Miközben ezt az értékelést írom, zenét hallgatok. Bármilyen értékelés írása közben zenét hallgatok. Ha mosogatok, zenét hallgatok. Mostanában olvasás közben is zenét hallgatok.
Ha pedig nem az általam választott zenéket hallgatom, akkor Bence gitározását hallom. Hozzátartozik a napomhoz, hogy mindennap jobbnál jobb zenéket hallgatok. Mindenkivel tudok beszélgetni, mert mindenkit és mindent hallok.
Teljesen természetesnek vesszük, hogy hallunk, de néha szembejön velünk egy ilyen könyv, és elgondolkodunk, hogy mi hogyan élnénk meg, ha elveszítenénk a hallás képességét.
A történet főszereplője a tizenöt éves Stella, aki kitűnően énekel, minden vágya, hogy egyszer a Brodwayn léphessen fel. Sikerrel szerepel az iskolai színdarab szereplőválogatásán, ahol megkapja a főszerepet, ami igen szokatlan eset, mivel azt rendszerint utolsó évesek kapják meg.
Hayden egy különös fiú, akinek nincsenek barátai, mert furcsán beszél, teljesen zárkózott lesz a gyerekkorában átélt traumák és beszédhibája miatt.
Természetesen ők ketten találkoznak, nem hétköznapi módon kerülnek közelebbi kapcsolatba egymással, majd bekövetkezik egy tragédia. Stella, aki mindennél jobban szeret énekelni, egy balesetben hirtelen elveszíti a hallását.
Van remény arra, hogy nem véglegesen, de addig több hetet kell csendben, a világ hangjai nélkül töltenie. Stella éppen kétségbeesne, de Hayden segítségével és közreműködésével rájön, hogy az élet nem csupán hangokból áll. Az örökösen hallott csend arra is jó, hogy az ember megtanuljon magára és befelé figyelni. Hogy rájöjjön az élet fontos dolgaira, hogy megtanulja értékelni az élet mindenféle szépségét.
Mert fontos, nagyon fontos, amit hallunk, de ne feledjük el, hogy közben látunk is, érzünk is, eszünk-iszunk, sírunk és nevetünk, elámulunk, csodálkozunk, aggódunk, féltünk és szeretünk. És egyikhez sem kell hallani.
Nagyon különleges kapcsolatba kerül ez a két fiatal, egy szép szerelem bontakozik ki a szemünk előtt, aminek még a rossz gyermekkori emlékek, a világ némasága és bizonytalansága sem tud gátat vetni. Nagyon szép, ahogyan Stella megtanulja az élet új lehetőségeit, Hayden pedig elengedi lelki sérüléseit és elhiszi, hogy elfogadhatja a szerelmet, a nyugodtságot, a boldogságot.
Nagyon szép történet, amely arra biztat, hogy mindig keressük az új lehetőségeket, az új utakat, ne adjuk meg magunkat, fedezzük fel az élet és a mindennapok szépségeit minden körülmények között.
Szerettem ezt a két érett, különleges fiatalt, az óvatosságukat, a tiszteletüket, a szerelmüket egymás iránt. Egy tartalmas, érzelmes, elgondolkodtató, keserédes történetet olvashattam, melyben a főszereplőkön kívül fantasztikus karaktereket ismerhettem meg, Hayden nagyapja és Stella családja egyaránt belopták magukat a szívembe.
Bea
Kedvenc idézetek:
"Egy könnycsepp elég. Talán ha egyenként engedem ki őket,
akkor nem fulladok beléjük."
"Mindannyian félünk. Van aki jobban, van aki kevésbé.
Bátorság kell ahhoz, hogy beismerjük."
"Olyan sokféle tehetséged van.
Ne akarj úgy tenni, mintha valaki más lennél!
Légy önmagad. Bízz magadban."
"Van kedved sétálni egyet az esőben?"
"A költészet nem fél az érzelmektől. Nem tart a kihívástól,
hanem bátran kérdez, sőt, néha beismer."
"Mert a legszorosabb, legmélyebb kapcsolat pillanataiban minden más semmivé foszlik.
Csak a szívünk dobogása jut el a tudatunkig.
A másik kezének érintése.
A hihetetlen élmény, hogy mindketten ugyanazt érezzük.
És arra a rövidke időre tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, van valaki mellettünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése