Kicsit megkésve hoztam a februári kihíváshoz beérkezett olvasásaitokat, értékeléseiteket. Februárban nem érkezett sok értékelés, és őszintén bevallom, kicsit elcsúsztunk mi is az ajánló bejegyzésekkel, de hamarosan érkezik a májusi ajánlatunk. Májusban sci-fi témájú könyvek szerepelnek a kihívásban, várunk benneteket!
A februári kihíváshoz hírességek olvasmánylistájáról olvastunk könyveket. Én Neil Patrick Harris – azaz Az így jártam anyátokkal Barney Stinsonjának - ajánlására olvastam el a Ne bántsátok a feketerigót! című regényt Harper Lee-től.
A regény mára már klasszikussá vált. Témája a faji megkülönböztetés, a női és férfi szerepek megjelenése az 1930-as évek Dél-Amerikájában. Az igazságtalanság és az ártatlanok halála élénken megjelenik a könyvben. Témája ellenére már-már humoros hangvételben íródott, így ez senki kedvét ne vegye el attól, hogy elolvassa.
A regény egyik főszereplője egy ügyvéd, akit megbíznak egy néger férfi védelmével. Annak ellenére elvállalja, hogy sokan nem értenek egyet ezzel. Az ügyvéd karakterétől távol áll mindenféle előítélet, nem hiszi, hogy az ügyfele lenne a bűnös. Azonban azzal, hogy kiáll mellette, saját magát és a családját is veszélybe sodorja.
Nem szeretném előre elárulni a regény főbb eseményeit, így nem is mondok többet. Nekem személy szerint nagyon tetszett, bár a végén kissé hiányérzetem maradt. Ennek ellenére könnyű olvasmány volt és mindenkinek szívesen ajánlom. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy kötelező olvasmány lenne mindenki számára. Bár a világ azóta sokat változott, azonban az előítéletek ugyanúgy jelen vannak a mindennapjainkban.
Mónika
Kicsit elcsúsztam a februári olvasnivalóval, mert abban a hónapban főleg a kresz könyvet kellett lapozgatnom... hát nem mondanám, hogy ugyanolyan izgalmakat kínál, mint az eddig olvasott könyveim. :D
Az én februári választottam Emily Bronte: Üvöltő szelek című könyve volt. :)
Ernest Hemingway olvasmánylistáján olvastam róla egyszer, most pedig leemeltem anyukám könyvespolcáról és én magam is elolvastam. És nem bántam meg. :D
Ez egy igazán remek könyv, lebilincselő történettel. Eleve a kor is magával ragadott, amelyben játszódik.
Ami legjobban tetszett benne, az az, hogy nem egy szokványos szerelmi történet. Nincsenek felesleges, vontatott, nyáltól csöpögő részek, mégis tele van érzelemmel. Nem csak a szerelem szépségeit mutatja be, hanem annak igazán fájdalmas részét is. Talán éppen ezért ilyen ütős és egyedi. Nagyon szerettem olvasni és már a könyv közepén elkezdtem rettegni, hogy vajon mi lesz ennek a vége... és a befejezést olvasva nem hiába. :D
Nem akarok konkrét dolgokat írni, mert nem biztos, hogy mindenki olvasta már közületek. Ha rám hallgattok, írjátok fel ti is az olvasmánylistátokra! :)
Először olvastam ezt a könyvet, de biztosan nem utoljára. :)
Niki
Amikor a 44. oldalon jártam az járt a fejemben, hogy ez a könyv tele van politikával, vallással és történelemmel. Nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni a régebbi keleti felfogással kapcsolatban, de vannak olyan részletek amikhez én magam kevés vagyok, oda kell figyelni hogy lépést tartsak a könyvvel.
Nem lehetett egy egyszerü feladat ezt a rengeteg információt az olvasóknak úgy leírni, átadni hogy érthető legyen. Nem erre számítottam történetileg.
Az elején nagy lendülettel kezdtem el olvasni főleg hogy Reese Witherspoon is olvasta, kíváncsi voltam rá. Viszont a végén alig vártam hogy vége legyen. Őszintén szólva pár oldalt le is csaltam.
Egyébként véleményem erről a nem sokkal fiatalabb lányról mint én, fantasztikus dologra koncentrált rá. Sajnálom hogy én nem szerettem tanulni. Nekem nem lett volna ekkora kitartásom egy ilyen világban. Szeretem elkerülni a konfliktusokat, főleg ha tudom hogy éjjel-nappal fegyveresek vesznek körül.
Borzasztó ami ott zajlik, de ezt nem csak arra a környékre lehet mondani. Nagyon örülök hogy ide születtem. Lehetne jobb életem is, amiről mindenki álmodik, de hálát adok hogy ennél nem rosszabb mint ami van. Becsülöm Malala kitartását. Azon csodákozom hogy én nem hallottam erről a történetről.
Regina
Nagyszerű regényt választottam februári olvasmányomnak, méltán Pulitzer díjas!
Számomra fontos, hogy sikerül-e egy könyvborítónak megragadnia a könyv hangulatát, azáltal (is) kezd el érdekelni. Ennek a regénynek csodaszépre sikeredett a borítója, rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom és nem is csalódtam.
Két szálon indul a regény: Werner- és Marie-Laure szálán. Werner egy különleges kis árva gyerek, akit tehetsége emel ki a rá váró bányász sorsból (mégsem biztos, hogy szegénykém jól jár!); Marie pedig egy világtalan lány, akit apja, majd csodabogár nagybátyja nevel és menekülniük kell Párizsból Saint-Malo szigetére. Fűszerezi a regényt a kis makett a városról, amit a lány lakatos apja készít, hogy megkönnyítse lánya életét és izgalmassá teszi a híres gyémánt, melyre egy náci tiszt vadászik.
A két fiatal útjai természetesen keresztezik egymást és a kapocs a rádiózás. De milyen a sors: útjaik csak egy napra keresztezik egymást, de az számukra felejthetetlen.
Engem igazából az gondolkodtatott el a legjobban, hogy nem csak Németország „megnevezett” ellenségei, de maguk a német emberek nagy többsége is áldozata volt a nemzetiszocialista eszmének, sokan csak belesodródtak a hatalmasok „játékába” – talán mert gyengék voltak, vagy más miatt ...?! És vajon elítélhető-e ezért bárki is az adott körülmények között? Nehéz volt jónak lenni egy németnek a világháborúban – valahogy így fogalmaz az író. És mitől tudta valaki megőrizni a gerincét és vajon mi az, amitől nem?
Tetszett a jól tagolt regény, könnyen volt olvasható. Sajnos mindig az jut eszembe az ilyen szépséges világháborús történeteknél, hogy mennyivel szegényebb lenne az irodalom, ha nem lettek volna háborúk.
Ajánlom mindenkinek elolvasni!
Jucus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése