Nem azért, mert nem tetszettek, hanem azért, mert éppenhogy igen, de nem tudom, hogy a gyerekek mennyit értenek meg belőle, vagy egyáltalán fontos-e tudnom ezt. Azt is gondolom, hogy ők sokkal többet megértenek bizonyos dolgokból, mint mi felnőttek azt gondoljuk, és a megértésnél még talán az is fontosabb, hogy milyen érzéseket és kérdéseket váltanak ki belőlük ezek a könyvek.
/Mitől világít a Nap?/
Rókák és világűr! Csoda egy párosítás volt ez nekem, aki mindkettőtől odáig vagyok. Nagyon tetszett ez a könyv, és még új ismereteket is szereztem, mert hiába szeretem a világűrt, mint egy titokzatos, megfoghatatlan és szinte felfoghatatlan valamit, azért egyáltalán nem közelítem meg tudományos oldalról ezt a témát.
Ez a kedves és aranyos könyvecske pedig éppen ezt teszi. Kicsit tudományos, kicsit komoly, szóval egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő kötet, egy aparóka és kisrókája előadásában, melyben rókagyerek kérdez, paparóka válaszol.
Olyan kérdésekre, mint miből van a nap, mitől görbül a tér, mi tartja össze a világűrt, van-e a fénynek sebessége, mitől világítanak a csillagok, hogyan születnek a fekete lyukak és egyéb dolgokról, amelyek a galaxisban vannak és történnek.
A kisrókának szóló rész alatt felnőtt nyelven is le van írva a magyarázat, én örültem ennek, és igen hasznosnak tartom. :D
Ennél a könyvnél merült fel először bennem a kérdés, hogy vajon mennyire értik meg a gyerekek a világűr működését, értik-e egyáltalán a nap működését és egyéb más űrbéli jelenséget. Némi gondolkodás után arra jutottam, hogy ha nem is értenek mindent, mint tudjuk, a gyermeki fantázia határtalan és a hiányos részeket kitöltik a képzeletükben az általuk elgondolt jelenségekkel és tárgyakkal, amelyek fantasztikussága még a valóságot is meghaladhatja.
Sőt, másnap vagánykodhatnak egy-egy játék közben az oviban vagy a játszótéren olyan szavakkal, mint gázfelhő, a gravitáció vagy galaxis.
9/10
Ez volt a másik könyv, ami adott bőven gondolkodnivalót. És ez csak azt bizonyítja, hogy mi felnőttek mindent túlgondolunk és túlbonyolítunk. Ugyanis, amikor először elolvastam, csak pislogtam, és próbáltam megfejteni, hogy miről szól. Nagyon kevés szöveg van benne, az is meglehetősen furcsa volt elsőre, és az illusztrációk.... mintha kissé ijesztőek lettek volna. Oké, fussunk neki mégegyszer, mondtam magamnak.
Másodjára és sokadjára végignézve már imádom ezeket a vintage illusztrációkat, az aprólékos kidolgozásukat, a bumfordi vadakat, és Max nagyon csintalan, kópés kinézetét.
A történet Maxról szól, aki egész este rosszalkodik, egymás után követi el a huncutságokat még az anyukájának is visszabeszél, ezért vacsora nélkül a szobájába küldik.
Itt pedig a gyermeki fantáziának köszönhetően, Max szobája erdővé alakul, amely egyre nagyobb és nagyobb, majd tenger is lesz, Max hajóra száll és a vadak szigetére jut. Minden ijesztőségük ellenére nem fél tőlük, hanem megszelídíti őket, a vadak pedig elismerik, hogy ő a legvadabb mindőjük közül, és meg is teszik királyuknak.
Ezek után Max kedvére tombolhatott és rosszalkodhatott, a vadak dicsőítették minden lépését. De minden rosszaságba bele lehet unni és egyszer csak hiányozni kezd a saját szoba, a finom vacsora, az otthon melege.
A történet végtelenül egyszerű, és nagyon kíváncsi lennék, hogy a gyerekek hogyan értelmezik egy felolvasás után. Megijednek a vadaktól, vagy éppenhogy megértik, hogy a szörnyek csak a mesében léteznek és nem kell tőlük félni? Jobban szót fogadnak-e, kedvenc meséjük lesz-e annál fogva, hogy egyszerre félelmetes, ismerős és megnyugtató?
Mindenesetre a könyv nagyon különleges, és az még egy plusz érdekesség, hogy Barack Obama kedvenc gyermekkönyveinek egyike, amelyet Amerikában minden idők legnépszerűbb könyvének választottak.
Bosnyák Viktóra: És most hogy festek?
Ezen a könyvön viszont nem kellett gondolkodnom, első ránézésre, majd első olvasásra megfogott magának a színeivel, az aranyos állatkáival, és a színt váltani nem tudó kis kaméleon meséjével.
Nagyon aranyos és imádnivaló Kamill, a kis kaméleon története, aki nem tudott más színekben pompázni, mint a társai, mindig csak zöld volt. Ezért nem tudott bújócskázni a többiekkel, mert mindig őt találták meg először.
Licsi, a gyűrűsfarkú maki azonban így is szívesen játszott vele, és mindent megtett, hogy segítsen barátján. Mindenféle vicces és hasznos praktikát kipróbáltatott a kis kaméleonnal, hogy az rátaláljon a színváltás titkára.
Miután semmi nem sikerült, egyik nap egy könyvvel a kezében állított be Kamillhoz, ami ugyan a színváltásra nem tanította meg, de unalom ellen kiváló ellenszer. És az egyszínű kis kaméleon csak hallgatta órákon és napokon keresztül a meséket...
Hogy sikerült-e rátalálni a könyv végére a színváltás tudományára? Nem spoilerezhetek, sajnálom. :D
Nagyon aranyos, kedves, bájos történet, a könyvek szeretete, az olvasás csodája csak emeli a cukiságfaktort, és az illusztrációk és a könyv pasztell színvilága is nagyon sokat ad az élményhez.
Bea
A könyveket megrendelhetitek a Kolibri Kiadónál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése