Volt a blog kihívásának januári állomása, amikor is egy novelláskötetet kellett elolvasni, én meg annyira belegabalyodtam a novelláskötetekbe, hogy egy jó párat el is olvastam belőlük, és még van egy pár, ami itt vár a polcon rám.
Tudtam én ezt eddig is, de most újfent megállapítottam, hogy nagyon kedvelem a novellákat.
A novelláknál nincs szükség felesleges oldalakra, s az írónak sokkal kevesebb ideje marad arra, hogy elkápráztasson minket, így tehát akár egy oldal is elég ahhoz, hogy leessen az állunk, papírzsepi után kelljen kapnunk, vagy akár, hogy jól megijedjünk.
A most elolvasott novellásköteteim nagyon sokszínűek és különlegesek voltak, úgyhogy nézzük is őket:
Capote-tól már sok novelláskötetet olvastam, az egyik legeslegkedvencebb novellámat is ő írta, itt írtam róla. Ebben a kötetben az ijfúkori novellái voltak összegyűjtve. Én egy olyan olvasó vagyok, aki a következő mércével értékeli a könyveket: a stílus nálam sosem előrébbvaló a történetnél, egyszóval lehet egy könyv akármilyen, csodálatos, sziporkázó stílusban megírva, ha a történetet valamilyen okból nem kerül közel hozzám, akkor nálam az a könyv nem tíz pontos. Persze azért egy gyatra stílusban megírt, jó történettel rendelkező könyv sem lesz az. Azt szeretem, ha a jó stílushoz, hasonlóan jó történet párosul.
DE, itt van Truman Capote, az egyetlen szerző, akivel ebben a történet>stílus egyenletben hajlandó vagyok kivételt tenni. Annyira imádom a stílusát ahogy ír, hogy nem érdekel, ha egy novellának csonka a befejezése, vagy igazából nem nagyon értem, hogy ezzel most mit akart a költő mondani.
Szerettem nagyon ezt a rövidke novelláskötetet is.
9/10
Novellák főszerepben nőkkel, mindenféle élethelyzetben. Imádtam Alice Munro stílusát. Kifinomult, és kellemes. A könyvet viszont nem olvastam teljesen végig, ugyanis szinte az összes történet végén nekem kellett kitalálnom, hogy mi a befejezés, és hová vezet, és hogy mi lesz a főszereplőkkel. Ebben egy kicsit elfáradtam, de Alice Munro ettől függetlenül nagyon szépen ír.
7/10
Agatha Christie: A szárnyak szava
"Új oldaláról ismerhetjük meg a krimi királynőjét ebben a kötetben - ugyanis Agatha Christie természetfölötti novelláiból állítottunk össze egy csokrot." - így szól a fülszövege.
De én ugye meg tudom, hogy az újonnan megjelent AC novelláskötetekkel mindig az a helyzet, hogy a bennük megjelenő novellák nem újak, hisz olvashattuk őket már régebben megjelent kötetekben. Ebben az esetben azonban csak nem így lett! :) Elég sok novellát most olvastam először, amivel meg már korábban is találkoztam, az olyan jó volt, hogy nem sajnálom, hogy mégegyszer elolvashattam. :)
AC és borzongás rajongóknak kötelező olvasmány! Ha pedig sok pénzem lenne, akkor egy csomót meg is filmesítenék közülük. :D
9/10
Azt az egy könyvet, amit Angela Cartertől olvastam imádtam. Ez a novelláskötete is nagyon különleges volt, tele nyomasztó és meghökkentő történetekkel. A mese átdolgozások meg egyszerűen fantasztikusak voltak, ha a Disney ilyen Angela Carter stílusban dolgozta volna fel A szépség és a szörnyeteget, sokkal jobban tetszett volna. :)
8/10
Rövid történetek, őrült és zaklatott hangulattal. Szembetalálod magad egy teljesen hétköznapi helyzettel, aztán azt veszed észre, hogy egyre zaklatottabbá és rejtélyesebbé vállik az egész helyzet, és hirtelen úgy érzed magad, mintha valakinek egy rossz álmába kerültél volna. A történetek befejezésekor Shirley Jackson mindig magunkra hagy minket és a szereplőit is, hogy bogozzuk csak ki egyedül a dolgokat.
9/10Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése