Három jó könyv?

Az utóbbi időben nagyon eltűntem a blogról, úgyhogy ideje visszatérnem, mert olvasni olvastam ám, csak írni nem írtam. Nem is tudom miért, úgyhogy nézzük is azt a három könyvet! :)

John Irving: A negyedik kéz
Oh, hogy a jó isten áldjon meg téged Mr. Irving! Magyarul nagyon kevés könyved jelent meg sajnos, szám szerint öt.
Elsőnek az Árvák hercege könyvedet olvastam  tőled, és imádtam minden egyes sorát, a belőle készült film egyáltalán nem tetszett, de a könyv egyből kedvencem lett.
Aztán elolvastam a Fohász Owen Meanyért című művedet, ami bár nem volt olyan jó, mint az Árvák hercege, de szintén egy különleges, jól megírt történet volt.
Aztán elolvastam a Garp szerint a világ című könyvedet, ami nagyon-nagyon eszement volt, de imádtam minden oldalát, annyit nevettem rajta, hogy csak na.
Itt már kezdtem egy kicsit félni, hogy mi lesz velem a különleges történeteid nélkül, ugyanis már csak két magyarul megjelent könyv volt hátra, amit még nem olvastam tőled. A cirkusz gyermeke szintén kedvenc lett, és itt már végleg elkönyveltelek magamban az abszurd és eszement történetek királyaként. De ekkor már csak egy könyved volt hátra, amihez nem is volt egyszerű hozzájutni, de végül csak sikerült. Igen, ez volt A negyedik kéz. És hát tudom milyen érzésem volt, mikor a könyved végére értem? Ilyen:

Ez meg mi volt? Hová lett az a John Irving ebből a történetből, akinek imádtam a könyveit? Annyira bánom, hogy ez a könyv volt az utolsó, amit olvastam tőled... mert ezt jobb lett volna inkább kihagynom.
És most pedig hozzátok szólnék kedves leendő John Irving olvasók, ha el szeretnétek olvasni valamit ettől  a remek írótól, akkor ne, ismétlem NE A negyedik kéz című könyvvel kezdjétek!
3/10

Alan Bradley: Elég már az árnyakból
Csak John Irving könyve miatt kerültem olyan állapotba, hogy neki címezzem az értékelésemet, Alan Bradleynél már nem folytatom ezt a formát. :)
Mit is mondhatnék Flaviának eme újabb kalandjáról? Először is azt mindenképpen leszögezném, hogy tetszett. De sajnos azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy ez a rész is pont ugyanolyan volt, mint az előző három. Pontosan ugyanolyan. Imádom Flaviát, imádom a történetek helyszínét, imádom a krimiket, szeretem a krimisorozatokat, és egy darabig még Alan Bradley sémáját is szerettem, de így a negyedik rész után sajnos már egy kicsit unalmas volt. Vagy most csak más hangulatban talált meg a könyv, nem tudom... mindenesetre nem adom fel, olvasom majd tovább a sorozatot! Legfeljebb még több időt hagyok majd két rész között! :)
Amin viszont mindig filózok a soroztatal kapcsolatban, hogy vajon hány éves kortól ajánlanám én ezt a könyvet az ifjúságnak? Mert oké, hogy engem nem zavar, hogy egy 11 éves kislány holttesteket vizsgál (olyan közelségből ahogy még Mr. Poirot sem sokszor tett), de vajon ez hogy tetszene egy 11 éves kislánynak?
7/10

Gail Carriger: Lélektelen
Egy valamit itt az elején meg kell jegyeznem, még akkor is, ha egy kicsit szőrszálhasogatónak tűnök miatta: Miért nem a magyar cím van nagyobb betűkkel rajta az angol helyett? Hisz egy magyar kiadásról beszélünk, nem? Ezt nagyon nem értem... De hagyjuk is... :)
Én magam sem gondoltam volna, hogy másik két komfortzónámon belüli könyv közül ez a könyv fog tetszeni a legjobban. Egy fantasy, ami tele van vámpírokkal és vérfarkasokkal, de mégis ez történt. :)
Imádom a talpraesett és vagány főhősnőket, a Lélektelen főhősnője pedig pont ilyen.
100%-os szórakozás viktoriánus, vámpíros, vérfarkasos módra! A magam példájából okulva, nem csak fantasy-rajongóknak. :)
Most már azt is értem, hogy miért várják mindig annyira a molyok a sorozat következő részeinek a megjelenését!
9/10

Zsófi