Kolozsi László: Apufa
Fantasztikusan szép ez a könyv! Megható nagyon, még jó, hogy itthon olvastam. Annyira kedvesen és szeretetre méltóan ír a gyászfeldolgozásról, arról hogyan élik meg a gyerekek, Bence és Noé édesapjuk elvesztését, és hogyan viseli az édesanyjuk.
A kerti diófában a fiúk meghallják Apa hangját és ezentúl minden szabad idejüket a fa közelében töltik. Hintáznak rajta, felmásznak rá, megölelik, beszélgetnek vele.
Később a diókban Apa meséket ad nekik. És mindent elmond, amit még szeretne, ha fiúk tudnának.
A fiúk szeretnék, ha anya is hallaná Apát a fában. Sokat nem is lehet erről a könyvről írni, egyszerűen csak úgy gyönyörű, megnyugtató és megindító egyszerre. És eszünkbe juttatja, hogy a gyerekek sokszor ösztönösen tudják, mi a jó nekik, és hogyan éljék meg a számukra nehéz, szomorú eseményeket.
Jó volt olvasni ezt a könyvet, egy csepp vigasz lehet azon felnőttek számára is, akik a gyerekeiknek olvassák el, de már elvesztettek valakit. Hogy ők mindig velünk vannak, a diófában, a diókban, a harmatos fűben, a szellőben, a zizegő falevelekben.
10/10
Bea
Michael Bond: A kastély egerei
Nagyon aranyos, gyönyörűen illusztrált mesekönyv egy egércsalád életéről a kastély babaházában. Komolyan mondom, lassan megkedvelem az egereket. Mintha a sorsnak is ez lenne a szándéka, ugyanis ezen a cuki könyvön kívül két másik kisegeres könyvet is olvastam és annyira aranyosak voltak, hogy nem lehetett őket nem szeretni.
A kastély egerei egy 13 gyermekes, akarom mondani, egeres család, akik a kastély gyönyörű babaházában élnek, nagy-nagy kényelemben és viszonylagos luxusban.
Nappal, amikor jönnek a kastélylátogatók, elbújnak, de amikor a kastély bezár, jöhet a családi vacsora, a takarítás és alvás. Nyugodt életük veszélybe kerül, amikor a kastélyt festőlétrák és festékesvödrök lepik el.
Minden jó, ha a vége jó, így ez a mese is jól végződik, de közben, vagy utána még hosszú-hosszú ideig lehet gyönyörködni a csodálatos rajzokban, mert azok is annyira színesek, nyüzsgőek, mint ez a hatalmas egércsalád.
10/10
Bea
Torben Kuhlmann: Armstrong
Egy egér kalandos utazása a Holdra
A szerzőről érdekes tény, hogy ennek a könyvsorozatnak az első része, a Lindbergh a diplomamunkája volt a hamburgi Alkalmazott Tudományok Főiskoláján, ahol illusztrációt és médiagrafikát tanult. És természetesen elfogadták a diplomamunkáját, amit nem is csodálok, mert annyira gyönyörű illusztrációkat alkotott a könyvben, hogy ebben aztán tényleg órákig is lehet gyönyörködni. Ebben is, és a Lindbergben is.
A képekhez történetet is írt, egy kíváncsi és okos kisegérről, aki elsőként fedezte fel, hogy a Hold nem sajt, hanem egy hatalmas golyó és kőből van. Az egértársadalom nem hitt neki, de a kisegér fáradhatatlanul kutatta a maga igazát és viszontagságos munkával, mindenféle kalandok közepette megalkotta a saját rakétáját, amivel nagy vágyát szerette volna teljesíteni: elutazni a Holdra.
Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy sikerült neki, viszont azt, hogy mi lett a hátramaradt jegyzeteivel, és mit látott Neil Armstrong, amikor először lépett a Holdra, azt megtudhatjátok a könyvből.
Csodálatosan szép illusztráció, vicces mese, kalandos utazás, tervrajzok, kísérletek, titkosügynökök, és mindenféle izgalmas események jellemzik ezt a mesekönyvet. Azt gondolom, hogy a gyerekek körében népszerűek lehetnek ennek a fantasztikus kisegérnek a kalandjai.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése