Egyszer régen a kezembe akadt a könyvtárban Sarah Winman Amikor isten nyúl volt című könyve. Furcsa címe ellenére, vagy éppen ezért, hazahoztam és nem is gondoltam, milyen meglepetés vár rám, amikor olvasni kezdtem.
Egy fantasztikusan különleges könyvet találtam, amely kicsit őrült, szeretettel teli, humoros és meglepő. Bár azt tapasztaltam, hogy elég megosztó könyv volt, vagy nagyon szerették, akik olvasták, vagy semmi különöset nem éreztek.
Nálam viszont nem volt kérdés ezek után, hogy kíváncsi vagyok az írónő Bádogemberére is.
Most pedig úgy érzem, hogy nem kicsit vagyok nehéz helyzetben, hogy miként tudom elmondani a véleményemet a könyvről. Mielőtt megijednétek, tetszett a könyv és a történet, volt benne egy-két karakter, akiket imádtam, még ha nem is a főszereplők voltak azok.
Érdekes felépítésű regény, a középpontban három ember áll. Először Ellist ismerjük meg, aki emlékeibe temetkezve próbálja túlélni a napokat, olvashatunk családjáról, apjáról és édesanyjáról, Doráról, akinek az életében nagy jelentőséggel bír egy tombolán nyert híres festménymásolat.
Apja és Ellis kapcsolatáról, amely szintén meghatározó volt a kisfiú Ellis, majd a felnőtt Ellis életében. Majd betoppan a történetbe Michael. A két kamaszfiú között egy életre szóló szoros kapcsolat, barátság alakul ki, amit Annie, Ellis későbbi felesége sem tud gyengíteni. Sőt, különös kapcsolatba kerülnek ők hárman.
A három ember rendkívüli kapcsolata volt a könyv első részének a mondanivalója, megismerhettük Dorát, Ellis anyját és Mabelt, Michael nagyanyját. Ez a két nő került a legközelebb a szívemhez, a többiek úgy éreztem, hogy távol maradtak, talán ez is volt a cél, hiszen egymás életében is egyszerre volt jelen a távolságtartás és a szeretet, amelyet viszont távolság sem pusztít el.
A könyv másik fele Michael története, melyben megismerhetjük a felnőtt férfit, kicsit jobban beleláthatunk ennek a három ember megindítóan szép kapcsolatának részleteibe, Michael kapcsolataiba, életének azon részébe, amit nélkülük töltött.
Szép, fájdalmas történet barátságról, szeretetről, szerelemről, családról, álmokról, vágyakról. Annyi pont van, ahol egy másfajta döntés folytán az ember élete máshogy alakulhatna, ebben a történetben is éreztem ezt. Az emberi vágyódást valami más iránt, a megvalósítatlan, beteljesületlen vágyak iránt.
Örülök, hogy elolvastam, mert a szerző írói stílusa gyönyörűen érvényesül ebben a történetben, de nekem az Amikor isten nyúl volt marad a kedvencem Sarah Winmantól.
8/10
Bea
A könyvet megrendelhetitek IDE KATTINTVA.
Kedvenc idézetek:
"A templomkert Annie egyik kedvenc helye volt, szívesen járt oda olvasni. Nem esett útba,
de nyári napokon felpattant a biciklijáre, és rászánta az erőfeszítést.
A levegőben virágpor terjengett, a háta mögött az orgonán gyakorolt valaki,
a szomszédos mezőn néha felrikoltott egy fácán.
Ezért döntöttek annak idején úgy, hogy ott lesz az esküvőjük."
"A reményteli jó szó."
"Az élet néha elromlik, igaz?"
"Attól, hogy nem emlékszel rá, a múlt még létezik.
Azok a drága pillanatok még mindig ott vannak valahol."
"Eltöprengek, milyen lehet egy megszakadó szív hangja.
És arra gondolok, talán halk, észrevehetetlenül halk, egyáltalán nem drámai.
Mint amikor egy kimerült fecske a földre zuhan."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése