2018. március 29., csütörtök

Thriller csütörtök: A jó, az elmegy és a nem annyira jó


Újabb thriller csütörtök, újabb darabokra szedett thrillerekkel... na jó, annyira nincsenek is darabokra szedve.



Belinda Bauer: A 19-es holttest
Manapság nagyon divatosak lettek a thrillerek, mármint a kiadók szempontjából, mert mi olvasók eddig is imádtuk őket. 
Egyszóval manapság a "női pszicho-thriller" címkével a borítón, sokkal jobban el lehet adni egy könyvet, mint mondjuk az "év romantikus regénye" jelzéssel. 

Ennél a könyvnél megint elgondolkoztam azon a gondolaton, ami egyébként sokszor eszembe jutott már: mikor vált ennyire különálló műfajjá egymástól a krimi és a thriller? Mitől thriller egy könyv, és mitől csak krimi? A másik nagy kérdés mitől lesz egy thriller pszicho? :)

Ha Belinda Bauer könyvét nekem kéne műfajilag besorolnom, én azt mondanám rá, hogy ez csak egy "simán krimi", a simán jelző azonban csak szigorúan bűnügyi szempontból állja meg a helyét, mert ez a könyv sokkal több volt egy jó kriminél. :) 

Ez a könyv annyira, de annyira jó volt! 

Egy fiú szívhez szóló története, egy kis krimivel megspékelve. A könyvünk főszereplője Patrick, Asperger szindrómás, s ez a dolog fogja majd a legmeghatóbb, sőt olykor elég mókás jelenetek alapját adni. Patrick nem válaszol feleslegesen feltett kérdésekre, és abc sorrendben készíti össze a szendvicsének a hozzávalóit. 

Az egyetem nagy változást hoz az életébe, aztán amikor egy bűnügy kellős közepén találja magát, a dolgok még jobban a fejük tetejére állnak.
Én imádtam, nevettem, sírtam, izgultam! Jól megírt történet egy fantasztikus főhőssel! Köszi Anya, hogy ajánlottad! :)
10/10

Jane Corry: A férjem felesége


Itt megint visszatér az előzőleg feltett kérdés, mitől lesz egy thriller pszicho? Jó-jó leszek konkrét, mitől lett ez a könyv thriller?

Egy olyan könyvről, ami egy hozzád közel álló személynek (az én esetemben Anyának) tetszett, nehéz írni, főleg akkor, ha neked nem tetszett. Anya véleményéért KATT IDE

De megpróbálom egy kicsit objektívebben nézni a dolgokat. Ha nem úgy veszem a kezembe a könyvet, hogy egy, a molyon elég jó százalékon álló thrillert fogok olvasni, hanem mondjuk úgy, hogy elolvasom most ezt a jogi elemekkel tűzdelt, családi/bosszú drámát, akkor máris másként tekintenék a könyvre. 

Mert ha egy jogi elemekkel tűzdelt családi drámának nézem, akkor azért nem volt olyan rossz könyv ez. De ha thrillernek nézem, akkor annak viszont nem volt valami jó...
7/10



Donato Carrisi: Démoni suttogás



Avagy a '32. legjobb krimi a molyok szerint'. Hááát...

Szeretem a húslevest, szeretem a kukoricasalátát, szeretem a húsos palacsintát, szeretem a fanta-szeletet, és még nagyon sok dolgot szeretek, de ha mindezeket összekeverem, az nagyon nem lesz finom...

Kifejtve a metaforát: szeretem a sorozatgyilkosos thrillereket, szeretem a misztikus elemekkel tűzdelt thrillereket, szeretem a meglepő fordulatokat, de mindez, és még sokkal több minden, így egyben nagyon sok volt. 

Olyan volt, mintha Mr. Carrisi minimum tíz könyvre elegendő ötletét belesűrítette volna egy könyvbe..., ami így viszont egy nagy katyvasz lett.

Ettől függelenül azért kíváncsi leszek az áprilisban megjelenő új könyvére is, mert az ötletei tényleg eredetiek voltak és jók, csak egy kicsit túltolta őket. De ha a következő könyvében a kevesebb több elvet fogja követni, akkor akár még jó barátok is lehetünk! :)
6/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése