Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

A fény, amit elvesztettünk egy olyan szerelem története, mely az örökkévalóságig tart. Egy feledhetetlen, kitörölhetetlen szerelemé, mely akár ragyoghat is egy életen át, de megbújhat, elrejtőzhet, más utakon járhat, de újra és újra fellobbanhat, nem hagyva, hogy elfelejtsék.

Egy keserédes történetre számíthattok, ha a kezetekbe veszitek ezt a könyvet. Egy olyan történetre, mely talán bármelyikünk életére hasonlít, ugyanis döntések és lépések következményeként alakul ki az az élet, amelyet végül leélünk, és nem valószínű, hogy van értelme gondolkodni azon, hogy mi lett volna, ha akkor....

Így van ez a regény főszereplőjével Lucyvel is, aki éppen a szeptemberi 11-i terrortámadás napján ismeri meg élete szerelmét, Gabe-et New Yorkban, ahol mindketten a Columbia Egyetem végzősei. Az elkövetkező hónapokban boldogan és szerelmesen élnek, mígnem olyan döntéseket kell hozniuk és olyan lépéseket kell megtenniük, amelyek fordulópontokat hozhatnak, és hoznak is az életükbe.

Megtudjuk, hogy mennyire erős a szerelmük, mit bír ki és mit nem, és van-e olyan szerelem, ami megér-e minden áldozatot, elgondolkodhatunk azon, hogy ha a fordulópontokban más döntéseket hozunk és más lépéseket teszünk, akkor bekövetkezik-e a várva várt boldogság, vagy nagyobb boldogság az, amit éppen élünk, csak a vágyott élet és érzelmek miatt nem vesszük észre, nem értékeljük a valóságot.

Nem mindig értettem meg Lucy érzéseit, máskor viszont nagyon is. Éppen olyan ellentmondásosak voltak az érzéseim, mint neki, egyszer nagyon mellette álltam, néha elítéltem a gondolatait, a vágyait. Nem mindig döntünk racionálisan és még az is előfordul, hogy a saját döntéseinket sem értjük meg. Mert van, amikor a szívünkre hallgatunk. 

A regény érdekes formai eleme volt, hogy a főszereplő Lucy nem nekünk mondta el a történetét, hanem neki, azaz Gabe-nek, mintha valakivel beszélgetett volna, de sosem kap választ. Ahogy haladunk a történetben, természetesen próbáljuk kitalálni, hogy miért is e forma, a végén minden világos lesz és a helyére kerül.

Eddig úgy tűnik, mintha ez a szerelem lenne az egész történet középpontja, és valóban nagyon fontos elemként említhetjük, de mégis másról is szól ez a könyv. Több, mint egy szerelem, több, mint vágyódás és döntések, egy élet zűrzavara a maga szépségeivel és érzelmeivel, döntéseivel és azoknak a következményeivel együtt.

De le kell írnom azt is, hogy tőlem távol maradt ez a szerelem. Nem voltak bennem mindent elsöprő érzések. Kellett volna, hogy legyenek? Magam sem tudom... A körülmények nem engedték, hogy legyenek, de Lucyban végig ott volt, mégis. Gabe is távoli maradt. 

Olvasmányos, szomorú történet, annak ellenére, hogy némi távolság maradt a könyv és közöttem a végén, elgondolkodtatónak tartom,  az élet lehetőségeinek és saját választásaink következményeinek, egyfajta variációjának, mely mindannyiunknak ismerős lehet.

8/10

Bea

A könyvet megrendelhetitek a 21. Század Kiadó oldalán.

Kedvenc idézetek:

"A szerelem ezt teszi. 

Végtelennek és legyőzhetetlennek érezzük tőle magunkat, 

mintha kitárulna előttünk az egész világ, 

bármit elérhetnénk, és minden nap csodákkal lenne tele."

"Az élet néha csigalassúsággal kúszik előre, 

amíg nem történik valami, amitől megtorpanunk, alaposan körülnézünk, 

és rájövünk, hogy rengeteg idő telt el azóta, 

amióta utoljára rendesen odafigyeltünk."

"Sokféle titok létezik. 

Az édes titkok, amelyeket sokáig majszolunk, mint a cukorkát, 

a kézigránátok, amelyek romba dönthetik az életünket, 

az izgalmasak, amelyek annál remekebbek, minél több emberrel osztjuk meg őket."