Egy ilyen sorozat ötlete már nagyon régóta tervben volt a fejemben. Néha elkap a vágy, hogy minél több könyvet olvassak el erről a bizonyos listáról, néha meg legszívesebben csak "ponyvákat" olvasnék egy egész életen át... Amúgy se nagyon szeretem ezt a ponyva megnevezést, meg a szórakoztató irodalom címkét sem, hisz egy könyv, ami valami miatt nagyon megtetszik nekünk, az szórakoztató nem? Akkor is, ha az 1001-es listáról van. :) De azt is tudom, hogy ezen a listán is szép számmal képviselteti magát a szórakoztató irodalom. Így, mivel igazából nagyon sok kedvenc könyvem szerepel ezen a listán, úgy gondoltam, hogy készítek egy ilyen sorozatot a blogra is.
A molyon ezen a listán jelölgetem a már elolvasott könyveket, jelentem már 6%-ot teljesítettem! :)
Ennek a regénynek nagyon nagy reményekkel vágtam neki, a fülszöveg ugyanis egy multikulturális családregénnyel kecsegtetett, amit sajnos csak részben kaptam meg.
Kezdetben nagyon sokat nevettem a könyvön, azt mondtam, na ha ez végig ilyen lesz, akkor jó lesz. Nahát a végére még ilyenebb lett, de már olyan szinten, ami idegesített, és már nevetni sem tudtam, csak próbáltam magam átküzdeni a semmitmondó oldalakon.
A történetét és a témáját tekintve a könyv aktuálisabb nem is lehetne, és jó oldalról is közelített meg bizonyos dolgokat, de engem akkor sem sikerült magával ragadnia, s ezt én magam sajnálom a legjobban.
Egyébként bizonyos részeket kivágva, egy kis ezt meg azt hozzáadva, egy olyan könyv is lehetett volna, ami akár kedvencemmé válik. De Zadie Smith könyveivel azért fogunk még találkozni.
7/10
Mikor ilyen komoly irodalmi művekről kell írnom, akkor egy kicsit mindig kevésnek érzem magam hozzá, vajon tudok-e én elég komolyan írni róla.
De ezeket a félelmeimet most a Hidegvérrel kapcsolatban félre is teszem, hisz Capote sem csak azért írta meg ezt a könyvét, hogy az emberek csak komoly értekezéseket, kritikákat írhassanak róla.
A könyvet a blog olvasós kihívásának februári fordulójára választottam, David Bowie százas könyves listájáról, és két legyet ütöttem vele egy csapásra, mert ugye az 1001-es listán is szerepel.
Sok thrillert és pszichothrillert olvasok, és szerintem ez a könyv egy amolyan őspszichothrillernek is tekinthető, erőteljes pszicho vonallal.
Az utóbbi időben, nagyrészben John Douglas könyvének köszönhetően (amiben szintén felbukkant a Hidegvérrel) nagyon rákattantam a sorozatgyilkosság témájára, a profilozásra, és az egész dolog pszichológiájára.
Capote könyvét valós történések és valós személyek ihlették, a stílus, mint mindig most is kiváló volt, és szerintem a történet is nagyon összetett és jól megírt. Kegyetlen, brutális és valamilyen szinten mégis tárgyilagos.
Ez volt az első regényem az írótól, de biztos hogy nem az utolsó (eddig csak novellákat olvastam tőle).
9/10
Böngészgettem a listát, hogy milyen könyveket olvastam el már róla, és mivel erről a könyvről még nem volt szó a blogon, ezért éppen itt van az ideje. :) Ugyanis a Robinson Crusoe a mindenkori kedvenc kötelező olvasmányom! Imádtam, úgyhogy nagyon jó lenne újraolvasni! :)
Remélem, hogy minél nagyobb rendszerességgel fogok majd ezzel a sorozattal is jelentkezni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése