Baba Schwartz: Májusi cserebogár

Az első húsz évem

Baba Schwartz mindig is írt. Naplójegyzetek, elmélkedések, versek és receptek gyűltek az íróasztala fiókjában. Köztük volt élete első két évtizedének története, mindaz, amit átélt a holokauszt előtt, alatt és közvetlenül utána. 

Fiai kérésére és közreműködésével, Robert Hillman író segítségével született meg a Májusi cserebogár, amely egyrészt tele van szeretettel,  családi összetartással, másrészt iszonyatosan nagy, elmondhatatlan fájdalmakkal, tragédiákkal. 

Amiért különösen közel érzem magamhoz, az az, hogy Baba Schwartz szülővárosa Nyírbátor, az én szülővárosom is. Keimovits Margit Nyírbátorban született 1927. december 15-én, bába segítette a világra a családi otthonban, mely a Pócsi u. 1. sz alatt volt. 

Itt töltötte gyermekkorát, családja körében, itt járt óvodába, majd iskolába, boldog kislányként, majd fiatal lányként itt élte az életét. Összetartó családja körében gondtalan éveket töltött Nyírbátorban. Nagyon sok érdekes dolgot tudtam meg az akkori Nyírbátorról, egy elégedett és vidám fiatal lány szemén keresztül. 

Keimovits Gyula és  Kellner Böske
Baba szülei

A család nem foglalkozott sokat a zsidóságukkal, a hit életük természetes része volt, követték a zsidó hagyományokat, de mindezeket nem élték meg a gyermekek sem teherként, egyszerűen  úgy éltek, ahogy a család mindig is élt. Kóser módon főzött kóser ételeket ettek, megtartották a sábeszt és minden más zsidó ünnepet. 

 Akkoriban Nyírbátorban hozzávetőleg háromezer zsidó élt, ami a lakosságnak az egynegyedét tette ki. Mindig magyarként és nyírbátoriként tekintettek magukra, éppen úgy voltak zsidó, mint nem zsidó barátaik is, ez nem volt akkoriban téma.

Baba és testvérei, Márta és Erna

Sajnos azonban Baba Schwartz boldog elbeszélése egy ponton megszakadt. Nyírbátort is elérte a zsidók deportálása. Attól a pillanattól egy kétségbeesett fiatal lány, egy erős, bátor, túlélő nő lett Baba, akinek élete Auschwitzben folytatódott. 

A nyírbátori zsinagóga
A kép forrása:
http://nyirbatoraregi.blogspot.hu/2014/07/erdekessegek-sztorik.html

Nincsenek szavak arra, amit elmesél. Ahogyan a táborban túléltek. A megmagyarázhatatlan életösztön a legnagyobb szörnyűségek közepette is. Hogy mennyi mindent bír ki egy ember. Hogy miért bírja ki, miért akarja kibírni, amikor maga körül csak a halált, pusztulást látja. Az emberi kegyetlenség legmagasabb fokát.

Baba azonban nem veszíti el a reményt, édesanyja és testvérei közelsége erőt ad mindannyiuknak a túléléshez, egymás iránti szeretetük átsegíti őket az élet megpróbáltatásain. Túlélték a poklot. 

A 15 éves Baba

Így mesélhette el nekünk Baba megmenekülésük történetét. Megrázó, szívbe markoló, igaz történet. 

Bea 

Baba Schwartz (1927-2017)