennek a két lánynak kiállnia.

Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Bár számíthattam volna rá, de mégsem gondoltam, hogy egy ennyire erőteljesen ható, ennyire mélyen megérintő könyvet fogok olvasni halálról, életről, vallásról. Egy másfajta kultúráról, ahol nem tabu a halál témája, hiszen a tibetiek azt gondolják, hogy a halál nem a vég, hanem a kezdet.

Egy újjászületés kezdete, egy olyan újjászületésé, mely buddhista szemszögből nagyon fontos dolog. A könyv a buddhizmus elméleteit és alapjait ismerteti, az ősi tanításokat, melyek segíthetnek nekünk életünk és halálunk minden egyes szakaszában.

Naomi Alderman: A hatalom

Mindenféle vegyes érzések kavarognak bennem a történet befejezése után. Nem azt a szót használnám egy ilyen témájú és volumenű könyv esetében, hogy tetszett, hanem inkább azt, hogy lenyűgöző, elgondolkodtató és felkavaró történet volt.

Lenyűgözött ez a női hatalommal felruházott világ, amit Naomi Alderman megteremtett, elgondolkodtatott, hogy a hatalom birtoklása és rossz felhasználása hová juttathat egy társadalmat és felkavart, hogy mivé tette az embereket, elsősorban a nőket a hatalom és az erő tudata, másodsorban pedig a férfiakat milyen tettekre és viselkedésekre kényszerítette az alárendeltség és a félelem.

Patik László: Anna, édes

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen abszurd, humoros és aktuális könyvet takar ez a cím, a könyv stílusa és témája nagyon jólesett most nekem, mintha egy jó komédiát láttam volna, kicsit szürreálisan eltúlozva, és egy picikét görbe tükröt tartva elénk.

Ami, ha jól elgondolkodunk nem is biztos, hogy görbe, ugyanis mindannyian ismerünk ilyen felszínes embereket, akiknek az a fontos, hogy jó házasság, sok pénz, fontos pozíció jusson nekik, mert ez fontos, és így lehet előre jutni az életben.

A meghívó és az Orient expressz

Nem kertelek, Lucey Foley könyvének legeslegelőször a borítója fogott meg, Lindsay Jayne Ashford könyvének pedig egyik főszereplője Agatha Christie, úgyhogy azt hiszem nem is kell többet mondanom arról, hogy miért került fel ez a könyv a várólistámra.

Mókuspapa, Pitypang és Mókás

Axel Sheffler: Mókuspapa, gyere haza!

Aranyos, kedves, vicces kis könyv. Történet egy elveszett mókuspapáról, akit a vihar elfújt a családjától, és jó szerencséje a két testvérhez, Tónihoz és Mónihoz sodorta, akik nagy lelkesedéssel gondozták a balesetet szenvedett mókust.

Öltöztették, tévéztették, még babakocsiba is tették. Teknős, akvárium, tévé, mókusunknak nem volt nyugalma, a két gyerek minden földi jóval megismertette, de mókuspapa egy idő után egyre többet szomorkodott.

Egy év, egy tucat könyv: Olvass el egy sci-fi műfajú könyvet!

A sci-fi egyértelműen az a műfaj, amelyikből nem olvasok annyi könyvet, amennyit kellene! És ráadásul az okát sem tudom, mert a sci-fi filmeket imádom, csakúgy, mint az eddig a műfajban olvasott könyveket!

Úgyhogy nézzük is az e havi ajánlót, lesz miből csemegézni:

Insán láttam #7

Válogatás könyves jóságokból az instagramról:

Liz Pichon: (Többnyire) zseniális ötletek

Véleményem szerint ezt a könyvet a fiúk fogják imádni. Meg a fiús anyukák, akik azt tapasztalhatják, hogy gyermekük örömmel olvas, mert a könyv hatalmas betűi, szórakoztató illusztrációi és vicces szövege garantáltan lekötik a fiúgyermekeket. 

Nem mondom, hogy lányok kezébe ne adjuk oda, mert én is jól szórakoztam rajta. Na jó, én egy kicsit már túl vagyok a lány kategórián, de a lényeg, hogy lányoknak is tetszhet. 

Thriller csütörtök: És bebújt az ördög

Ania Ahlbornnal ez a második találkozásom volt. Már az első találkozásunkor, a Vértestvérek után megállapítottam magamban, hogy Ania amilyen kis konszolidáltnak és szimpatikus személyiségnek tűnik, ahhoz képest, elég beteg és sötét könyvet tud írni. Biztos ti is csináltatok már ilyet, nem? Hogy összehasonlítottátok az író portréját a hátsó borítóról a történettel. :)

Jodi Picoult: A tizedik kör

Ha jól látom, ez a könyv már több, mint tízéves, viszont témájában talán aktuálisabb nem is lehetne. Jodi ezúttal is belenyúlt a tűzbe, azaz olyan témáról írt, amely senkit nem hagy, nem hagyhat hidegen. Mikortól zaklatás a zaklatás? Mikortól erőszak az erőszak? 

Ha a nő miniszoknyát vesz fel, vagy úgy öltözik, mint egy prostituált, akkor magára vessen, ha megerőszakolják? A prostituáltat nem lehet megerőszakolni, mert neki amúgy is a szex a munkája? Téves elképzelések és hímsoviniszta hozzáállás? Ne áldozatnak, hanem bűnbaknak érezze magát az a nő gyerek, akit megerőszakoltak?

Holly Goldberg Sloan: 7esével

Ez a történet egy igazi meglepetés volt, teljesen véletlen módon kölcsönöztem ki a könyvtárból. Nem szerepelt a listámon, amivel mindig fel vagyok fegyverkezve, ha könyvtárba indulok. Csak úgy megláttam a polcon, és mivel a fülszöveg meggyőzött, jött is velem haza.

Amikor pedig bejelöltem a molyon, mint aktuális olvasmányomat, kiderült, hogy már rajta van a várólistámon. Így utólag már felmerül bennem, hogy-hogy nem hallottam én többet eddig erről a könyvről??!!