Catan telepesei

Ezzel a társasjátékkal éledt újra családunk játékkedve, miután évek óta az Activity-n kívül nem játszottunk mással.  A fiúk szúrták ki az Aldiban, megnézegették, majd másnap elém álltak, hogy megvennék a saját pénzükből. Az elhatározást tett követte, bepattantunk az autóba, és elkezdődött az izgulás, hogy legyen még meg, ugyanis ez volt az egyetlen, vagy az utolsó, de szerencsénk volt, a játék ott várt bennünket.

A fiúk még aznap este kipróbálták. Azóta kezd szokássá válni, hogy minden új játékot ők tesztelnek le először, áttanulmányozzák a játék menetét, a szabályokat, hogy a családi közös játék már viszonylag gördülékenyen menjen, és ne akkor tanulmányozzuk a játékleírást.

Így nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy Zsófi türelmetlenségében a szék párnája alá rejti a játék egy-két elemét, majd jót szórakozik azon, amikor valaki kétségbeesik, hogy hová lett a település vagy az út egy-egy darabja. Most már ismerjük eme érthetetlen szenvedélyét, így egyre ritkábban tudja végrehajtani. De azért becsületére váljon, hogy mindig próbálkozik.

Tehát az első játék mindig a tapogatódzás és a megértés hangulatában telik, mert Apának meg arra nincs türelme, hogy végighallgassa a játékszabályokat, úgy van vele, hogy játék közben majd megérti. Zsófi közben saját szabályokat gyártana, csak mert valamivel nem ért egyet, de miután mindenkit elkap a játék heve, egy nagyszerű családi este kerekedik az asztal mellett.

Hogy konkrétan a Catan telepeseiről is meséljek: ez egy stratégiai társasjáték, ami a fiúktól sem és Zsófitól sem áll távol, mert egy időben a gépen játszottak hasonlókat, tehát adott volt a kíváncsiság, hogyan zajlik ez egy sima, táblás társasjátékon.

Többszöri játék után azt kell mondanom, hogy mivel a táblát - ami hatszög alakú elemekből, rétekből, erdőkből, kikötőkből, stb áll - mindig máshogy sikerül összerakni, és a számozás is mindig máshová kerül, nincs két ugyanolyan játék. Van olyan, amikor nagyhatalom vagy egy termék kitermeléséből, de van olyan, amikor csak ütöd a fejed, hogy miért oda építetted az utadat, a falvadat, a városodat, ahová. 

Mert a cél, minél több utat, települést, várost építeni, kereskedni, cserélni, ezek a megalkotott javak pontokat érnek, az nyer, akinek leghamarabb gyűlik ki a 10 pontja. Zsófi erre is megalkotott egy sajátos kifejezést: Bence nyert először! Titi nyert másodszor! és így tovább. :D Nálunk ötödször nyerő is van! :D

Most kicsit a fiúkat is hagyom érvényesülni, bizonyosan tudnak még érdekes dolgokat mesélni a játékról:

Bence: 

A Catan telepesei egy rendkívül szórakoztató stratégiai társasjáték. A táblát alkotó nyersanyaglapok átrendezhetőségének köszönhetően nincs két ugyanolyan játszma, ami egyszerűen megunhatatlanná teszi ezt a játékot. 

A lényege röviden összefoglalva, hogy a megszerzett nyersanyagokból utakat, településeket, városokat építsünk és ezáltal pontokat szerezzünk. Aki hamarabb ér el tíz pontot, az nyer ebben a játékban.

Már a kezdetekkor, jól meg kell fontolnunk, hová helyezzük első településeinket, ez határozza meg ugyanis, hogy eleinte milyen nyersanyagokat fogunk kapni, ami döntő fontosságú lehet a későbbiekben. Ebből is jól látható, hogy a játékot egyfajta előre gondolkodás jellemzi, előre ki kell gondolnunk a stratégiánkat a győzelemhez. Minden helyzetben, még a hátrányosabbakban is, megtalálhatjuk a nekünk legmegfelelőbb taktikát, amellyel talán nem mindig nyerünk, de mindenképpen közelebb kerülünk a győzelemhez. 

A játéknak érdekes eleme még a rabló, ami akadályozója vagy segítője is lehet előrehaladásunknak. Mi ezt eleinte közmegegyezésre inkább nem használtuk, hogy ne nehezítsük meg egymás dolgát túlságosan.

A Catan egy másik szórakoztató része a kereskedés, szabadon cserélgethetjük szomszédainkkal a nyersanyagainkat, megtárgyalhatjuk, kinek mire van szüksége, csereajánlatokat tehetünk. Ez így még "társasabbá" teszi a játékot.

Azért persze stratégia ide vagy oda, hiába a legjobb taktika, mivel mégiscsak dobókockával dobjuk ki a nyersanyagokat, a szerencsének is jut egy kis szerep, de ettől csak még izgalmasabb lesz a társasjáték.

Titusz: 

Hát én alapból szeretem a stratégiai játékokat. Ahogy anya már leírta, én játszottam a gépen is több stratégiai játékkal. 

Amikor Bence felhívta a figyelmemet a játékra az Aldiban, nagyon megtetszett nekem. Imádtam a stratégiai játékokat. Ezért indítványoztam én is, hogy vegyük meg. 

Mondjuk kicsit féltem attól hogy nem fogom megérteni a szabályait. De végtelenül egyszerű. A nagyját már leírták előttem, szóval nem tudok sokat írni. 

De a játék elején el kell döntened hogy hova építsd az első faludat. Ezt úgy lehet eldönteni, hogy két dobókockával kell dobni. Aki a legnagyobbat dobta, az kezd. Velem olyan volt, hogy Bence mutatott egy jó helyet. Mázlim volt, mert én dobtam a legnagyobbat, ezért én raktam le először a falut. Méghozzá arra a helyre ahova Bence mutatta. De azzal sem nyertem. És végezetül ide, egy idézet apától, ami a kereskedés közben született:  "van téglám ha kell fa".

Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés, mert még van pár játékunk, amit szeretnénk megmutatni. Mindamellett, hogy remek szórakozás és kikapcsolódás a társasjáték, nagy értéke az együttlét öröme, egymásra figyelünk, sokat nevetünk és még hetekig idézgetünk egy-egy jó beszólást.

Bea