Mert egy kis borzongás sosem árt...
Megint egy lány, megint egy gyilkosság és megint egy nyomozás... :) Attól függetlenűl, hogy mostanában fénykorukat élik a "lányos" című thrillerek, ez a könyv tényleg jó volt! A nyomozós thriller műfajon belül semmi korszakalkotó, igazából semmi különleges, de mégis is jó.
Nekem a gyengéim a badass női nyomozók (úgy döntöttem, ha a tizenkét éves öcsém használhatja a badass jelzőt élószóban, akkor én is használhatom a blogbejegyzésemben), akik mindenkinek szétrúgják a seggét, és Erika Foster esetében még a rendőri bürokráciával is megküzdenek. Egyszerűen imádnivalóak.
A könyv története igazából semmi extra, de kerek egész, jó karakterekkel és egy-két meglepő fordulattal.
Kíváncsian várom a sorozat következő részét! :)
8/10
Korábban olvastam már egy könyvet az írónőtől, az a Csendélet című krimi volt. És bár a történetre már csak nagy vonalakban emlékszem, kellemes emlékek maradtak meg bennem a könyvvel kapcsolatban. Különösképp jó szívvel gondoltam vissza az egyedi hangulatára, ami a történet színhelyének, egy imádnivaló kis kanadai városkának volt köszönhető. Aztán egy kicsit megijedve láttam, hogy a Holtan, hidegen csak 63%-on áll a molyon. Azért így a könyv után most már kijelenthetem, hogy ennél azért sokkal jobb volt, de sajnos látom a hibáit is. :)
Ez a könyv egy kicsit most kakukktojás itt a Thriller csütörtökös bejegyzésben, ugyanis műfaját tekintve ez egyértelműen krimi, és itt is inkább már a cozy vonalhoz közelít. És ha cozy krimiként tekintek a könyvre, akkor úgy százszázalékos. Egy hófedte cuki városka, ahol mindenki ismer mindenkit, az emberek franciául és angolul üdvözlik egymást, sok forró teát isznak, és sütőből is jó illatok szállnak mindig. A hangulatát tekintve tényleg egy szuper könyv volt ez! :)
A történetnek viszont voltak gyenge pontjai, a nyomozók közül túl sokan akartak főszereplők lenni, aminek az lett az eredménye, hogy egyet sem sikerült igazán jól megismernünk, jó hogy egy sorozatról beszélünk, de ez így akkor is túl sok volt.
A nyomozás maga nagyon körmönfont volt, talán egy kicsit túl is lettek már bonyolítva az események, mindenesetre egy ilyen furfangos gyilkosságot még Agatha Christie is megirigyelne.
Furfangosság ide, furfangosság oda, a gyilkos személye már a könyv közepén nyilvánvaló vált számomra (lehet túl sok Criminal Mindsot néztem mostanában...). Én az a fajta krimiolvasó vagyok, aki nem szeret találgatni, csak falom a lapokat, és várom, hogy a végén jó nagyot koppanjon az állam, nem szeretek felkiáltani a végén, hogy na látjátok, én megmondtam... Szeretem, ha egy könyv okosabb nálam. :)
7/10
Ruth Ware előző könyvéért tavaly nyáron odáig voltam meg vissza. De így visszetekintve is még mindig egy jó könyvnek tartom a hibái ellenére is.
A nő a tízes kabinból sajnos nem tetszett annyira, mint a Sötét erdő közepén. Nem volt rossz, de semmi extra.
Volt nekünk egy luxushajónk, tele gazdag, szép, és néha ellenszenves emberrel, és volt még egy elég idegesítő főhősnőnk is, aki igazából nem sok mindent tett hozzá a történethez.
Az események alakulása egy nagyon Agatha Christies fordulatot vett, ami nem volt rossz, de túl egyedi sem.
Egyszer el lehetett olvasni, és azért kíváncsi leszek az írónő következő könyvére is.
7/10Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése