2018. március 15., csütörtök

Borzák Tibor: Mesélő képek

Imádok fényképeket nézegetni, papírfényképeket pedig különösen. Sajnálom is, hogy ma már egyre kevesebb fotót hívatunk elő. Illetve már kinyomtathatjuk magunknak otthon a nekünk tetsző képeket, mégis csökkenő tendenciát mutat ez a tevékenység. 

Nekem még van egy nagy fényképes dobozom, amelyben a nagyon régi fényképektől kezdve, melyek nagyszülőket, rokonokat, szomszédokat ábrázolnak az újabb fényképekig, amelyek gyermekeim kisgyerekkorát örökítik meg egyaránt megtalálhatók.

Mindegyiket imádom előszedni, és nagyon szeretem, amikor elmesélhetem a történetüket, vagy éppen valaki más a családból elmeséli, hogy mit gondolt, amikor az a kép készült. Az a legérdekesebb az egészben, hogy mindenkinek más gondolatok és más momentumok jutnak eszébe ugyanarról a képről.

A Mesélő képek című könyv ismert embereket szólaltat meg, akik megosztják velünk fényképalbumuk néhány féltve őrzött képét és elmesélik a hozzá tartozó történetüket.

Így láthatjuk Müller Péter első csókját, megismerhetjük édesanyjához fűződő viszonyát, majd láthatjuk fiatal házasként.

Spitzer Györgyi megmutatja, kitől örökölte a hajkoronáját és három testvérét is láthatjuk. 

Szinetár Miklós rendezőt, katonaruhában láthatjuk rendezni, megtudhatjuk mikor és hol ismerte meg feleségét Hámori Ildikót, sőt azt is, hogy az életét is megmentette! 

Olvashatunk Básti Juli gyermekkoráról, Csapó Gábor filmkarrierjéről, Kóbor János zenei szárnypróbálgatásáról és természetesen remek fotókat is láthatunk róluk.

Czeizel Endre fiatalemberként és unokái körében, Ördög Nóra iskolai szavalóversenyen és  felnőtt amatőr színházi elődadáson, Jankovics Marcell barátai körében, Besenyei Péter pedig az isteni Lollobrigida mellett - ilyen különleges és ritka fotókat találhatunk ebben a könyvben, amelyet nagyon élveztem. 

Remek fotóalbum, érdekes történetekkel és értékes emlékekkel. 

10/10

Bea



Idézetek:

Meggyőződésem, hogy a gyermek élete roppant gazdag, az egész világ benne rejlik, 
ám a külvilág számára mindez nem látható. 
Meghatározó a tiszta forrás, ahonnan elindultunk. 
Vagy az ősélményként átélt istenhit. 
Gyerekkoromban sokkal többet tudtam Istenről, mint ma. H
a akkor tudok írni, a mostaniaknál lényegesen jobb könyveket írok.
/Müller Péter/


Visszatérve anyámhoz: ritka csoda volt a mi kapcsolatunk. 
Életünk során barátokká váltunk. Kiléptünk az anya-fiú szerepből, 
és kialakult köztünk egy barátság. 
Ez egészen más szeretetforma, szerintem az egyetlen ideális érzelmi viszony. 
Olyan dolgokat tudtunk megbeszélni egymással, 
amit anya-fiú kapcsolatban soha nem beszéltünk volna meg.
/Müller Péter/ 


Rendesen megtanultam hát, mi is az a másokról  való gondoskodás! 
Főzésből, dajkálásból, masszírozásból bárhol a világon megélnék.
/Spitzer Györgyi/




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése